Egy négyéves is lehet szerelmes

Lehet-e a hasfájás figyelemfelkeltő eszköz? Vannak-e egy négyévesnek férfias problémái? A válás után hogyan és mitől változott meg egy jó gyerek? Mihez kezdjünk, ha nem jön be a babának a babakocsi? Hogyan tanulja meg az önállóságot egy kisgyerek, és miért olyan nehéz anyunak elengedni őt?

Nekem "csak" két gyermekem van, és a nagyobbik is csak hatéves múlt, úgyhogy remélem, meg tudsz nyugtatni engem aggódásomban.
Nagyobbik fiamról van szó, aki mostanában elég fura dolgokat művel.
Álmos 98-ban született, problémamentes terhesség után. Teljesen normális lefolyású szülés volt. Több mint egy éves koráig szoptattam, nálunk nem volt cumisüveg, hajlított végű kanál, meg ilyen hülyeségek. Igyekeztem mindent természetesen csinálni, a gyerek igényei szerint. Nem is volt vele semmi gond, ő volt a világ legjobb gyermeke. 2 éves korában beszélt, fél év múlva verset szavalt.
2 és fél éves volt, amikor megszületett az öccse, András. Ettől kezdve voltak néha nehezebb időszakok, de semmi komoly probléma. Mindig is okos kisfiú volt, 5 évesen magától megtanult olvasni, tud szorozni, olyan az agya, mint a "szivacs". Tavaly válaszút elé kerültünk az oviban: menjen suliba vagy ne? Az óvónők tanácstalanok voltak, mondván az esze alapján mennie kéne, viszont szerintük nincs "feladattudata", és szociálisan éretlen.
Mivel közben válófélbe kerültünk a párommal, gondoltam, jobb lesz neki ott maradni az oviban (egyébként a nevelési tanácsadóban sem tudták eldönteni, hogy iskolaérett-e), úgyhogy maradtunk.

Mostanra lezajlott a válás, külön költöztünk, a gyerekek minden második hétvégét az apjukkal töltik. Nekem új kapcsolatom van, akit a fiúk imádnak, úgy foglalkozik velük, ahogy azt az apjuktól sosem kapták meg.

Tehát látszólag minden rendben, az oviban azonban nagyon sokat panaszkodnak Álmosra, azt mondják, állandóan idétlenkedik, ok nélkül röhögcsél, zavarja a foglalkozást. Otthon is elég sok gond van vele mostanában, nem akar szót fogadni, mindent tízszer kell elmondani neki, lassú, sokszor csúnyán szól hozzám, hisztizik is. Kicsit olyan, mintha lázadna valami ellen, vagy valamiféle újabb dackorszakba lépett volna, vagy mintha idétlen kamasz lenne.
Nem tudom, mi az oka ennek, és mit kéne tennem (sajnos az óvónők sem). Kérlek, ha van valami ötleted, írd meg.

A dolognak sok oka van, teljesen jogos, hogy így viselkedik a gyereked. És nem sok teendőt tudnék felsorolni azon kívül, hogy próbálj rá időt szánni, hogy teljesen rá figyelj néha, és tudjatok összebújva beszélgetni. Például az esti mese után passzold le egy kicsit a kisebb gyereket a párodnak, és mesélj a nagynak a te életedről.
A válás - akárhogy is, mindenképpen bizonytalanságot kelt a gyerekben (ez talán túl enyhe kifejezés). A gyerekek jó része úgy érzi, ő maga is ludas abban, hogy szétesett a család, de ezzel nem nagyon tud mit kezdeni. Bűntudata van, ami feszültséget kelt benne. A legegyszerűbb, ha ezt "kirosszalkodja" magából.
A másik ok az lehet, hogy éppen az iskolaérettség küszöbén van, csakhogy sehol nem indul januártól első osztály. Én is így jártam az egyik fiammal, az oviból minden nap sűrű bocsánatkérések közepette hoztam el. Nem tudta lekötni az ovi, és a hasonszőrű "nagyfiúkkal" szövetkezve csibészkedtek álló nap. A dolgot tetézte, hogy egy teljesen kezdő óvó néni volt velük, aki nem tudta kézben tartani a csapatot. Nem tudom, nálatok milyen az óvónő, nem is benne keresném a hibát. Úgy látom, a helyzet olyan, hogy nem nagyon lehet jól kezelni. Ami biztos, hogy nagyon fontos lenne, hogy következetes legyél a gyerekkel - ha valamit megkövetelsz tőle, azt állhatatosan vidd is véghez. Éreztesd vele, hogy egyelőre te vagy a "főnök", ne csússzon ki a kezed közül. Természetesen nem drákói szigorra gondolok, hanem arra, hogy ha egyszer elhangzott valami (csináld meg!; hagyd abba!; várd ki a sorodat! stb.), akkor az legyen betartva, ne változtasd meg az álláspontodat. Ez persze megköveteli tőled, hogy előre gondold át, hogy tényleg fontos, szükséges dolog miatt szólsz-e rá, vársz el tőle valamit.

Tudom, hogy nem könnyű, de azt is tudom, hogy néhány hónap alatt nagyon sokat tud változni egy gyerek, egy kapcsolat, egy család. Bízz benne, hogy jó irányba fog.