Macron Ukrajnába akar bevonulni, közben polgárháború törhet ki a franciáknál

A francia sajtóban néhány hete hosszú elemzések, értékelések jelennek meg arról, hogy mennyire megromlott Emmanuel Macron és Franciaország tengeren túli területének, Új-Kaledóniának viszonya. A Csendes-óceán délnyugati részén található, több szigetből álló Új-Kaledónia ugyan részét képezi a Francia Köztársaságnak, de nem része az Európai Unió költségvetési rendszerének sem, így az eurót sem vezették be. Az új-kaledóniai helyzetről a francia sajtó folyamatosan beszámol, a középpontban a szigetcsoport Franciaországtól történő elszakadásának és függetlenségének kérdése áll. 2024 május elején a függetlenség melletti erők az utcára vonultak, május 13-ra Új-Kaledónia a polgárháború szélére sodródott, Franciaországból kellett erősítést küldeni az erőszakos cselekmények letörésére, de így is 6 ember halt meg a zavargásokban és több százan megsérültek, köztük 60 rendőr is. A zavargások kiváltó oka az volt, hogy a francia kormány egyoldalúan akarja módosítani az új-kaledóni-i választójogi törvényt és az erre vonatkozó módosítási tervezetet már jóvá is hagyták, a végső szavazás még a nyár előtt várható. Új-Kaledónia őslakosai, a kanakok nem tudják elfogadni ezt a reformot, amely a legalább 10 éve a szigeten élő francia állampolgároknak is szavazati jogot adna a helyi választásokon. Emiatt az őslakos kanak népesség választói részaránya csökkenne, legalábbis így látják a reformot ellenző politikusok és lakosság nagy része is. A francia kormány több kísérletet tett arra, hogy videókonferenciákkal és telefonbeszélgetésekkel a távolból oldja meg a kritikussá vált helyzetet, de ezek eredménytelenek voltak. Ezután kihirdették a szükségállapotot, és Macron több minisztere kíséretében helyi idő szerint május 23-án Új-Kaledóniába utazott, hogy „helyre állítsa” a rendet és „tárgyalásokat folytasson a kanakok vezetőivel egy békés reformfolyamat elindítása céljából”. Macron reakciója a szokásos: minél nagyobb a baj otthon - Új-Kaledónia annak számít - , annak agresszívebben követeli a nyugati bevonulást Ukrajnába. Voltaképpen a harmadik világháborút.

Gérald Darmanin bel-és tengerentúli területekért felelős miniszter 2020 nyara óta számos alkalommal utazott Nouméába, de nem tudta elérni, hogy a függetlenségpárti frakció teljes egészében visszatérjen a tárgyalóasztalhoz, sőt, a Párizsba „meghívott” kanak pártvezetők mindkét találkozót kihagyták 2022 szeptemberében és októberében. Csak a következő év áprilisában érkeztek meg képviselőik a fővárosba, de kizárólag azzal a feltétellel voltak hajlandók asztalhoz ülni, ha tárgyalásaikon a függetlenséget ellenző lojalista erők nem vesznek részt.

Macron új-kaledóniai látogatása során
Fotó:  Hans Lucas via AFP/Delphine Mayeur / Hans Lucas

Emmanuel Macron 2023. júliusi nouméa-i látogatása végül az „üres székek” politikáját eredményezte. A függetlenségpárti képviselők többsége nem vett részt Macron beszédén,  aki „egy új projekt felé vezető  kollektív felelősség" mellett érvelt.

Ez az „új projekt” pedig az Élysée olvasatában kizárja Új-Kaledónia függetlenségét, és ezt a politikát nemcsak a dekolonizáció elleni harc, hanem a térségben egyre erősebb kínai térnyerés elleni aktív fellépés is mozgatja. 

Egyértelmű, hogy a szigetcsoport Kína csendes-óceáni ambíciói szempontjából is fontos szerepet játszik, ez pedig veszélyezteti Franciaország geopolitikai érdekeit.   

