Nem tudod, mit akar tőled, vagy miért nem akarja

Kedves Facér pasi!

Fél éve megismerkedtem egy nálam 8 évvel idősebb pasival - én 19 vagyok, ő 27 -, eleinte minden tökéletesen alakult: összejöttünk, eljártunk ide-oda, de két hét után minden megváltozott.

Nem hívott fel többé, hanem nekem kellett hívni. Arra hivatkozott, hogy dolgozik egész nap, és nincs ideje rám. Azóta, ha találkoztunk, akkor mindig én megyek hozzá, és ilyenkor vagy beszélgetünk vagy tévézünk. És ez így megy 4 hónapja, pedig én igyekeztem mindent megtenni, amit kér tőlem, csak hogy a kedvében járjak.

Két hete elmentünk egy buliba, ami után egész hajnalban beszélgettünk, és olyanokat mondott nekem, amiket azelőtt soha. Például, hogy én sokat jelentek neki, mert még nem volt ilyen barátnője, aki mindent megtett azért, hogy a kedvébe járjon. Meg azt is, hogy én vagyok az egyetlen, akivel bármit meg tud beszélni, akivel bármiről el tud beszélgetni, még a művészetekről is, és érzi rajtam, hogy szeretem őt.

Nem értettem, miért mondta el ezeket! Én tisztában vagyok azzal, hogy ő egy sikeres üzlet ember, én pedig csak egy diák vagyok, sőt, azt is tudom, hogy nem szerelmes belém. De nem tudom, hogy meddig bírom még azt elviselni, hogy ő sohasem keres engem, hogy nem csinálunk közös programokat, és hogy elviseli azt, hogy én mindent megteszek neki, miközben ő semmit nem tesz azért, hogy ezt viszonozza!

Többször fölajánlottam neki, hogy szakítsunk, mert nem kötelező velem lennie, de nem volt rá hajlandó. Azt mondta, hogy szeret velem lenni, de nincs elég ideje rám, és hogy ezt kell elfogadnom. Szerinted ennek így van értelme? Mi járhat a fejében velem kapcsolatban? Légyszi, ha tudsz, segíts!

Drága Szandra,

ha figyelemmel követted, hogy általában milyen tanácsokat adok, akkor tapasztalhattad, hogy meglehetősen nőpárti vagyok az ilyen helyzetekben.

Két lehetőséged van, mindkét út járható, de mielőtt bármelyiken elindulsz, meg kell fogadnod, hogy a nehezebb periódusokban sem omlasz össze.

Az első lehetőség: mivel ennek a kapcsolatnak, ebben a formájában a te szempontodból nincs értelme, lépj ki belőle. Most rögtön. Túl fiatal vagy ahhoz, hogy elfogadhatnád, hogy a pasid nem szerelmes beléd őrülten, csak szívesen tölti veled az idejét.

A másik lehetőség: átveszed az irányítást és magadba bolondítod. Ehhez nagyon tudatosan kell eljárnod. Az egyik problémának pasi-oldalról azt látom, hogy túlságosan behódolsz a srácnak: nem vársz el tőle semmit, de kérés nélkül is mindent megadsz. Egy 19 éves csajtól nem ezt várja az ember, hanem azt, hogy ragadjon magával a fiatalsága, a meggondolatlansága, a jókedve, a szexuális kíváncsisága, akarjon tanulni tőlem, ne csak felnézzen rám, ne csak a fáradt üzletembert lássa bennem, ne tudatosítsa bennem folyton, hogy én már 27 éves (az ő szemében már öreg) vagyok. Segítsen kilépni az üzletember-mindennapjaimból, késztessen arra, hogy öltözzek máshogy, hallgassak más zenéket, lehessek rá büszke üzletember-társaságomban, egyszóval: fiatalítson meg. Egy 19 éves lánynak nyilván nem én fogom elárulni a kacérságnak és a csábításnak a mesterfogásait, azok ösztönösen jönnek majd. Azt biztosan állíthatom, hogy nem a behódolás és a kiszolgálás, a "bármit megteszek érted"-tempó a kifizetődő.
Nem tudom garantálni, hogy bejön, de vannak olyan barátaim, akikre ráillik a pasid leírása. Az ő fejükkel gondolkozva próbáltam tanácsot adni.

