A kisfiam egy időzített bomba

Várjuk leveledet a gyermeknevelés, gyermekvárás témakörökben. Akkor is írj bátran nekünk, ha gyermekednek vannak lelki gondjai. Benda Viktória pszichológus segíti munkánkat. A hozzá érkezett levelekből és Judit válaszaiból gyűjtöttünk össze egy újabb csokorravalót.

A kisfiunk éppen ma 7 hetes. Egy anyuka ismerőstől hallottam, hogy kislányát 2 hónaposan már a nagy fürdőkádban tanította úszni. Persze nem szó szerint, csak kézzel alátámasztva, fokozatosan. Hangos vezényszavakkal irányította a kisbabáját. Ez napi 5-10 perces elfoglaltság volt, a baba féléves koráig. Egy kis masszírozással levezetve. Nagyon tetszik a dolog, szeretnék pár hét múlva én is a kisfiunkkal belevágni a dologba. Véleménye szerint ez nem korai? Ez igazán csak vízhez szoktatás, nem igazán úszás.

Másik kérdésem, hogy lehetséges az, hogy a kisfiam így az első hónapokban nem fogadja el a nagyszülőktől az eledelt?

A legtöbb baba imádja a vizet, nagyon jól érzi magát a nagy kádban, kezdettől fogva. Nyugodtan csináld vele a "gyakorlatokat", de kérd ki szakember véleményét is, amikor már nem csak lubickolásról van szó. A hangos vezényszavak szükségességét egyelőre kétlem. Ehhez kell szakember, például: Ruzsonyi Ágnes: 20-923 2488.

Az, hogy a baba nem fogadja el az ennivalót, számomra logikusnak tűnik, hiszen a babát eredetileg a mamája táplálja. Ettől függetlenül ez nem túl gyakori probléma olyan gyerekeknél, aki csak cumisüvegből kapnak enni. Ha a szoptató anya hagyja otthon néhány órára a gyerekét, azt szoktuk tanácsolni, hogy csak a gyerekre vigyázó ember etesse a babát üvegből, így a baba el tudja különíteni a két dolgot, és jobban alkalmazkodik. Ám nálatok erről szó sincs.

Csak annyit tudok mondani, hogy legyetek türelmesek, és egyelőre próbálj csak annyit távol lenni a kicsitől, amennyit kibír ennivaló nélkül. Ha ez nem lehetséges, újabb finom próbálkozásokra van szükség, szigorúan ragaszkodva ahhoz az üveghez, cumihoz, hőmérséklethez és testhelyzethez, ahogy tőled kapja a baba az ennivalót.

* * *

Öt és fél éves kisfiamat egyedül nevelem három éve, apukája az utóbbi fél évben nem látogatja. Otthon egy aranyos kis tündérke, szófogadó, segítőkész kisfiú. Már könnyedén összead, kivon, bármit leír és olvas. Az óvodában ellenben egyre többször verekszik. Ha otthon rákérdezek, mindig az a válasz, hogy nem ő kezdi, csak megvédi magát. Többször megbeszéltük, hogy csúnya dolog másokat bántani, olvastunk oktató mesét is a verekedős gyerekekről, de sajnos az óvodai "incidensek" nem nagyon ritkulnak.

Elvigyem-e a fiam nevelési tanácsadásra, vagy még adjak neki egy kis türelmi időt? (az óvodai verekedések kb. 1 hónapja tartanak).

A verekedésnek több oka is lehet. Az egyik az, hogy az óvodában irritálja valami. Talán az, hogy van olyan gyerek, akiért az apukája megy. Ez biztosan mélyen érinti a kisfiút. A problémát tetézheti, hogy a gyerek szellemileg talán már kinőtt az óvodából, már nem nagyon tudják lekötni, unatkozik, a többiek bosszantásával veri el az időt, ebből lesz azután a verekedés. A hatéves fiúkra amúgy nagyon is jellemző, hogy megpróbálnak rangsort fölállítani egymás közt, és ez nem megy "kakaskodás" nélkül.

Az is lehet, hogy otthon azért olyan jó gyerek, mert vigyázni akar anyukájára (lovagiasan), félti, hiszen átélte a válás körüli hercehurcát. Az is állhat a dolog mögött, hogy fel akarja hívni magára a figyelmet. Ennek az okát meg kellene keresni. A fentiek mind találgatások. Ha a probléma valóban kezelhetetlen, és nem tudod az óvónők segítségével, együttműködésével elsimítani (nem tudom, milyen mértékű a verekedés), akkor érdemes nevelési tanácsadót megkeresni. Először természetesen egyedül kell elmenned egy beszélgetésre, és csak később a kisfiúval.