Lassú élvezet

Az élet minél teljesebb élvezetéhez hozzátartozik az ízek és az illatok felfedezése is. Vannak, akik ezt mozgalomszerűen művelik: a "slow food"-osok húsz éve tették le a garast amellett, hogy elutasítják a viharos zabálást, a gyorskaját és a tartósítószereket.

Egy-másfél óra kajára

Ha igazán úgy akarsz mindent csinálni, ahogy az elszánt mozgalmisták, szánj minimum egy-másfél órát egy-egy étkezésre - igen, tudjuk, ez durván hangzik, és ebben még nincs benne az az idő, amit az étel elkészítése vesz igénybe, ami még egyszer ugyanennyi... Tehát ha csak a klasszikus reggeli-ebéd-vacsora felállást nézzük, akkor nagyjából négy-öt órával számolj. Plusz főzés. Plusz bevásárlás, hiszen a mangalicasonkát, az eredeti tájegységre jellemző gyümölcsöket, az ökogazdaságból származó zöldségeket nem lehet csak úgy ripsz-ropsz megvenni a helyi kisközértben.

Sőt, a legtöbb különleges alapanyag igenis sok utánajárást igényel. Ráadásul készülj föl, hogy nem az egyetemisták vagy az átlagos családok pénztárcáihoz igazítják az áraikat azok, akik ilyen termékekkel kereskednek.

Kontra

Na de mi van akkor, ha a mi hagyományos konyhánk nem éppen arról híres, hogy egészséges lenne: a magyarok ősidők óta imádják a zsírt, a nehéz, súlyos, tartalmas kajákat, a finomított lisztet és a cukrot - vagyis minden olyat, amit a dietetikusok és a fitneszguruk kapásból a tiltólistára tesznek?

Vincefiné Simon Tímea dietetikus szerint még mindig jobb ötlet egy hagyományos, minőségi alapanyagokból készített paprikás krumplit összeütni, mint zacskós levest vagy mirelit pizzát vacsorázni. "A gyorsételekbe rengeteg ízfokozót, sót, adalékanyagokat és tartósítószert tesznek, úgyhogy azok egyértelműen sokkal többet ártanak, mint használnak" - mondja. - "A magyaros kaják elég nehezek, de ha változatosan készítik el ezeket és figyelnek a minőségi alapanyagokra, akkor az már egy lépés a helyes táplálkozás irányába."

Szerinte tehát alapvetően jó ötlet a "slow food"-kultúra - de hozzáteszi: a tapasztalatai szerint egyszerűen megvalósíthatatlan. "A pácienseim 90 százalékán azt látom, hogy nincs idejük a napi rendes főzésre. Sokkal egyszerűbb valamit összeütni húsz perc alatt, különösen, ha valaki egész nap rohant és dolgozott.

A kóros időhiány, amitől mindenki szenved, nyilván nem szüntethető meg egyik napról a másikra. "Talán a hétvége az egyetlen, amikor kicsit többet tudunk foglalkozni az egészséges táplálkozással. Ha szombaton el tudunk menni egy piacra bevásárolni, és előre meg tudjuk főzni a hétre a vacsorákat, akkor időt is spórolunk magunknak, és persze azt is tudjuk, hogy milyen forrásból származnak az alapanyagok, és mit teszünk az ételbe. Amikor csak tehetjük, csökkentsük a só mennyiségét, használjunk helyette zöldfűszereket. A félkész ételekből, a nassolnivalókból úgyis rengeteg káros nátrium jut a szervezetünkbe" - tanácsolja a szakértő.

Szánd rá a hétvégédet!

A hangulatunknak, a pihenésnek is egyértelműen jobbat tesz, ha tudatosan lelassítjuk magunkat, úgyhogy próbáljuk ki nyugodtan a "slow food" életmódot a hétvégén. Már a bevásárlásnak is sokkal jobb hangulata van, ha egy hipermarket helyett kimegyünk a piacra, és a primőr, vízízű zöldségek, gyümölcsök helyett olyat vásárolunk, aminek szezonja van. Akár egy biopiacra is ellátogathatunk, és érdemes megkóstolni egy ismeretlen péksüteményt vagy zöldségpástétomot, amire addig csak fanyalogva néztünk.

Otthon aztán gyűjtsünk magunk köré mindenkit - nemcsak az evéshez, de a főzéshez is: legyen közös tevékenység a kotyvasztás, amiből mindenki kiveszi a részét. Ez jó alkalom arra is, hogy végre tényleg elbeszélgessünk a dolgokról. Ne hagyjuk, hogy a többórás munka után két perc alatt eltűnjön az étel az asztalról: terítsünk meg szépen, és igenis szánjuk arra időt, hogy komótósan végigesszük a fogásokat, valamint élvezzük egymás társaságát. Ennyit mindenki megengedhet magának, akármennyire rohan is folyton - egyszerűen nem igaz, hogy nincs két-három szabad óránk egy héten.