Drukkolok és csókollak, a Facér Pasi

* * *

Szia Facér Pasi!

Egy hónappal ezelőtt összejöttem egy bulin egy pasival, akit már régen kinéztem magamnak. Másnap fel is hívott, amin én nagyon meglepődtem, mert már hozzászoktam, hogy az ilyen bulis ismerkedéseknek nem sok jövője van.

Két nap múlva találkoztunk, és úgy váltunk el, hogy majd hív. Persze nem hívott. Írtam neki egy sms-t, hogy mi újság van, és elég rideg volt a válasz. Egy pár nap múlva egy olyan sms-t írtam neki, amiben konkrétan megkérdeztem, hogy akar-e még velem találkozni. Erre rögtön fel is hívott, hogy persze, csak nem sok ideje van, ezért nem hívott eddig.

Másnap találkoztunk is, és úgy elszaladt az este, hogy felajánlotta, aludjak nála, mert elég sokáig tartana éjszaka hazamenni. Persze megígérte, hogy nem használja ki a helyzetet. Nagyon aranyos volt, jól elvoltunk, és nem is történt semmi. Akkor megbeszéltük, hogy még találkoznunk kell. Azóta nem hívott. Egy hét után felhívtam, nem vette fel, de írt egy olyan sms-t, hogy bocsi, de részemről nem működik a dolog. Hát én ezt nem értem. Pedig nagyon jól éreztük magunkat együtt. Vagy ezt is meg lehet játszani?

Kedves Móni!

Ez elég egyszerű szitu: ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Most, az elején kell leállni, amíg még fájdalommentesen túl tudsz lépni az ügyön. Miért is erőlködnél? Minél több energiát fektetsz bele, minél jobban belelovalod magad, annál nagyobb lesz a csalódás. Egyébként pedig: de igen, meg lehet játszani.

Sajnálom, ez a helyzet, lesz még sokkal jobb pasid is.

Csókol, a Facér Pasi

* * *

Kedves Facér Pasi,

Bár az összes létező barátnőmmel kielemeztük a pasimat, de egyelőre csak azt tudom rá mondani, hogy nem értem.

Már két éve ismerem őt, de kb. 8-9 hónapja jöttünk össze, egy bulin. A szerelem fergetegesen indult, másfél hónap boldogág, "Te vagy az, akire vártam", és hasonlók. Aztán egyik napról a másikra, mintha elvágták volna: elviselni alig tudtuk egymást.

Én nem értem, hogy miért lett az édes kis fiúból egy olyan pasi, aki bunkón beszél velem, és úgy érzem, nem szeret. Szerintem ő meg azt nem tudta elviselni, hogy túl sokat voltunk együtt. Aztán 2 hónap "járás" után kirakott, elég csúnyán. Én nehezen viseltem, végül eltelt pár hét, újra összejöttünk. És innen kezdődik minden elölről. Másfél hónap boldogság, 2 hét szenvedés egymás mellett, majd szakítás. Ez összesen háromszor ismétlődött meg, legutoljára már én dobtam be a törülközőt.

Tünetek, amik a szakításokhoz vezetnek: úgy érzem, semmibe vesz, egy idő után már nem bújik/ölel/csókolgat úgy, mint amikor újra-meg-újra egymásra találtunk. Nem kedves, nem aranyos, csak úgy "ott" van, rám ordít mások előtt, folyamatosan rosszkedvű, amikor együtt vagyunk. Úgy érzem, nem is érzi magát jól velem, azt gondolja, nem vagyok elég vagány/temperamentumos, (barátaim szerint pont igen).

Jelenleg megint próbálkozunk, persze kérdés lehetne: minek?

Kérdéseim a következők:
Miért változik át valaki egyik napról a másikra ennyire? Mit akarhat még mindig tőlem? Vajon én parázom-e túl a dolgokat, és normális az, hogy egy pasi ilyen? Miért kell rendszeresen hagyni, hogy eltávolodjon, hogy aztán újra egymásra találjunk?

Én úgy érzem, ő igazából elnyomja az én igazi személyiségemet, mert mellette folyton taktikáznom kell, hogy jó legyen a kapcsolat. Én a lelkem mélyén biztonságra vágyom, ő meg szabadságra. Mégis együtt vagyunk. Mi ez, ha nem bolondság?!

