Az álomgazda 39 éves férjezett nő.
Az álom
Álmomban egy barokk kastély üres termeiben jártam. Omladozott a fala, a fehér faldíszek. A parketta kopott és hiányos volt. Ebben az épületben fogok élni, helyre lehet hozni. Édesapám is itt van, körülnéz: "Túl sokat kell rákölteni" - mondja.
Kinézek az ablakokon, de bármerre is nézek, nyomortanyákat látok. Átázott papírtetejű házak, lerobbant lakókocsi-erdők. Azon gondolkozom, hogy hiába költök sokat erre a kastélyra, ha aztán nap, mint nap ezzel a kilátással kell szembesülnöm.
Az álomgazdának feltett kérdéseim és válaszok
- Van-e emlékképe ilyen barokk kastélyról?
- Igen. Egyszer két napot töltöttünk el a férjemmel egy olyan barokk kastélyban, amely felújítás alatt állt. Pihenni mentünk oda.
- Elhangzott- e édesapja szájából és mikor, mire vonatkozóan az álombeli mondat?
- Igen. Az álom előtti nap beszéltünk arról, hogy elmegyünk két napra egy négycsillagos szállodába a szüleimmel, a férjemmel és a gyerekeinkkel. Apám drágállotta. Túl sokba kerül - ezt mondta.
- Hol és mikor látott ilyen nyomortanyákat az álmodó?
- Floridában egy nyaraláson. A luxus házak és lakások erős kontrasztjaként.
- A kilátásokról mi jut eszébe általában és szimbolikusan?
- Pár héttel ezelőtt voltam a férjemmel ugyanabban a négycsillagos szállodában, ahová most készülünk a gyerekekkel. Gyönyörű volt a kilátás az ablakokból. Viszont nem volt túl jó a kilátás a továbbiakra, azaz a jó körülmények között eltöltött hétvége után jöttek a szürke hétköznapok, a rengeteg meló. Ugyanilyen érzetem volt a nagyszerű floridai nyár után is.