Jótékony éhezés

Eddig úgy tudtuk, az éhezés egészségtelen dolog, az anorexia pedig veszélyes betegség. Egy új módszer azonban azt ígéri, a csökkentett kalóriafelvétel meghosszabbíthatja az életet. Megtalálták a "fiatalság forrását", vagy csak egy újabb étkezési zavar van terjedőben?

Dean Pomerleau három és fél évig élt a kalóriacsökkentés szabályai szerint, naponta háromszor étkezett, és általában ugyanazt ette minden alkalommal. Egy internetes oldalon bemutatja, milyen hatással volt az életére nemcsak a drasztikus kalóriamegvonás, de az is, hogy egész nap szinte csak azzal foglalkozott, mit és hogyan eszik majd.

"A kalóriacsökkentés kétségtelenül kifejleszt bizonyos megszállottságot, elsősorban az ételekkel kapcsolatban" - írja Pomerleau. "Egyesek folyamatosan azt figyelik, nehogy "rossz" ételek jussanak a szervezetükbe, mások állandóan szakácskönyveket és gasztronómiai témájú lapokat bújnak, anélkül, hogy bármit is megkóstolnának; de vannak olyanok is, akik megszállottan kergetik az ízeket és mások számára elviselhetetlenné fűszerezik az ételeiket."

"Bizonyos esetekben a kalóriacsökkentés azzal is járhat, hogy az illető megpróbálja minimálisra csökkenteni az energiapazarlást, nehogy plusz kalóriákat kelljen magához venni, például alig mozog és leszokik a gesztikulálásról is" - folytatja Pomerleau.

A férfi szerint a kalóriacsökkentés egyenes út a szexuális érdeklődés elvesztéséhez is: egyrészt az ember szervezetében lecsökken a szexuális vágy felkeltésért felelős hormon termelődése, másrészt igyekszik felülemelkedik az evéshez hasonló egyszerű, ösztönös vágyakon.

"Ennek akár pozitív hatásai is lehetnek" - állítja Pomerleau. "A libidó elvesztése segített abban, hogy ne úgy tekintsek a nőkre, mint szexuális játékszerekre. Az pedig, hogy el tudtam szakadni a fizikai vágyaimtól, rengeteg erőt adott ahhoz, hogy folytatni tudjam a diétát."

"A kalóriacsökkentő életmód ugyanakkor elmagányosodáshoz is vezet, hiszen az érzelmek helyét is a tudatosság, a racionalitás veszi át. Az ember egyre kevesebbet foglalkozik az érzelmeivel és egy idő után arra a következtetésre jut, hogy nincs is rájuk szükség az igazi boldogsághoz" - írja Pomerlau. "A világ dolgai aztán már egy csöppent sem érdeklik, ezért végre azokkal tud foglalkozni, amelyek szerinte igazán fontosak az életében."

Az ötvenes években a minnesotai egyetemen végeztek egy kísérletet, melyben 36, fizikailag és lelkileg is egészséges férfi önkéntesnek csak a szükséges kalóriamennyiség felét biztosították, fél éven keresztül. A negyven férfi közül már a kísérlet időtartama alatt három bulimiához hasonló tüneteket produkált és többen mutattak a depresszióhoz hasonló tüneteket. A kísérlet után ötven évvel az életben maradt 24 alany mindegyikénél kimutatható volt valamilyen étkezési zavar, vagy az evéssel összefüggő abnormális viselkedés.
Forrás: Epowiki

"Lehet, hogy a kalóriacsökkentésnek vannak előnyei, de pontosan azt veszi el az emberektől, ami miatt belekezdenek: annak a lehetőségét, hogy minél tovább éljenek boldog és teljes életet" - foglalja össze a tapasztalatait Dean Pomerleau.

Lukács Liza pszichológus szerint a kalóriacsökkentés akkor válik komoly problémává, étkezési zavarrá, ha a módszer követője ezen keresztül próbálja meg "kiélni" a szorongását. "Az evési zavar mindig valamilyen testképzavarral van összefüggésben" - mondja. "Ha valaki nem képes azt feldolgozni, hogy öregszik, hogy esetleg nem olyan vonzó, mint volt, vagy éppen a kora miatt kevésbé sikeres, akkor előfordulhat, hogy keres magának egy olyan életterületet, amit tökéletesen képes kontrollálni - ez pedig akár az evés is lehet."

"Véleményem szerint a kalóriacsökkentés és az ebből következő étkezési zavar inkább az orthorexiával van kapcsolatban" - állítja Lukács Liza. "Mindkettőben a betegségektől, illetve az öregedéstől való félelem dominál, amelyet a napjainkra jellemző fiatalságkultusz csak felerősít."