Nem lehet rettegésben leélni egy életet

Tanácsadónk Szendi Gábor klinikai szakpszichológus. Ha szeretnéd megosztani valakivel gondjaid, tanácsot szeretnél kérni, fordulj hozzá e-mailben.

Kedves Doktor Úr!

23 éves lány vagyok, a barátom 26 éves. Több mint két éve vagyunk együtt és őszintén szeretjük egymást, de van egy súlyos problémánk. Meglehetősen provokatív tudok lenni, és sokszor kötök bele dolgokba, ez pedig sajnos már többször vezetett ahhoz, hogy a barátom nem tudott uralkodni az indulatain, és csúnyán nekem esett. Ezt tudom, hogy őszintén bánja, mégsem tudtuk még eddig egyszer és mindenkorra megoldani ezt a dolgot, újra és újra előfordul. Tudom. hogy a történésekért felelős vagyok, de mindketten tudjuk azt is, hogy neki kellene uralkodnia magán, mert akármit is mondok (egyébként nem igazán sértő dolgokat, inkább a hangsúlyom provokatív), neki nem lenne szabad bántania, mert fontos vagyok neki. Szeretném megtudni, ön mit javasol. Továbbá egy terápia körülbelül miből állhat, hány alkalomra lenne szükség, és mik az esélyek a dolog megoldására?

Válaszát előre is nagyon köszönöm!

Kedves Levélíró!

Valójában két független problémáról írt. Az egyik egy csekély probléma: a maga provokatív hangsúlya, amin bizonyára jó lenne változtatni. A másik egy súlyos probléma: barátja viselkedése. Ezt nem menti semmi, meg is lep, hogy bizonyos fokig mentegeti őt és magára vállalja érte a felelősséget. Egy másik ember, különösen egy nő elleni erőszakot nem lehet az áldozat, vagyis a viselkedésével indokolni. Az agresszió durva megsértése a másik ember méltóságának és emberi mivoltának. Ha lélektani/pszichiátriai szempontból nézzük, akkor barátjának valószínűleg nagyon alacsony a frusztrációs küszöbe, és impulzuskontroll-zavarban szenved.

Fontos kérdés, vajon ez csak magának szól, vagy ő általában is agresszív és impulzív-e? Ha személy szerint csak magával szemben engedi meg magának az agresszív viselkedést, az kicsit más eset, mintha nála ez állandósult, máshol, mással szemben is érvényesülő személyiségvonás. Ha csak magának, esetleg korábbi kapcsolatainak szólt, sokkal valószínűbb, hogy pszichodinamikai, vagyis lelki oka van, míg ha a lobbanékonyság és agresszivitás általában is jellemző rá, akkor mindenképpen pszichiátriai, esetleg a későbbiekben neurológiai kivizsgálásra volna szükség.
Ha agresszív viselkedése időben és személyekben jól körülhatárolt, akkor inkább pszichológiai kezelésre lehet gondolni. A kezelés pszichoterápia esetén annak a feltárására irányulna, mik azok a félreértelmezések, amelyek agresszióhoz vezetnek, és az agresszív viselkedést úgy lehet tekinteni, mint bizonyos helyzetekhez tanult rossz viselkedéses megoldások. Ha viszont az agressziója és impulzivitása általában is jellemzi őt, akkor olyan szabályozási zavarra gondolhatunk, ami veleszületett vagy szerzett zavara a viselkedésgátlásnak, és elképzelhető, hogy elsősorban gyógyszeres kezelés jöhet szóba.

Végül a maga jövője érdekében arra is kéne gondolnia - ha a probléma nem kezelhető sikerrel, akár a probléma jellege, akár barátja ellenállása miatt -, hogy nem lenne jó egy életet félelemben és rettegésben leélnie. Mert aki egy pikírt hangnemre ütni tud, annál sosem lehet tudni, később mi lesz neki a sértő, mit gondol éppen megtorlandónak. Ha maga abban látná a megoldást, hogy maga megváltozzon, akkor egy önkényuralomnak akarná alávetni magát önként.

Üdvözlettel, Szendi Gábor