Az első álmodó: huszonnyolc éves nő, egy gyermekkel.
Azt álmodtam, hogy egy toronyszobában vagyok. Anyósom és az apósom egy medvét visznek az orvoshoz, mert valami baj van vele. Látom, ahogy elegánsan felöltözve az ölükben viszik az utcán. A medve azonban egyszercsak kiugrik a karjaikból, és a ház felé iramodik. Felmászik a tetőre, közben egyre nagyobb. Szem elől vesztem. A toronyszobában van egy tükör, én belenézek ebbe, és szépítkezni kezdenék, amikor iszonyúan megijedek. A medve, amelyik időközben hatalmasra nőtt, ott áll pont a hátam mögött, ezt a tükörből látom. Fenyegetően morog, vicsorít rám. Nagyon félek.
A második álmodó: harminckilenc éves férjezett nő, három gyermekkel, hivatással
Álmomban panaszkodva mesélem, hogy soha többé nem fogok eljutni Floridába, ahol két éve nyáron jártam, mert legalább másfélmillió forintba kerülne, mivel népes a kis családom. Egy nő áll a hátam mögött, és azt mondja, ugyan már nem nagy ügy az. Belenézek az előttem álló tükörbe, és látom, hogy anyagból szab ki dolgokat. És teljesen biztos abban, amit állít. Benézek egy szomszéd szobába, hogy ott van-e még Hermész isten, aki nemrég érkezett, üzenetet hozott, de várhatóan már továbbállt. De nem: ott ül bent sok ember között. A fejemben megfogalmazódik egy üzenet: "Nem, Hermész már soha többé nem fog elhagyni téged, mindig veled marad".
Gondolatok az álmokról
Mind a két álomban közös jegy a tükör. Az álomban megjelenő tükör hasonlatos a varázsmesék, filmek tükreihez: belenézve meglepő dolgokat láthatunk magunkról.
Az első álmodó hölgy az első szülésétől megrettenve, nem mert második gyermeket vállalni, és ezt zokon vette benne az anyaságot jelképező medve. Nagyon nagy erőknek állt éveken át ellen a hölgy, és ezért kemény szorongással fizetett. Az álma segítségével megláthatta, hogy mitől fél, és bár nem akart szembenézni mind ezzel, kénytelen volt a tükör miatt. Csak azokkal a félelmeinkkel bírunk elbánni, amelyekkel képesek vagyunk szembenézni.
A második álmodóban azt tudatosította az álma, hogy nagyon egyszerű módon (anyag, szabóolló, szabászi munkafolyamat) juthat rendszeres keresethez, csak mások számára használható formát kell adnia az anyagnak. A szabó kreatívan ad formát az anyagnak, azért, hogy az célirányosan használható legyen valamire a hétköznapok során. A saját kreativitásra való képességével nézett szembe tehát az álmodó. A szomszéd szobában tanyázó Hermész azt is jelzi, hogy az álmodó hölgy anyaga szellemi, intellektuális jellegű. Az álomnak igaza lett, mert az álmodó a későbbiek során valóban megkereste szellemi munkával kilenc hónap alatt azt a pénzt, ami elég lett volna akár egy floridai utazáshoz. Igaz, végül a hölgy nem emellett döntött, de akár dönthetett volna így is.