Nem miattad váltunk el!

Mit tegyünk egy állandóan izgő-mozgó kisgyerekkel, akitől még a házimunkát se tudjuk elvégezni? Miért rágja egy gyerek a körmét? Hogyan mondjuk meg kisfiunknak, hogy apukája börtönbe fog vonulni? Hogyan szoktassuk le a kicsit a káromkodásról? Miért lesznek a gyerekek válogatósak és hogy lehet becsempészni ételeikbe a "nemszeretem" dolgokat? Hogyan készítsük elő egy kisgyerek nyaralását? Sződy Judit válaszol.

Bence, a kisfiam, 17 hónapos, fizikálisan mindig nagyon erős kis ember volt, 3 hónapos korában átfordult, 6 hónaposan felült, rá 2 napra felállt, 10 hónaposan elindult (akkor már 12 foga volt). Gondolom, hogy ez összefügg azzal, hogy viszonylag sokáig szopott: 13 hónapig. Egyébként nagyon barátságos baba, imádja az embereket, soha nem félt tőlük. Általában nagyon jókedvű, sokat nevet. Jelenleg csak 2 szót tud: anya, pá-pá, de szerintem már mindent megért, és meg is érteti magát.
Nagyon eleven, szinte nincs akadály előtte, bárhová felmászik. Viszont szerintem a határait mindig igyekszik tágítani: pl. kertes házban lakunk, ahol el van kerítve egy rész a kutya elől, ott szoktunk lenni, de pár perc múlva sír, mert ki akar menni. Ha kimegyünk a tágabb udvarra, pár perc múlva ugyanúgy ki akar menni az utcára. Szóval ilyen gondjaim vannak, hogy egyedül (jobban mondva vele való foglalkozás nélkül) egyszerűen nem tud és nem is akar megmaradni. Ez igen fárasztó, mert nem nagyon lehet tőle még a házimunkát sem elvégezni. Mit tegyek?

Sajnos nem tudok sok újat mondani: nincs kikapcsológomb a gyereken, nincs olyan eljárás sem, amivel meg tudnánk változtatni a temperamentumát. Csak annyit írnék le újra, hogy a gyereket csak akkor lehet rávenni valamire, ha azt következetesen csináljuk, és ha mi belül meg vagyunk róla győződve, hogy nekünk van igazunk.
Ha ön úgy gondolja, hogy joga van némi nyugalomra és rendre, akkor ezt meg fogja teremteni, még akkor is, ha a gyerek ettől egy darabig nem érzi jól magát (így sem érzi túl jól magát, hiszen állandó a konfliktushelyzet). Legyenek olyan időszakok minden nap, amikor világgá lehet menni, de legyenek olyanok, is, amikor "anyaidő" van, alá kell rendelődnie a gyereknek az anya igényeinek.
Ezt könnyű leírni, de nehéz megcsinálni. Elárulom, hogy néhány év múlva visszatekintve már nem is fogja tudni, hogy élte túl ezt az időszakot - vagy nem fog emlékezni rá, milyen kalamajka volt a másfél évessel együtt élni. De most nem könnyű, azt tudom. Az én lányom is ilyen nyüzsgönc a mai napig. Most úgy gondolom, nem bírnám ki még egyszer a csecsemőkorát (a másik felem meg tudja, hogy kibírnám: általában egy anya mindent kibír).