A „Le Figaro” rámutat arra, hogy Emmanuel Macron és Gérald Darmanin mindketten komoly küzdelmet folytattak a függetlenség párti politikusokkal a mostani választási reform kérdésében. 2023 szeptemberében még úgy tűnt, hogy sikerül kompromisszumot elérni a legalább 10 éve Új Kaledóniában élők szavazati jogával kapcsolatban, de az Union calédonienne (UC), a keményvonalas függetlenségpárti szárny végül „elfogadhatatlannak" minősítette a javaslatot.

Emmanuel Macron  és Gérald Darmanin Fotó: AFP 

A tárgyalások elakadtak, miközben Gérald Darmanin a színfalak mögött fel akarta gyorsítani a folyamatot és „kis megállapodások” elérésben gondolkodott. A tartományi választásokat legkésőbb 2024 decemberéig elhalasztották, ezzel is előkészítve a terepet a reform elfogadásának. Louis Mapou, kanak politikai vezető szerint az volt Macronék stratégiája, hogy „nyomást gyakoroljanak a függetlenekre, de ez politikai patthelyzethez vezetett... egy menetrendet akartak ránk kényszeríteni " – mondta a politikus és azt a kérdést tette fel, hogy vajon miért siet ennyire a francia kormány? A kanak politikus szerint a válasz egyszerű, le akarják zárni a kérdést az olimpiai játékok előtt, és arról is vannak híreik, hogy Macron még a nyáron meneszteni akarja Darmanin belügyminisztert… kormánya erős emberét.  

Az idei év rosszul indult a megbékélés szempontjából. 2023 év égén megalakult egy különösen radikális akciócsapat (Cellule de Coordination des Actions de Terrain (CCAT) és több akcióra is felszólították a lakosságot. Így történhetett meg, hogy Gérald Darmanin február 21 nouméa-i látogatása során öt csendőr megsebesült a kanak politikai párt, az FLNKS tüntetésén. Roch Wamytan, az új-kaledóniai Kongresszus kanak elnöke azzal sokkolta szigetcsoportra látogató francia delegáció képviselőit, hogy „a fehér emberekkel szembeni tűréshatár már elérte a végét és… ha hozzányúlnak a választójoghoz, háború lesz.” „A fiataljaink készen állnak. Ha 1000-et kell feláldoznunk közülük, megtesszük" - figyelmeztetett egy másik kanak politikus.

A kanak zászló
Fotó: NurPhoto via AFP

Érdekesen látja a helyzetet egy, a „Le Figaro”-nak nyilatkozó büntetőbíró, aki szerint az erőszakos cselekmények elkövetőinek „nagy többsége 16 és 25 év közötti fiatal…egy egész generációnyi fiatal kanaki, akiket kiszakítottak hagyományos világukból, amely ellen lázadnak és amivel szembe kerültek, de akik nem tudtak integrálódni a modern világba sem, óriási mennyiségben fogyasztanak alkoholt és kannabiszt, utóbbinak ráadásul nagyon magas a THC-tartalma.

Ha ehhez a frusztrációhoz hozzáadjuk a hónapok óta tartó politikai manipulációt, nem kell meglepődnünk azon, hogy törnek, égetnek és fosztogatnak, ráadásul úgy tűnik, hogy kevés politikai motivációval rendelkeznek. Láttunk olyan zavargókat is, akik alkoholtartalmú üvegekkel teli bevásárlókocsikkal járkáltak az utcákon" - mutat rá a bíró, aki szerint a lázadások kemény magját körülbelül harminc visszaeső elkövető és 200 aktivista alkotja. Ők azok, „akik magukkal rántották testvéreiket, unokatestvéreiket és barátaikat is. Ez opportunizmus, nem függetlenségi harc, amelyet olyan szintű erőszak kísér, amilyenre még az 1980-as években sem volt példa".