Egy négyéves is lehet szerelmes

Lehet-e a hasfájás figyelemfelkeltő eszköz? Vannak-e egy négyévesnek férfias problémái? A válás után hogyan és mitől változott meg egy jó gyerek? Mihez kezdjünk, ha nem jön be a babának a babakocsi? Hogyan tanulja meg az önállóságot egy kisgyerek, és miért olyan nehéz anyunak elengedni őt?

Kisfiam 10 hónapos, születése óta igény szerint szoptatom. Próbálkozunk szilárd táplálékkal is, de nem igazán hajlandó elfogadni semmit. Mindemellett szépen gyarapodik, már 8 hónapos korára megháromszorozta születési súlyát, jelenleg 9-10 kg között van. Próbálom kb. azonos időpontokban kínálgatni gyümölccsel, főzelékkel, nem túl sok sikerrel. A szopizások viszont egyre sűrűbbé váltak, szinte óránként szopik. Ez engem nem zavar, csak nem tudom, hogy azért van-e, mert éhes, vagy a közelségemre vágyik.
Szinte mindig együtt vagyunk, eddig is "anyás" volt, de az utóbbi időben nagyon ragaszkodóvá vált, mindenhol hozzám bújik, annak ellenére, hogy korábban igazi közösségi lény volt. Játszóházban eddig egyszer voltunk, ott is nehezen engedett fel, szopizni akart, csak utána kezdett el érdeklődni a játékok iránt. Ennek tulajdonítom a gyakori szopikat is, bár most erőteljes fogzás is napirenden van. Egyébként rendkívül mozgékony, 6 hónapos kora óta áll, ül, mászik, mostanság már kapaszkodva jár.
A kérdésem ezzel kapcsolatban az lenne:
- elég tápanyaghoz jut-e még a kisfiam csupán az anyatejből?
- mennyire szokványos az ilyen gyakori szopizás ebben a korban? Ilyenkor már inkább ritkulni szoktak az alkalmak, nem? (mint említettem, nekem egyébként ez nem probléma.)
- fogzás, fejlődési ugrás befolyásolhatja?

A másik kérdésem pedig praktikus és egyszerű: mi köti le leginkább egy 10 hónapos baba figyelmét, vagyis milyen játékokat játsszunk? Igényli-e már a közösséget, esetleg a játszóházat, játszóteret? Séták alkalmával szemlélődő, de kb. fél óra múlva már feszeng a babakocsiban, szeretne mozogni, felállni, mászni. Ebben nem szoktam korlátozni, így a sétáink nem túl hosszúak, hanem gyakoriak.

A legtöbb baba nem ugrik rá azonnal a főzelékre, sokan hónapokig csak kóstolgatják. Van, aki egyéves kora után is csak desszertnek tekinti a kanalas dolgokat, mégis teljesen rendben van. Amíg te minden pillanatban kéznél vagy, nincs mi arra sarkallja, hogy "rendesen" egyen. Ha ez téged valóban nem zavar, akkor nincs is ezzel semmi baj. A gyerek egészséges fejlődése miatt ne aggódj. Az ilyen gyakori szoptatás a természeti népeknél nem ritka. Ám, ha neked nem lenne megfelelő, akkor korlátozhatod is benne - ettől nem leszel rossz anya. Ha szeretnél néha egy-két gyerekmentes órát, nyugodtan elmehetsz, ha olyan emberre tudod hagyni a kicsit, akit ő is nagyon szeret és elfogad. Lehet, hogy ez a valaki meg is tudja majd etetni, mert tőle biztosan nem szopni akar a baba.

A szoros kötődés ebben a korban nem ritka. Úgy is nevezik: nyolc hónaposok félelme - ami kb. a hetedik-nyolcadik hónapban kezdődik, és néhány hónapig még eltart. A baba ilyenkor jön rá, hogy a mamája akár magára is hagyhatná, kialakul a szeparációs szorongás. Ezzel semmi baj nincs, még az addig nyitott gyerekek is bújósabbak lesznek egy darabig. Próbáld meg ezt elfogadni, de ezzel együtt nyugodtan járjatok játszóházba, játszótérre, ha neked jólesik. Ha babakocsiztok, és nem tűri, tedd ki a fűbe. Én beraktam a kocsi csomagtartójába egy felnőtthálózsákot, amit ki tudtam teríteni a fűre, hadd mászkáljon, játsszon a baba, akkor is, ha még nem tud stabilan járni. A hordozókendős sétálás is elég jól bejött a babakocsit nem tűrő gyerekemnél.
Hogy mi köti le ezt a korosztályt? A legegyszerűbb játékok: mondókák, játékok az ujjakkal (Hüvelykujjam almafa...), az éneklés, a kukucs-játék, a hancúrozás, ringatás, labdagurigatás, eldugás, előbújtatás. Ehhez nem is kell játék, csak néhány hétköznapi tárgy, és te magad. Nem kellenek fejlesztő játékok, formaperselyek. Ezeket a felnőttek maguknak találták ki, és idősebb, fejlesztésre szoruló gyerekeknek valók.