Nekem egy 5 éves kisfiam van, aki nagyon okos, öntörvényű és makacs. Mindezek mellett mégsem ez most a legnagyobb problémám.
Az apukája kb. 2 hét múlva börtönbe fog vonulni 2-3 évre. Tegnapelőtt tudtam ezt meg, azóta egyfolytában sírok, nem tudom kezelni a helyzetet. Állandóan arra gondolok, hogy a kicsi miképpen fogja majd ezt feldolgozni. Az utóbbi egy évben nagyon apás lett, és ha esetenként később jön haza, addig ő nem is alszik el. Nem tudom, hogy megmondjam-e őszintén neki, hogy az apukája törvényt sértett és most egy olyan helyre kell mennie, ahol havonta csak egyszer találkozhatunk vele, és ezzel felvállalom, hogy elmondja az óvodában és máshol. Vagy kitaláljak neki valami másik történetet, ami arról szólna, hogy apa külföldön dolgozik, és havonta egyszer találkozhat vele a beszélőn? Nem tudom, nagyon tanácstalan vagyok.
Persze amúgy sem egy könnyű eset az én kisfiam, már most nagyon önálló, és általában mindig eléri valahogy a célját. Sajnos nekem nem sok türelmem van hozzá, ő ezt érzi is. Segítségem soha nem volt, állandóan velem volt.
Sajnos tényleg nehéz a helyzet, és nincs tökéletes megoldás. Úgy gondolom, hogy gyereknek hazudni még ilyen szélsőséges helyzetben sem célszerű. Most még ötéves, de hat-, hétéves korára már biztosan rájön, hogy megpróbáltad kicselezni. És akkor csalódik benned, hogy becsaptad, és akkor fog csalódni az apjában is. Fontos lenne, hogy te magad feldolgozd a történteket, és dűlőre juss: elfogadod-e az apját így is, vagy hatalmas csalódás ért, és még magad sem tudod, hova rakni a dolgot. Ha eljutottál odáig, mondd el neki, hogy apa nagy bajt csinált, de azért szereted. Vagy, ha ez nem így van, akkor azt: "apa nagy bajt csinált, de azért te szeretheted. Téged is szeretlek, akkor is, ha bajt csinálsz. Legföljebb mérges vagyok egy ideig, de szeretlek."
Megértem, hogy szorongató, hogy oviban és máshol el fog terjedni a hír. Az a gyanúm, hogy elterjedne akkor is, ha a fiad nem tudná - és nagyon rossz lenne, ha mástól tudná meg. Nagy változás fog beköszönteni az életedben, sok problémával kell megbirkóznod. Remélem, van valaki, akivel őszintén tudsz beszélgetni erről, akivel a kételyeidet, a bánatodat és a dühödet is megoszthatod. Ez most nagyon fontos lenne.
Azt javaslom, keresd fel a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület szakembereit. Ők nagyon sok ilyen "kényes" kérdéssel találkoznak, akár lelki, akár érdekvédelmi kérdésekben is tudnak segíteni.