Puszi a popsira

Rá lehet-e bírni egy zárkózott kisfiút, hogy a nyári hőségben ne hosszúujjú pulcsiban és nadrágban rohangáljon? Miért félhet egy kislány a repülőtől? Kell-e már az óvodában verstanulásra, vagy egyéb produkciók előadására kényszeríteni a gyereket? Mit tehetünk azzal a kislánnyal, aki az oviban puszijaival üldözi a kisfiúkat? Benda Viktória gyermekpszichológus válaszol.

Kislányom 4 éves múlt áprilisban, a korának megfelelően fejlett, ügyes kislány. Imád mesét hallgatni, jól rajzol, nemcsak mi, hanem az egész család sokat foglalkozik vele. Előtte sohasem "bizalmaskodunk" a férjemmel, néha-néha elcsattan egy puszi, de semmi több. A tévében is csak mesét nézhet, esetleg zenés műsorokat (mert a zenét nagyon szereti, van is érzéke hozzá).

Éppen ezért nem értem azt, amivel az óvónők a napokban megkerestek: kislányunk nagyon rámenős: csak fiúkkal barátkozik, állandóan csókolgatja őket, sokszor erőszakosan is, bugyijukba nyúlkál - a sajátjába is, elalvás előtt az oviban néha odanyúl, de ez szerintem normális. Ha fekszenek a fiúk, rájuk ül, odanyomja fejüket a saját bugyijához, ő is megakarja puszilni a fiúkat "ott". Ha észreveszi, hogy figyelik, abbahagyja.

Teljesen meglepődve hallgattam az óvónőket: nálunk sem ilyen témájú film, sem újság nincs, minket meg nem láthatott, a nagyszülőket mégúgysem. Erre nagyon is vigyáztunk. Otthon soha ilyet nem tett.

A nevelők szerint a "szakszerű" mozdulatok ösztönösek nem lehetnek, de tudomásom szerint ilyet sehol nem láthatott, sem hallhatott a környezetünkben. Arra a kérdésére, hogy hogyan lesz a kisbaba, sem adtam konkrét választ. Mit tegyünk, hogy elmaradjanak ezek a szituációk, hogyan magyarázzuk el, hogy ezt nem szabad? Honnét veheti a mozdulatokat? Egyátalán, normális jelenség ez egy négyévesnél?

Nyugodjon meg, kislánya viselkedése teljesen megfelel az életkorának. Azt mutatja, hogy érdeklődik a nemi különbözőségek iránt. Kíváncsi a fiúk péniszére, hiszen észrevette, hogy nekik valami más, valamivel több van "ott", mint neki. Játékai során szeretné megtapasztalni (megérinteni, megnézni), hogy milyen is a fiúk pisilője. Ez teljesen természetes, és a mozdulatai (bármilyen "szakszerűséget" látnak is bele az óvónők) ösztönösek. Nem a szexről, sokkal inkább a kíváncsiságáról szólnak. (Csak a felnőttek töltik meg szexuális tartalommal!)

Probléma abból adódhat, ha az óvónők nem tudnak természetesen viszonyulni ezekhez az ártalmatlan játékaihoz, és megszégyenítik őt emiatt. Akkor szégyenérzet társulhat a kíváncsiságához, ami befolyásolhatja későbbi szexuális életét.

Így már, hogy megértettük kislánya játékának mozgatórugóit, rögtön a kezünkbe is került a megoldás kulcsa! Beszélgessenek el vele a kisfiúk és kislányok közti különbségekről, különös tekintettel a külső nemiszerveikre! (Valahogy így: a kisfiúk máshogy pisilnek, ők állhatnak közben, mert van egy kis "csövecskéjük" - fütyijük - amivel a WC-be tudnak pisilni...) Nem kell hosszan és részletesen megtárgyalni, elég, ha mindig csak a kérdéseire válaszolnak. Válaszaik legyenek konkrétak és lényegretörőek! Esetleg rajzzal is kiegészíthetik!

Azt is nyugodtan megmondhatják neki, hogy ne fogdossa a fiúk pisilőjét, mert az zavarhatja őket, ha kíváncsi rá, akkor kérdezze meg önöket és majd elmesélik neki, hogy milyen is az.

Arra a kérdésére, hogy "Hogyan lesz a kisbaba ?" - is adjanak konkrét, az életkorának megfelelő választ mindaddig, míg ki nem fogy a kérdésekből. Nyugodtan meg lehet mondani neki, hogy az édesanya hasában növekszik és onnan bújik ki, ha már kicsi neki a hely. Nem kell többet magyarázni neki, mint amennyit kérdez, de válaszaik az igazságot tükrözzék! Ezáltal Petra szabályozza a feldolgozandó információk mennyiségét, úgy, hogy az neki ne legyen túl elárasztó. Ne féljenek kimondani szavakat, nem fog zavarba jönni, hacsak nem tapasztalja azt önökön!

Bensőséges beszélgetéseket kívánok!