Nem jövök ki az anyósommal

Tanácsadónk Szendi Gábor klinikai szakpszichológus, hipnoterapeuta. Ha szeretnéd megosztani valakivel gondjaid, tanácsot szeretnél kérni, fordulj hozzá e-mailben.

Az nagyon jó hír, hogy maguk közt minden rendben van. Az kevésbé, hogy úgy tűnik, anyósát mintha valami keserűség vagy sértettség hajtaná. Talán nem nagyot hibázok, ha azt gondolom, maga "elvette" tőle a fiát, és ezt nem tudja magának megbocsátani. Szerintem abszolút jól látja, hogy nem volna szerencsés dolog hinni neki, mert egyoldalúan kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek. Férje sem lehet irigylésre méltó helyzetben, hiszen ő fiú és egyben a maga párja, két tűz között van. Azonban úgy tűnik, ő is átlátja, hogy neki döntenie kell, és joga van a saját életét és ezzel magát választania.

Azonban mindebből - legalábbis nekem - az következik, hogy csak olyan döntést hozhatnak, melyben nem építenek anyósa jóindulatára, adott szavára. Az egyik lehetőség, maradni Pesten. A másik lehetőség: elmenni a végsőkig és érvényesíteni párja tulajdonjogát a házra. Ehhez azonban, belátom, elég nagy elszántságra van szükség, hiszen ez akár szüleivel való szakításhoz is vezethet. Nem biztos, hogy jó lenne, ha kapcsolatukat megterhelnék ezzel. Ám ha mégis így döntenek, tehetik ezt abban a reményben, hogy talán anyósa is csak zsarolni próbálja magukat, és ha elég erősnek látja a maguk szövetségét, belátja, hogy az még mindig jobb, ha fia a közelében él, mint Pesten. Ez persze egyfajta pókerparti, amelyben mindenki blöfföl: anyós, hogy akkor inkább ő megy oda lakni, maguk pedig, hogy akár jogi úton is érvényt szereznek, ha kell, párja tulajdonjogának. De mielőtt pókerezni kezdenek, jól gondolják át, meddig tudnak elmenni, mert a pókerben az idegek csatája dönt.

Üdvözlettel,
Szendi Gabor