Az álom összefügg a család előző nap megbeszélt terveivel, azzal, hogy elutazzanak pihenni egy drága szállodába. Ugyanis mind a négy feltett kérdésre valamilyen pihenéssel, nyaralással összefüggő válasz érkezett.
Az álmodóban lévő apa (a felettes én) túl költségesnek ítéli meg ezt a kiruccanást, ahogy a valóságban is az édesapa. Az álmodó úgy gondolja, hogy ki tudja fizetni a költségeket. Pihenésre vágyik. Valójában azonban érzékeli, hogy túl sokat kell dolgoznia, befektetnie a hétköznapokba energetikailag ahhoz, hogy ezt megengedhesse magának, és így nem biztos, hogy megéri.
Túl éles a kontraszt a szállodában töltött hétvége és a mindennapjai "nyomora" között. A hétköznapjai sokaságában rengeteget dolgozik, szinte egyáltalán nem jut ideje pihenésre, feltöltődésre. Ha eltölt ezen a luxus helyen két napot, akkor még rosszabb lesz visszailleszkednie a hétköznapok robotjába, sőt, mivel lesz ideje két napig pihenni-gondolkodni, tisztábban fogja látni "a kastély magasából", hogy a hétköznapjai mennyire "ócskábbak".
Általánosságban elmondható, hogy minden épület maga az álmodó. Így feltűnik, hogy a kastély és az azt körülvevő nyomortanya egyaránt rossz állapotban van. A kastély üres, kong a sivárságtól: az álmodó intim érzelmi élete nullfokon mozog. Testileg is fáradt, kimerült.
Mindenféleképpen javasolt a pihenés, de nem a hirtelen, drága, tűzoltás-jellegű megoldásokat kell keresnie, hanem a hétköznapjaiba kell a munka és a pihenés ritmusát egyensúlyba hoznia, és ezt hosszú távon tartania.