Újrakezdett fogadalmak

Az új év - új kezdet, így jó lehetőség lehet a lélektani lomtalanításra, életünk egy fejezetével és önmagunkkal való szembenézésre. Fogadkozni is leginkább ilyenkor szokott az ember - igaz, a felmérések szerint nem túl sok sikerrel. Vajon mi lehet az oka annak, hogy nem tartjuk be, amit szilveszter éjszakáján magunknak megígértünk? Egy angol kutatás szerint öt lépés kell csak a sikerhez, a magyar szakember pedig úgy véli, az elbukott fogadalom is előre visz.

Még mielőtt külső segítségért rohannánk bárhová, fontos tudni, hogy a hosszú távú változáshoz saját motiváció kell, pozitív gondolkodás, és az, hogy ne bűntudatból vagy félelemből csináljuk, vagy azért, mert mindenki ezt várja tőlünk.

A sikeres változásnak a szakember szerint 5 állomása van: az elhatározás, a tervezés, az előkészítés, a cselekvés és a fenntartás.

Ezek közül egyik a másik után következik, és nem lehet átugrani egyetlen fázist sem. Fontos az is, hogy más-más stratégia kell mindegyikhez.

"Ha például egy dohányzó az elhatározás fázisában van, akkor nem azzal kell foglalkoznia, hogy a leszokásnak milyen alternatívái vannak. Sajnos az a tapasztalat, hogy egy olyan komoly dolognál, mint a dohányzásról leszokás, háromszor-négyszer is eljut az ember a cselekvés fázisába, mire egyszer sikerül végigcsinálnia - a visszaesés viszont ez esetben újrakezdést jelent. Az a fontos, hogy még ez se tántorítson el a célunktól, inkább azon töprengjünk, vajon megfelel-e egyáltalán a stratégia, amit választottunk" - mondja Wiseman professzor.

Fogadalom helyett fogadás

Géza is többször nekifutott, annak, hogy letegye a cigarettát. "Próbáltam én már mindent, tapaszt, rágót, elektromos rezgetetést, de nem sikerült. Aztán egy jó kis szilveszteri buli alkalmával kicsit piásan fogadtunk egy haverral. Ő egy hónap múlva újra pöfékelt, nekem viszont ez a módszer bejött, azóta nem gyújtottam rá."

Géza azt mondja, ezen felbuzdulva azóta nem is annyira fogadalmat tesz, mint inkább fogadásokat köt szilveszterkor, bár nem mindegyik annyira sikeres, mint a legelső.

"Ennek kapcsán szoktam rá arra is, hogy értékeljem az előző évet. Szépen kirakom a noteszemet, nézem a napi találkozókat, az eseményeket, és próbálom eldönteni, hogy a képzeletbeli fekete- vagy az aranykönyvbe írom-e be az évet."

Lélekben fogant döntések

Csábi Orsolya pszichológus szerint nem egyedi, hogy az "új" élet kezdetén, ami kapcsolódhat akár az új évhez, de a születésnapokhoz is, számvetést készít az ember.

"Amikor beköszönt egy új év, egy új korszak az életünkbe, amikor lezárul egy ciklus, lehetőségünk támad megállni a folyamatokban és rátekinteni a múltra. Ilyenkor össze lehet szedegetni a tapasztalatokat, amelyekből leszűrhető, mi volt jó és mi volt rossz eddig, és az okok felkutatásával megérthessük, miért és hogyan jutottunk el az 'itt és most'-ba" - magyarázza a szakember.

"Ilyenkor hajlamosak vagyunk bizonyos hibákat és erényeket túlértékelni - főleg a pillanatnyi érzelmi állapotunk függvényében, ezért vagy nagyon lelkesekké válunk, vagy nagyon letör minket a lelkiismeret furdalás és a bűntudat. E kettő függvényében pedig, döntést hozunk a további utunkra, a jövőnkre vonatkozóan. Ezen döntéseinket legtöbbször fogadalmak és fogadkozások sora rögzíti, amelyek viszont leginkább a lelkünkben, és nem a fejünkben fogannak, ezért az új kezdetkor letett fogadalmak kevésszer válnak valóvá."

"Többnyire azon fogadalmak működnek, amelyeket nem a lelkesedés vagy a bűntudat táplál, hanem a szent meggyőződés, belső hit és érzelmi elköteleződés, ami nem egy számvetés során születik meg bennünk, sokkal inkább a hétköznapjainkban ismétlődő tetteink és a tapasztalataink révén fejlődik ki bennünk lépésről lépésre."

A megszegett ígéret haszna

Csábi Orsolya így folytatja: "A valódi fogadalmak és elköteleződések fokozatosan fejlődnek ki bennünk, és sokszor észre sem vesszük, hogy ezeknek megfelelően élünk. Sokkal inkább akkor válik ez szembetűnővé, amikor megfeledkezve róluk letérünk a belső meggyőződésünknek megfelelő útról - mondhatni fogadalmat szegünk -, és ennek következtében egyszer csak kikötünk egy olyan helyzetben, egy olyan állapotban, ami nagyon rossz. Ilyenkor hirtelen azt sem tudjuk, hogyan jutottunk el idáig, mi az, amiről megfeledkeztünk, és mikor volt az a pont, amikor feladtunk magunkból valami nagyon fontosat és meghatározót. Van, akit egy évforduló döbbent rá erre, és vannak mások, akiknek maga a rossz állapot jelenti a fordulópontot."

A szakember az idő arra is rámutat, hogy valójában a fogadalmaink ahhoz kellenek, hogy tovább tudjunk menni, hogy kijelöljük vele az utunkat, ezzel értelmet és jelentést adva az utunknak. Akár betartjuk őket, akár nem, mindenféleképpen konkrét meghatározói annak, hogyan helyezzük el önmagunkat az életünkben és a létezésben. A fogadalmaink be nem tartása és megszegése is út, amin járunk, és amelyhez tudjuk viszonyítani azt, ahol éppen tartunk ahhoz képest, ahová készültünk. A fogadalmakra, bármilyen jelentéktelenek és apróságok, szükségünk van: bevilágítják a bejárt és a járatlan utat. Sosem késő megindulni oda, ahova a szívünk vágyik, a legteljesebb meggyőződésünk szerint cselekedni és elérni azt, amit szeretnénk. Meglehet, ezért is pont annyira meg kell dolgozni, mint a tévúton a rossz állapotunkért."

Kovács M. Veronika