Drága Kitti!

Nem különleges helyzet ez veletek. Az én életemben is volt egy pont ilyen, évekig húzódott.

A helyzet az, hogy ez a kettősség (biztonságra/szabadágra vágyás) szinte minden férfiban megvan - rengeteg vers és dal szól erről, de az én tapasztalataim és önismeretem is egybevág ezzel.

Minden magát valamire is tartó férfinek eltart egy darabig, amíg feldolgozza, hogy nem lehet az övé a világ összes nője. Ezért bizonyos életkor alatt a barátnőjét sokszor csak akadálynak látja a más nőkkel való kapcsolat kialakításában. Azt is fontos tudni: nem csak a nőkkel, a barátaival való intenzív együttlétben is láthat téged gátló tényezőnek. Ez frusztrációt eredményez.

Az, hogy folyton visszamegy hozzád, két dolgot jelezhet:
- hiába van ott a világ összes nője, mégscsak te jössz be neki a legjobban, de ezt mindg csak akkor fogja fel, amikor nem vagytok együtt;
- nem tud mit kezdeni a nagy szabadsággal.

Mindkettő elég frusztráló lehet számára, ettől is lehet, hogy bunkón viselkedik veled.

Remélem nem keresítelek el, ha azt írom: az ilyen kapcsolatok sokszor évekig tartanak, de egyszer mégiscsak véget érnek (a tiétek pesze lehet kivétel, csak nem valószínű). Vigasztaljon, hogy az ilyen kapcsolatokból lehet a legtöbbet tanulni, ami a következő szerelemnél nagyon jól jön majd és évek múlva is jóban lesztek, mert hálásak lesztek egymásnak az együtt végigszenvedett/végigélvezett viharos évekért.

Csókol, a Facér Pasi

***

Kedves Facér Pasi!

Négy héttel ezelőtt egy bárban ismerkedtem meg egy 40-es évei elején járó örök-ifjú, charme-os külsejű pasival. Szimpatikus volt, úgyhogy telefonszámot, ill. e-mailt cseréltünk. Mivel a munkája miatt sok időt tölt külföldön, ezért az első héten csak telefonon keresztül kommunikáltunk. Végre egy hét után létrejött az első randi, majd a második is, és így tovább. A dolgok egyre jobban mentek, és a randevúkat is Ő szorgalmazta. Kedvességét és udvarlását pedig örömmel fogadtam. Baráti társaságom meglehetősen nagy, és hétvégenként gyakran meghívnak partira, de Ő ebből eddig kivonta magát, csak értem jött el a partira, de a barátaimmal nem akart közelebbi kapcsolatba kerülni. Sőt, a születésnapi partimra is csak úgy jött el, hogy egy barátját is magával hozta, és egész este vele társalgott. A hívásai egyre ritkábbak, már egy hete nem volt rám ideje. Próbáltam vele beszélni erről, hiszen előfordul, hogy a kapcsolatban még a kezdetek kezdetén meggondolja valaki magát. Erre ő azt mondta: időt kér, mert most minden összejött az életében, nyűgös, hisztis, és én különben is túl fiatal vagyok hozzá (mindössze 9 év korkülönbség van köztünk). Azt mondta, majd hív, és már egy hete is elmúlt, hogy nem jelentkezett.

Ha nem akarja a kapcsolatot, akkor miért nem mondta meg? Valamitől megijedt? Tudom, hogy a férfiaknak idő kell, de mennyi? Egy ideig várjak és hívjam én? Nem akarok erőszakos lenni, mert tapasztalatom, hogy ezzel nem sokat lehet elérni, ha a nő ostromolja a férfit.

Drága Panni!

A férfiak viselkedése (felteszem) nehezen érthető női szemmel, de azért ne ess kétségbe. A Te pasid egyszerűen csak elbizonytalanodott. Ebből a bizonytalanságból könnyen ki lehet rángatni, de ha az ember hagyja, hogy belesüppedjen, akkor bizony még gond is lehet belőle. A pasik az ilyen jellegű bizonytalansággal hajlamosak túl sokat foglalkozni (a nőkhöz hasonlóan). Ha pedig túlértékeljük egy ilyen "válság" fontosságát, akkor olyat is elveszíthetünk, ami egyébként
fontos számunkra.

