Egészséges újdonság: az amaránt

Az amaránt az egyik legősibb kultúrnövény, már az azték és az inka birodalomban ismmerték. Onnan származik, ahonnan a kukorica, a burgonya, a paprika, paradicsom és a bab érkezett hozzánk.
Amerika felfedezése előtt az ott élő népek számára alapvető táplálékforrás volt a kukoricával és a babbal együtt, akárcsak a gabonafélék a mai Európában. Tudatos termesztése 5-6000 évre nyúlik vissza. Akkori fontosságát támasztja alá az a feljegyzés is, miszerint Montezuma, az utolsó azték uralkodó, évente 5000 tonna kukoricát és 3700 tonna amarántmagot kapott ajándékba (adóba) alattvalóitól. Rajtuk kívül termesztették a maják, az inkák és más Kolumbusz előtti népek is.

A későbbi hódítók sok új növény- és állatfajjal ajándékozták meg az öreg kontinenst, de jó néhányat ott felejtettek. Ilyen volt az amaránt is. Ennek oka talán az lehetett, hogy az őslakók szent, testi, szellemi és lelki erőt adó növénynek tartották, amint a későbbiekben ki is derül, nem alaptalanul. A keresztény Európából érkező hódítók számára az amaránt barbár rituálék eszközének számított. Cortez a problémát úgy oldotta meg, hogy rendkívül keményen büntette még a termesztését is. Az amaránt visszaszorult Dél- és Közép-Amerika eldugott hegyi falvaiba, ahol termesztésük sohasem szűnt meg, és itt vészelte át az "újrafelfedezéséig" eltelt néhány száz esztendőt.

A 70-es évek közepén, az Egyesült Államokban kezdődtek meg a kutatások és ezzel egy időben a termesztést koordináló amaránt-centrum megalapítása. Magyarországi meghonosítása mintegy 15 évre tekint vissza, és a 90-es évek elején államilag elismert magyar fajtát is sikerült kinemesíteni. Termesztése - az itthoni ismertség hiányában - idáig teljes egészében exportcélra történt.