Puszi a popsira

Rá lehet-e bírni egy zárkózott kisfiút, hogy a nyári hőségben ne hosszúujjú pulcsiban és nadrágban rohangáljon? Miért félhet egy kislány a repülőtől? Kell-e már az óvodában verstanulásra, vagy egyéb produkciók előadására kényszeríteni a gyereket? Mit tehetünk azzal a kislánnyal, aki az oviban puszijaival üldözi a kisfiúkat? Benda Viktória gyermekpszichológus válaszol.

Én egy gyakorló apuka vagyok. Kislányom 3 éves és 4 hónapos. Körülbelül 2-3 hete kezdődött, hogy a kislányom semmiféle előzetes indok nélkül félni kezdett a repülőktől.

Ez úgy derült ki, hogy anyósoméknál tartózkodtunk, akik családi házban laknak, és az udvaron játszottunk, amikor egy repülő ment el a ház felett közepes magasságban. Erre a lányom elkezdett sírni, és berohant a házba.

Azóta többször voltunk kint az udvaron, és ugyanaz játszodott le, csak most már mindenféle hangos motorhangra így reagált. Tegnap már az udvarra se lehetett kicsalogatni.

Teljesen kétségbe vagyunk esve a feleségemmel. A lányunk kiegyensúlyozott alkat, bölcsődébe jár, barátkozós, jókedvű. Mit lehet tenni ?

Előfordul, hogy egy ilyen korú gyermek átmenetileg félelemmel reagál bizonyos tárgyakra, jelenségekre. Legyenek vele megértőek, de ne táplálják újkeletű félelmeit azzal, hogy túlzott jelentőseget tulajdonítanak neki. Ne essenek kétségbe, azzal nem segítik kislánya félelmének elmúlását!

Kezeljék természetesen a dolgot, magyarázzák el neki, hogy mi adja ki ezt a hangos hangot. Nézegessenek képeket repülőkről, motorokról, munkagépekről, kukásautóról, stb. Rajzolják le őket vezetőkkel, utasokkal együtt! Játsszák el (hangokkal együtt), ahogy egy repülő felszáll utasokkal és megérkezik egy távoli szigetre! Az a lényeg, hogy a legkülönfélébb módszerekkel járják körül a témát, a hangos motorhangot kiadó járművekről!

Ne hívogassák közvetlenül az udvarra, inkább tereljék el a figyelmét valamivel: pl: "Gyere, nézd csak milyen felhős az ég!" Vagy: "Gyere csak, nézzük meg, jön-e már anya (apa)!" Természetesen nem kell semmit erőltetni, ha nincs kedve valamelyikhez, akkor ne csinálja!

* * *

Mit lehet kezdeni egy 10 éves fiúval (az apjával és nagyszüleivel él), aki szinte mindig mindenen megsértődik, durcázik, sokszor sír, egyszerű dolgokat sem akar megcsinálni? Hogyan lehetne hatni rá, nevelni? (A gyerek mindent megkap.)

Hogyan lehet szigorúbban fogni, hogy lelkileg ne sérüljön?

Sajnos nem elég konkrét a megfogalmazása, kevés részletet tudtam meg a kisfiúval kapcsolatban, de a következőket tudom javasolni - szintén általánossságban: megértő szeretettel lehet hatni rá! Megvígasztalni, ha sír, és komolyan venni a problémáját! Nem tudom, mi lett az édesanyjával, de biztosan megviselte (megviseli), hogy nem él vele. Egy ekkora fiúnak még nagy szüksége lenne az édesanyjára, aki szeretettel veszi őt körül, és érzékenyen reagál minden rezdülésére!

A fegyelmezés terén: ki kell jelölni a határokat, és be kell tartatni azokat! Ez persze kezdetben szokatlan lesz a fiúnak, ha eddig nem ez volt a gyakorlat, de nem szabad, hogy elbizonytalanodjon! Ha szavai mögött érződik a szeretet, a megértés, akkor a fiúnak is könnyebb elfogadni a korlátokat! Pláne, ha neki is van beleszólása a határok kijelölésében!

És sokat dicsérjék őt! Ha valami jót tesz, azt is vegyék észre, ne csak a hibáira emlékeztessék! Hát ennyit tudok mondani dióhéjban...

Kívánom, hogy teljék sok örömük a fiúban!