Problémáim vannak az elvált férjemmel

Tanácsadónk Szendi Gábor klinikai szakpszichológus. Ha szeretnéd megosztani valakivel gondjaid, tanácsot szeretnél kérni, fordulj hozzá e-mailben.

Kedves Levélíró!

Kezdeném a végén. Hogy férjének "komplexusa" van-e Magával kapcsolatban, azt nem tudom, de kétségtelen, hogy az emberek egy részének határozott preferenciája szokott lenni bizonyos típusú férfiakra vagy nőkre. Ez sokszor a szülői vonások és alkat mélyen beívódott hatása. Ahogy Jung mondta, minden férfi az anyját veszi el, és minden nő az apjához megy férjhez. Ez olykor jó, olykor rossz, olykor meg nem igaz. Végül is azt hiszem, a Maga szempontjából most már, a válás után csupán elméleti kérdés vagy érdekesség volt férje személyiségének e vonása.

A gyermeknevelési konfliktusok kapcsán az első megszívelendő gondolat, hogy akár családban élünk, akár külön, gyermekünket nem tudjuk megvédeni a másik szülő hatásától, ha az a törvényeket betartja. Talán kicsit elvont így a mondat, de konkrétan a Maguk helyzetében ez azt jelenti, hogy ha volt férje él a törvény adta láthatási jogaival, s a gyermekkel való bánásmódjában jogilag kifogásolható nincs, akkor csak a személyes kapcsolatukon keresztül hangolhatják össze nevelési elveiket. Leveléből az világlik ki, hogy Maga szerint férjének nincsenek is nevelési elvei, ami lehet hogy így van, de lehet, hogy csupán arról van szó, hogy merőben eltér a Magáétól. Az is elképzelhető, hogy férjének a válás óta megváltozott a viszonya kislányával, és fő törekvése nem az, hogy segítsen Magának, hanem a saját szempontjai szerint bánik a kislánnyal, ami nehezítheti a Maga dolgát.

Az adott helyzetben nincs abszolút jó megoldás, de mindig van jobb. Nem könnyű, de ha elfogadja saját korlátait a tekintetben, hogy milyen mértékben tudja befolyásolni férje magatartását, nevelői attitűdjeit, akkor valószínűleg ez javít a helyzeten. Egyfelől nem akarja majd olyanban irányítani férjét, amiben nem tudja (mert nincsenek szankciói arra az esetre, ha ő nem akar megegyezni vagy betartani valamilyen egyezséget), másfelől ez javíthatja a viszonyukat, és esetleg tud olyan egyezségeket, alkukat kötni vele, amelyeket betart.
Mondok rögtön egy példát is. Azt írja, nem kéne apukának a kislányt minden futó kapcsolatába bevonnia. Szívem szerint én ezzel egyetértek, azonban Magának pedig be kell látnia, hogy ami Magának futó kapcsolat, az férjének az élete. Ha ő ilyen rendezetlen életet él, akkor ő ilyen rendezetlen életbe fogja a kislány hetente-kéthetente elvinni. Ha ezt a szemére hányja, változást úgysem ér vele.
Ugyanígy, értelmetlen szóvá tenni, hogy a kislány együtt alszik a papával, mert úgysem tudja ellenőrizni, illetve megakadályozni, hogy így legyen. Azt sem kellene felvállalnia, hogy majd Maga "megneveli" a papát, pl. rámutat neki arra, hogy ha megígér valamit a kislánynak, azt be kell tartania. Volt férjét úgysem tudja megnevelni, s volt férje olyan képet alakít ki önmagáról kislányában, amilyet tud. De Magának nem feladata kimenteni őt, majd a papa megmagyarázza, miért nem ment az óvodába időben a kislányért, miért nem vette meg, amit megígért, stb. Ha Maga élesen elhatárolja azt, amiért Maga a felelős, és nem akarja megoldani azt, amit valójában nem tud befolyásolni, akkor kislányában idővel kialakul a dolgok szétválasztásának képessége. Minél nagyobb lesz, annál inkább képes lesz arra, hogy felfogja, Maga csak azért tud garanciát vállalni, amit Maga ígért.

A kislány hamarosan azt is megérti majd, hogy Magánál más szabályok érvényesek, mint a papánál. Persze nem könnyű a helyzet, pláne, ha kislánya sír, követelődzik, vagy a papa lekenyerező engedékenysége miatt jobban ragaszkodik átmenetileg hozzá. Azonban az ő helyzete a legrosszabb, hisz ketté kell szakadnia, mert a szülei - számára érthetetlen módon - elváltak. Nem várható el egy 4 éves kislánytól, hogy flottul feltalálja magát egy olyan helyzetben, ahol még a felnőttek sem boldogulnak könnyen. Az ő számára egy világ omlott össze a Maguk válásával. Sajnos van ilyen, és nyilván volt nyomós okuk a válásra. De ezt ez a pici lány még nem érti, ki tudja, az ő fejében milyen hajmeresztő magyarázatok vagy elképzelések vannak arról, mi történik is most körülötte. A sok sírásban, "hisztiben", következetlenségben és akaratoskodásban fejeződik ki az ő megzavarodottsága.

Hosszú távon valószínűleg az várható, hogy férje a kalandos életet előbb-utóbb vagy feladja, és akkor remélhetőleg nyugodtabb ottani környezetbe viszi majd kislányukat, vagy élete olyan fordulatot vesz, amibe már sokkal kevésbé fog beleférni kislánya, és nem fogja igényelni annyira (vagy egyáltalán) a láthatást. Hogy mi a jobb, azt kár is latolgatni, mert úgysem Magán múlik férje életének további alakulása. Kislánya igen nehéz korszakot él meg, hiszen a lányok "apásak" szoktak lenni, s pont most kell lemondania apjáról az idő legnagyobb részében, amikor a legjobban ragaszkodna hozzá. Most nyilván Magának is nehéz, hisz kislánya ezért sokszor ellenséges Magával, azonban egy kis gyermek öntudatlan érzelemkitöréseit nem szabad komolyan venni abban az értelemben, hogy messzemenő következtetéseket vonhatna le belőlük, vagy hogy büntesse őt ezért. A türelem, a higgadt elfogadás és a szeretet az, ami kislányának segít elrendezni fejecskéjében a dolgokat, hogy minél kevesebb sérüléssel vészelje át azt az időszakot.

Amit elrontottak a felnőttek, arról a gyerekek nem tehetnek, de mégis leginkább ők szenvedik meg. A felnőttek dolga, hogy óvják őket. De ezt Magának nem kell mondani, férjének pedig hiába is mondja.

Üdvözlettel: Szendi Gábor