Puszi a popsira

Rá lehet-e bírni egy zárkózott kisfiút, hogy a nyári hőségben ne hosszúujjú pulcsiban és nadrágban rohangáljon? Miért félhet egy kislány a repülőtől? Kell-e már az óvodában verstanulásra, vagy egyéb produkciók előadására kényszeríteni a gyereket? Mit tehetünk azzal a kislánnyal, aki az oviban puszijaival üldözi a kisfiúkat? Benda Viktória gyermekpszichológus válaszol.

Olyan problémával találtam most szemben magam, amiről még nem hallottam senkitől, nem is olvastam ilyesmiről, és nem is tudom, mi az oka, és van-e megoldás. Nem tragikus problémáról van szó, de örülnék, ha lenne valami jó ötlete.

Kisfiam három éves lesz júliusban. Szépen fejlődik, okos, ügyes, mindig kiegyensúlyozott gyerek volt. Tavaly nyáron kezdett kicsit zárkózottabb lenni, ez idén télre már olyan méreteket öltött, hogy ha sokan voltak a játszótéren, akkor nem mentünk arra, csak egymagában játszott, és a régen általa szeretett felnőtteket sem kedveli már, nagyon nehezen oldódik társaságban. (Ilyen a családi társaság is, nagymama, testvéreim, akikkel korábban ott is lehetett hagyni, most meg nem is áll velük szóba.)

Mostanra egy kicsit javult a helyzet, a gyerekekkel megszűnt a problémája, hatalmas tömegek közé is bemegy játszani, szóba áll velük, bárkivel eljátszik. A felnőttekkel nem nagyon változott a dolog, de nem csinálok ebből ügyet.

Lassan kezdtem fellélegezni, hogy továbbra is mehetünk ezek szerint emberek közé, erre újabb különcséggel állt elő: egyszerűen nem hajlandó rövidujjú pólót, illetve rövidnadrágot felvenni. A múlt hétvégén strandon voltunk, oda is beöltözve érkeztünk, de amikor fürdésről volt szó, gond nélkül ledobta a ruháit, és amíg haza nem indultunk, végig meztelenkedett. Ezzel nem tudok mit kezdeni. Hiába adok rá rövid ruhát, elkezdi rángatni, hogy mért nem éri végig a kezét-lábát, és rájön, hogy nem jót adtam rá, át kell öltöztetni.

Gondolom, erőszakkal nem megyek semmire, de úgy tűnik, a szép szó sem használ. És hiába van körülötte mindenki nyári cuccokban, nem érdekli. Persze ebben a melegben folyik róla a víz, piros a pofija, de letagadja, hogy melege lenne. Tele vagyunk rövid cuccokkal, de most kénytelen voltam néhány vékonyabb hosszú ruhát beszerezni, hogy legyen mit ráadni...

Remélem, meg tud nyugtatni, hogy nem egyedi esetről van szó, és esetleg megoldás is van!

Ha nem történt valami kisfia környezetében tavaly nyár előtt, ami viselkedése megváltozásához vezetett, akkor nyugodjon meg, ez csak átmeneti állapot!
Minél kisebb felhajtást csinál az öltözködés körül, annál hamarabb túljutnak majd rajta és gyermeke is megkönnyebbül! Vegye lazán a dolgot! (Mint ahogy tette ezt akkor is - nagyon jó megérzéssel -, amikor a játszótérre nem akart menni.) Nem lehet olyan komoly a helyzet, mert mikor kisfia a vízbe akart menni lám, lám szívesen megvált a ruhadarabjaitól!

Öltözés előtt kérdezze meg kisfiát, melyik felsőt szeretné felvenni: a hosszú-, vagy a rövidujjút. Engedje, hogy kisfia döntse el! Ha hosszú ujjú felsőt akar felvenni gyermeke, engedje meg neki nyugodtan! (Csak arra kell nagyon ügyelnie, hogy igyon sokat, hogy az izzadás során elvesztett folyadékot pótolja!) Ha látja, hogy nem olyan fontos önnek, hogy melyiket veszi fel, akkor egy idő után neki sem lesz az!

További sok türelmet és megértést kívánok!