A kisfiam egy időzített bomba

Várjuk leveledet a gyermeknevelés, gyermekvárás témakörökben. Akkor is írj bátran nekünk, ha gyermekednek vannak lelki gondjai. Benda Viktória pszichológus segíti munkánkat. A hozzá érkezett levelekből és Judit válaszaiból gyűjtöttünk össze egy újabb csokorravalót.

Kisfiam 4 és fél éves. Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy elkezdjen valamit sportolni. Elvittem szertornára, ami eleinte tetszett is neki. Az első 4 alkalommal egy fiatal sportoló fiú tartotta az edzést, mert az "igazi" edző a többi gyereket vitte versenyre. Nem is volt semmi gond, a gyerek szeretett járni, egészen addig, amíg meg nem jött a régi edző. Nem volt szigorúbb, mint a helyettesítő, de a fiam mégsem akart többet menni. Csak azt hajtogatta, hogy anya, ugye többet nem megyünk tornára?! Okot nem mondott, hiába kérdeztem.

Úgy gondoltam, és az edző is azt mondta, majd belerázódik, ne aggódjak. Több szülővel is beszéltem erről, ők is mondták, az ő gyermekükkel is így volt, de aztán minden rendeződött. Így hát tovább próbálkoztunk, de mikor már három éjszaka bepisilt a fiam - amit egyébként soha -, és ezzel keltünk, ezzel feküdtünk, akkor úgy döntöttem, nem megyünk többet, mivel úgy ítéltem meg, hogy ez már a szorongás jele.

A tornával párhuzamosan úszni is járt, és azt imádta. Jól is haladt, már levette a karúszót is. Nem fél a víztől, és ami a legfontosabb, ismeri az edzőt, mert a barátnőm férje. Évek óta összejárunk. Az egyik ovis társa szintén jár úszni is meg tornára is. Csakhogy most már úszni sem akar menni, mondván, hogy nem akar a nagyokkal (7-11 évesek) együtt lenni.

Tornán szeptemberben volt utoljára, tehát azt sem lehet mondani, hogy az nyomta rá a bélyegét az úszásra. Nem tudom, mit tegyek. Forszírozzam tovább vagy hagyjam az egészet, esetleg vigyem át máshova? Vagy egyszerű hisztiről van szó?

Először is szeretnék eloszlatni egy tévhitet: egyszerű hiszti nincs. Nincs olyan, hogy egy gyerek ok nélkül nekilátna üvölteni, tiltakozni, csak azért, hogy rosszalkodjon egy kicsit. Mindenképpen jelezni akar valamit ezzel. Két eset lehetséges: vagy tényleg az úszással van baja (mert nem találja a helyét a társaságban, esetleg szorong minden olyan helyzettől, ami az edzéssel összefügg), vagy pedig valami más dolog miatt szorong, ezért nem akar tőled elszakadni, mindenképp ki akarja harcolni, hogy figyelj rá jobban.

Én egészen biztos nem erőltetném, hogy sportolni járjon a gyerek. Ennek az egyik oka, hogy ebben a korban elég neki az egész napos óvodai "munkanapot" elviselni, nem kell hozzá újabb adag ricsaj és alkalmazkodási kényszer. Gondolj bele, te hogy tűrnéd, ha minden nap húsz nyüzsgő, kiabáló gyerek között kellene eltöltened hat-nyolc órát. Még az óvó néniket is leváltják félidőben, különben hamar amortizálódnának. Ha a gyerek ez után nem pihenhet meg otthon, anya mellett, biztonságban, ez nagyon megterhelheti, fizikailag, lelkileg egyaránt.

Az én lányom is ennyi idős, fantasztikus energiákkal és nagyon jó mozgással. Több szakembert (tornatanárt, gyógytornászt, úszóedzőt) megkérdeztem, érdemes-e elkezdenie sportolni ebben a korban. Ők azt mondták: szakmailag sem ajánlott. Most még az a fontos, hogy élvezze a spontán mozgás örömét. Azt, amit most hónapok alatt tanulna meg, érettebben, nagyobb szabálytudattal és fejlettebb idegrendszerrel egy-két év múlva hetek alatt meg fogja tanulni. Most játékos gyermektornára jár, óvodaidő alatt, ami gyakorlatilag játék, egy nagyon szép, tágas tornateremben. Én adnék még egy évet a kisfiúnak.