Könnyíteni az iskolatáskán

Pár nap múlva becsöngetnek: kis- és nagy iskolások ezrei szoknak vissza, vagy bele a fegyelembe a nagy nyári szabadság után. Hogyan éli meg a gyerek az újrakezdést? Mit tehet a szülő, hogy ne legyen nagy trauma a visszaállás a mókuskerékbe? Milyen trükkökkel próbálják lelkesíteni a pedagógusok a kétoldali iskolaundorral küzdőket? Néhány jó tanács, hogy ne legyen nehéz az iskolatáska.

Alpár Zsuzsa gyerekpszichológus szerint is a gyerekek természetes kíváncsiságára kell apellálni, és nem kellemetlen dolgokra, ha azt akarjuk, hogy örömmel készüljenek az új tanév első napjaira.

"Nem jó, ha úgy készülünk az első iskolai napokra, hogy már a vakáció végén elővesszük a tavalyi tankönyveket, és kötelezzük a gyereket, hogy ismételjen. A tanítás az iskola dolga, a szülők ne váljanak tanárrá. Sőt, az lenne az ideális, ha szülő elhatározná, idén nem az fogja kimeríteni a gyerekkel való kapcsolatát, hogy együtt tanulnak, vagy kikérdezik a leckét. Legyünk vele minden másban, legyünk kíváncsiak a beszámolójára, a gondjaira, és akkor nem fogja húzni az időt, direkt lassan tanulni a verset, hogy anyu társaságát élvezhesse."

Csináljunk gusztust at iskolához

Az EGO Klinika munkatársa úgy gondolja, vannak olyan dolgok, amelyek kedvet csinálnak a sulihoz.

"Ne azzal bíztassuk a gyereket, hogy nemsokára itt van az őszi szünet. Inkább olyan dolgokkal lehet előkészíteni az iskolát, ami gusztust csinál hozzá. Mondjuk azzal, hogy 'milyen jó, hogy megint részt vehetsz a színjátszó-körben', vagy 'nemsokára kezdődik az iskolai focicsapat edzése, idén biztosan megnyeritek a bajnokságot', vagy akár csak azzal, hogy 'láttam a fizika tankönyvedben, milyen érdekes kísérletek végeztek majd az órán.'"

A szakember szerint a legnagyobb felelősség az iskolára hárul abban, hogy a gyereknek ne utálatos kötelesség legyen az tanév.

"Az, hogy mekkora traumát jelent a nyári szabadság után visszaülni az iskolapadba, elsősorban iskola-függő. Ha a suli képes érdekes és jó órákat, programokat kínálni, akkor még az is, aki nem kiváló tanuló, egy picit örül majd annak, hogy kezdődik. Másrészt az a jó iskola, és az a jó tanár, amelyik világos és betartható szabályokat állít. Ugyanis a gyerekek nem csak a teljes szabadságot szeretik, hanem a jól definiált helyzeteteket is, amikor tudják, hogy 'mi, merre, hány méter'."

Ha a tanár is kíváncsi
Heinrichné Csiszár Mária alsó tagozatos tanítónő egyetért mindezzel. Szerinte már az első pillanatban eldőlhet, hogy a gyerek megszereti-e majd az iskolát, ezért pedig az intézmény - de még inkább, maga a pedagógus tehet. Ráadásul ezt a feladatot újra és újra meg kell oldani, minden szeptemberben.

"Ha egy tanár valóban kíváncsi a gyerekek nyári kalandjaira, ha mondjuk a kisebbekkel lerajzoltatja, elmesélteti, a nagyobbakkal pedig fogalmazást írat erről, akkor gyorsabb az átállás. Az is fontos, hogy fokozatosan kell a terhelni a diákokat. Az óráimon a tanév elején először csak gyakorlás van, és annak a felmérése, hogy mit felejtettek, a nyáron. Ezt is inkább még egy kis napsütötte vidámság lengi át, és nem a számonkérés. Persze feszített a tanterv, úgyhogy nem lehet nagyon elhúzni ezt a nyugalmi állapotot, de - tapasztalatom szerint - megtérül a gyakorlás, és az is, ha vannak órák, amiken lehet egy kicsit lazítani."

Marika néni tavaly év végén azt kérte az osztálytól, hogy aki valahová elutazik a nyári szünet alatt, az hozzon onnan valami apróságot: egy fridzsimágnest, egy képeslapot, vagy bármit, amiből aztán kiállítást rendeznek az év elején. Egy hatalmas térképen pedig apró zászlók jelzik, milyen világlátott az osztály.

"A földrajz órát remekül elő lehet készíteni ezzel, de akár a történelmet is, hiszen a gyerekek imádják elmondani: Prágában azt hallották, hogy cseh protestáns főurakat, kihajították a Hradzsin ablakain."

A tanító szerint minél idősebb a gyerek, annál nehezebb a feladat - tapasztalata szerint a friss elsősök szinte kivétel nélkül örömteli izgalommal lépnek be az iskolába.