Nem miattad váltunk el!

Mit tegyünk egy állandóan izgő-mozgó kisgyerekkel, akitől még a házimunkát se tudjuk elvégezni? Miért rágja egy gyerek a körmét? Hogyan mondjuk meg kisfiunknak, hogy apukája börtönbe fog vonulni? Hogyan szoktassuk le a kicsit a káromkodásról? Miért lesznek a gyerekek válogatósak és hogy lehet becsempészni ételeikbe a "nemszeretem" dolgokat? Hogyan készítsük elő egy kisgyerek nyaralását? Sződy Judit válaszol.

Kislányom most lesz ötéves, és néhány hete rágja a körmét. Édesapja kb. fél éve költözött el tőlünk, de a kapcsolat nem szakadt meg, gyakran találkoznak, igaz, eddig csak legfeljebb egy-két éjszakát aludt ott. Most volt először, hogy az "új családban" töltött egy egész hetet, és onnan jött vissza így. Semmiképp nem akarom túlreagálni a dolgot, én magam is rágtam a körmöm, és néha még most is megteszem (pedig én teljes családban nőttem fel). Pusztán a tanácsát szeretném kérni, hogy lehet-e valahogy segíteni neki? Szóljak vagy ne szóljak érte, mit tegyek? (Ugyanez vonatkozik az orrpiszkálásra, illetve a cumizásra is.)

Szerintem ne reagálja le sehogy a dolgot. Attól, hogy a tünetet a szőnyeg alá söpörjük, a baj még ott van. A körömrágás egy enyhe formája az önagressziónak. Szinte mindenkinél előfordul bizonyos mértékben. Az ujjszopás is kapaszkodó neki - önnyugtatás. Az orrpiszkálást a körömrágással venném egy kalap alá. Mondjuk, arra figyelmezteted, hogy társaságban azért mégse, mert a többi embernek nagyon rossz nézni. Tudom, hogy most nagyon nehéz a helyzeted, de azzal könnyítheted meg a gyerek helyzetét, hogy megpróbálod higgadtan kezelni az "új család" ügyét, és - ha szóba kerül - biztosítani a lányt arról, hogy nem miatta van az egész. A legtöbb "elvált gyerek" ugyanis végül oda jut a sok gondolkodásban, hogy ő is oka volt a válásnak, ezért bűntudata lesz. Ez is okozza a szorongást, emiatt körmöt rág, orrot piszkál, és szopja az ujját.