A karriertanácsadó válaszolt

Karriertanácsadónk, Dr. Szöllősi Ágnes a munkahelyi problémákkal kapcsolatos kérdésekben várja az olvasók levelét. Az levelekből és válaszokból megtudhattuk, hogy bevalljuk ez az önéletrajzunkban, ha baleset miatt két évet nem dolgoztunk, hogy mennyivel magasabb a bérek Budapesten mint vidéken, és hogy a pszichológiai teszteket hogy kezelik az álláskeresésnél.

Magam részéről két diplomával rendelkezem. Az egyik műszaki egyetemi, a másik közgazdasági (mérnök-közgazdász). Elmúltam ötven éves és azok közé tartozom, akik nagyon nehezen találnak munkahelyet. Jelenleg még van munkahelyem, de motiváció hiányában elkezdtem másikat keresni. A beküldött pályázataimra nem válaszoltak, feltételezem a korom miatt. Az utóbbi időben az erre utaló jeleket kihagytam az önéletrajzból (például születési év, iskolai végzettség időpontja, munkahelyek dátumai).

Két szakterületen van gyakorlatom és ezek a területek érdekelnek és erősen motiválnak. Lehet, hogy ez a két terület túlzottan sok egy ember számára? Az egyik a vállalatmenedzselés, válságkezelés, a másik a beruházások lebonyolítása. Ez utóbbi területen kivitelezői , tervezői , lebonyolítói, műszaki ellenőri és ingatlangazdálkodási gyakorlatom van.

Az önéletrajzomat, úgy készítem - mivel több munkahelyen dolgoztam -, hogy csak a megpályázott munkakörnek legjobban megfelelő munkahelyeimet és gyakorlatom tüntetem fel. Amennyiben felvételi interjúra is sor került, az interjúk folyamán gyorsan átláttam és megértettem az elvégzendő feladatot és ezt a felvételiztető tudomására hoztam megfelelő módon.

Az egyik beszélgetés után - amelyet még megelőzött egy teszt sorozat kitöltése is -, joggal éreztem azt, hogy megnyertem ezt a pályázatot. Ezt még megerősítette, hogy ismét behívtak. Elemezték a beszélgetésen, illetve a teszt megoldáson szerzett tapasztalatokat, amelyek nagyon pozitívak voltak számomra. Ennek ellenére nem nyertem meg a pályázatot.

A következő álláspályázatomnál, egy másik munkahelyen tesztfeladattal kombinált pszichológussal folytatott beszélgetésen vettem részt, amelynek értékelését írásban megküldték. Szintén hihetetlenül pozitív volt, ennek ellenére elutasították a pályázatomat.

Az írásban kapott értékelést barátaimnak is megmutattam, és többségük véleménye az volt, hogy túl jó eredményt mutat és a munkaadók nem szeretik azt, ha valaki "okosnak" látszik, kicsit butának kellett volna lenni. Az a baj, hogy én csak saját magamat tudom adni, nem tudok más szerepet eljátszani.

Egyrészt megértem, hogy kihívást és megfelelő motivációt jelentő munkát szeretne végezni, hiszen felételezem, hogy eddig is mindig olyan munkakörben dolgozott, amely "emberes" hozzáállást igényelt. Másrészt azt kell mondanom, hogy - életkorától függetlenül - szerencsésnek érezheti magát, ha egy megbízható, stabil cégnél alkalmazottként van munkája, hiszen ott tartunk, hogy az egészség és a család mellett a stabil, nyugdíjat jelentő munkahely még fontosabb értékünkké vált. Igaz, hogy formailag három kérdést tett fel, tartalmilag csaknem minden mondatára lehetne reagálni.

Gyakorlott önéletrajzolvasók pontosan tudják, hogy ha az önéletrajzból kimarad az életkor, annak hátterében az állhat, hogy az illető maga is tudja, az adott pozícióra vagy túl fiatal, vagy túl idős. Ha az önéletrajzból az derül ki, hogy az illető elméleti tudása és szakmai gyakorlata megfelel az adott munkakörnek, akkor azt eléri, hogy foglalkozzanak Önnel, megkeressék az adatok tisztázása érdekében. Ha túl sok a jó, pontos adatokat megadó jelentkező, akkor viszont ez sem mindig jön be.

Nem tudom, hogy Önben milyen vélemény alakul ki arról a leendő munkatársáról, akiről az interjú során derül ki, hogy azért, hogy kedvezőbb benyomást keltsen, elhallgat tényeket, "kitöröl" éveket.

Azt írja, hogy csak az adott kiírásnak megfelelő képzettséget és munkahelyet írja be az önéletrajzába. Képzelje el azt az abszurd helyzetet, amikor egy céghez két különböző pozícióra ugyanaz a személy jelentkezik, és csak az interjún derül ki, hogy nem két különböző személyről, egy kicsit jobb esetben, ha a név egyezése feltűnik, és nem apáról és fiáról, hanem ugyanarról a személyről van szó, mert egyazon személy kettő, valóban jól sikerült önéletrajzot produkál. Hogyan bánik a későbbiek folyamán ezzel a jelentkezővel? Elismeri kreativitását, furfangos észjárását, és nem fordul meg a fejében az a gondolat, hogy megbízhat-e benne, és a cég céljainak elérése érdekében tudja-e majd hasznosítani ezt az erényt vagy nem fogja-e a későbbiekben Önt is átverni?

A pszichológiai tesztek eredményét akkor találjuk jónak, ha találóak. Tehát ha Ön úgy érzi, hogy valóban jó eredménnyel szerepelt, az csupán azt jelenti, hogy magára ismert, és ez még nem jelenti azt, hogy az adott munkakörnek megfelelőek ezek az eredmények. Megjegyzem, az állásra pályázók szempontjából a túl jó eredmény rosszabb, mint a kicsit gyengébb, mert a kiválasztást végzők pontosan tudják, az alulterhelt munkavállaló alulmotivált, míg a túlterhelt, aki még képes felnőni a feladatokhoz, hosszabb távon ígéretesebb munkavállaló lehet. Tehát a kiválasztás szempontjából az a jó teszt, amely a munkakörnek való megfelelést értékeli, nemcsak a személyről ad kellemes leírást.

Szerintem abból baj nem lehet, ha saját magunkat adjuk, és nem akarunk másnak látszani, hiszen következetesek és meggyőzőek legkönnyebben így lehetünk, mert a sok jelentkező közül a legmeggyőzőbb pályázó nyeri el a pozíciót, aki el tudja fogadtatni magát, és azt a véleményt kelti, hogy arra a pozícióra ő a legalkalmasabb.