Nem miattad váltunk el!

Mit tegyünk egy állandóan izgő-mozgó kisgyerekkel, akitől még a házimunkát se tudjuk elvégezni? Miért rágja egy gyerek a körmét? Hogyan mondjuk meg kisfiunknak, hogy apukája börtönbe fog vonulni? Hogyan szoktassuk le a kicsit a káromkodásról? Miért lesznek a gyerekek válogatósak és hogy lehet becsempészni ételeikbe a "nemszeretem" dolgokat? Hogyan készítsük elő egy kisgyerek nyaralását? Sződy Judit válaszol.

Kisfiam két és fél éves, aranyos, szóval nagyjából mindenféle jót el lehet róla mondani. Nemrég beleléptünk ebbe a dackorszaknak nevezett állapotba, folyamatba. Úgy érzem, általában tudom kezelni a dolgokat, amikor meg nem, akkor utólag mindig rájövök, hogy milyen szerencsétlen körülmények vezettek idáig, mit rontottam el.
Ez a káromkodós dolog, amiről kérdezni szeretnélek, azt hiszem, még nem harapódzott el, de azért kicsit aggaszt, és nem tudom, jól reagálok-e rá.
Nálunk a családi felállás nem igazán nevezhető klasszikusnak: Anyukámmal, bátyámmal élünk együtt. Gyakran jön a dédi is, és egy pár hónapja az apuka is felbukkant, hetente, kéthetente itt van pár órát. Ez egy egészen külön történet lehetne, szóval ezt nem is részletezem most.

Én csak ritkán szoktam káromkodni, akkor is enyhébb szavakat használva. Anyukámnál már gyakrabban elszakad a cérna. Meg a bátyámnál is. A dédi nagyon vallásos, de ha valamitől ideges lesz, akkor aztán... Az apuka meg, hát fogalmazzunk úgy, hogy nagyon laza, de próbálja visszafogni magát a gyerek jelenlétében, de egy sztori elmesélése sem megy neki csúnya vagy szlengszavak nélkül. Az még talán nem lenne baj, hogy ezek következtében kisfiam előszeretettel használja a számára nem jó dolgokra a "gázos", "kemény" és "durva" kifejezéseket (ezeket apukájától tanulta). A baj, hogy használ a kisfiam ennél sokkal durvább kifejezéseket is. Mindet tudom, kitől ered, és próbálom is finoman jelezni nekik, értik is, meg el is szégyellik magukat ilyenkor, de adott helyzetben ez valahogy elfelejtődik.

Szóval az érdekelne, hogy amikor kisfiam ilyen szavakat használ (nem csak úgy mondogatja ezeket, hanem általában "megfelelő helyzetben" használja őket, úgy értem, amikor nem sikerül neki valami vagy ilyesmi), én mit mondjak vagy ne mondjak?
Azt vettem észre, hogy ha próbálom neki mondani, hogy ilyeneket nem kéne mondani, akkor még inkább hajtogatja. Ha nem szólok semmit, csak megértően bólogatok és másról kezdek beszélni, de a témájához kapcsolódóan, akkor abbahagyja. Tehát ez lenne a megoldás? Vagy nem azt erősítem ezzel benne, hogy ez helyénvaló? Nem tudom eldönteni.
Ha óvodába megy, akkor az összes gyerek majd tőle tanulja ezeket szavakat, és engem majd jól kérdőre vonnak? Várom válaszodat, segítségedet előre is köszönöm!

Amit a gyerek hall, azt meg is tanulja. Neki fogalma sincs róla, hogy mely szavak nem helyénvalóak, csak azt látja, hogy bizonyos kifejezésekkel fel tudja hívni magára a figyelmet, és kifejezheti indulatait - ahogy ezek a felnőttek között is indulatokkal töltött helyzetben hangzanak el. Szóval a káromkodás még sokkal erősebb inger egy gyerek számára, mint egy átlagos szó vagy hangsor. Meg is tanulja, használja is, és, ha a szülők vagy a környezet érdeklődését fel tudja kelteni vele, akkor egyre többször használja. Jól vetted észre.

Hogy mit tehetnél? Jól teszed, ha a környezetedben megpróbálsz a felnőttek között valami higgadtabb hangnemet kicsikarni. Vajon ők hallják, amikor a kicsi csúnya szavakat használ? Nem rémes nekik az ő szájából hallani? A szülőnek ez mindig szörnyű, hiszen a gyerek gyakorlatilag tükröt tart a felnőttek elé - saját gyarlóságunkat látjuk viszont. Ez sok szülőt észhez térít - de lehet, hogy a távolabbi rokonokat nem.

Használhatsz te is indulatszavakat - nagyon gazdag a magyar nyelv. Éntőlem nem idegen a "teringettét!", "a kutyafáját!", "a büdös mindenit!", "a betyárját!" és még néhány hasonló kifejezés, ha elvisz az indulat. Ha ezeket tanulja meg, az egyáltalán nem baj - indulatok vannak, indulatszavak is vannak, használjuk is őket - de úgy, hogy senkinek a fülét (és az érzéseit) ne sértsük.

Jól gondolod, hogy nem teszel jót, ha leteremted a csúnya szavakért - mert akkor még inkább használni fogja. Amíg bírod, ereszd el a füled mellett. Ha úgy érzed, tenned kell valamit, higgadtan és halkan mondd azt, hogy nem szereted ezeket a szavakat hallani. Kész. Semmiféle körítés vagy felhajtás nem kell a dolog mellé, mert azzal csak teszel a tűzre. Az oviban meg előre megmondhatod az óvó néninek (ha addig el nem múlik a dolog), hogy tudod, hogy a gyerek csúnyán beszél, nem tőled tanulja, és azon vagy, hogy leszoktasd róla. Az óvó nénik láttak már ilyet. A szülők lehet, hogy nem örülnek majd ennek, de biztos lehetsz benne, hogy nem a te gyereked lesz egyedül csúnyán beszélős. Nyugtasd meg magad azzal, hogy amit megtehetsz az ügy érdekében, azt meg is teszed.