Azt tanácsolnám ezért, hogy légy bátor, és hívd fel a párodat. Igazad van abban, hogy az erőszakossággal el lehet riasztani egy pasit, de neked nem kell feltétlenül erőszakosnak lenned. Egyszerűen csak érdeklődj: hogy van, mi van vele. Még csak azt sem javaslom, hogy megbeszélj vele egy randit. Beszélgess vele pár percet, aztán tedd le. Ha az ezt követő napokban sem hív, hívd fel újra. Ha akar téged, akkor fel fogja venni a kesztyűt, felhív és találkozót kér, és megint minden szép és jó lesz.

Sok szerencsét kíván neked és csókol a Facér Pasi

* * *

Kedves Facér Pasi!

Szeretném a tanácsodat kérni a barátom viselkedésével kapcsolatban. Másfél éve tart a kapcsolatunk, és két hete szakítani akart. Előtte már láttam rajta, hogy valami nincs rendben. A szakítás oka: nem tud nekem érzelmileg annyit adni, mint én neki. Érzi, hogy mindig csak én adok-adok, ő pedig nem mindig tudja ezt viszonozni. Bevallotta, hogy fél a komolyabb kapcsolat felelősségétől. Sajnos önértékelési problémái is vannak, nem tudja elképzelni, hogy őt valaki szeretheti és, hogy ő bárkit boldoggá tudjon tenni. Az érzéseit szinte soha nem nyilvánítja ki. A szakítás után 1 héttel találkoztunk, hogy átbeszéljük a kapcsolatunkat. Akkor elmondtam neki, hogy én szeretem őt a hibáival együtt, mert mindezek ellenére értékes embernek tartom. A sírást nem bírtam visszatartani, és amin nagyon meglepődtem, hogy ő is elsírta magát. Nem értem, hogy ha nem szeret engem, akkor miért fáj neki. A szakításunkról senkinek nem beszél, se a barátainak, se a családjának. Mindenki azt hiszi, hogy még mindig együtt vagyunk. Ha rákérdeznek, hogy hol vagyok, kitérő választ ad, vagy pedig úgy válaszol, mintha semmi sem történt volna. Sajnos én ezt nem értem, ha szakítani akart velem, akkor ezt miért kell titkolni mások előtt.

Kedves Alma!

Nagyon nehéz helyzetben vagy! Ha jól értelmezem a barátod viselkedését, akkor ő most komoly önértékelési válságban van (van egy cimborám, aki hasonló cipőben jár: szuper jó fej, okos, intelligens, megnyerő, és azt hiszi magáról, hogy semmire sem jó, egy csődtömeg, őt egyetlen lány sem képes igazán szeretni, hiszen ő nem elég jó). Ez komoly probléma, nehéz rajta segíteni. Talán ezért ijed meg annyira attól, hogy Te azt mondod, szereted, hiszen ez ellentmond mindannak, amit (feltehetően tévesen) hisz magáról. Talán úgy érzi: nem érdemel meg Téged. Ezért is bánt Téged: tudat alatt szeretné magának bebizonyítani, hogy amit magáról hisz, az igaz, ezért Téged bánt, Te pedig ezért majd "visszabántod" őt, és így végre azt kaphatja, amit (szerinte) érdemel.

Ebből az állapotból igen nehéz kirángatni egy pasit. Sajnos még tanácsot sem adhatok, ugyanis a haveromon sem tudunk segíteni egyelőre. Ha érdekel, mi azzal próbálkozunk, hogy
1. próbáljuk elvonni a figyelmét az önsajnálattól,
2. próbálunk belé önbizalmat önteni.
Ezek egyelőre nem vezettek semmilyen eredményre, de más jelenleg nekem sem jut az eszembe. Mindenképpen cél, hogy megerősítsd az önbizalmát, de hogy ezt hogyan érheted el, azt Neked kell kitalálnod.

* * *

Kedves Facér Pasi!

A történetem főszereplője egy 30 éves 3 diplomás vállalkozó férfi, akihez romantikus érzelmek kötnek. Azért nem azt írom, hogy szerelmes vagyok, mert 21 évesen már tudom, hogy a szerelem nem más, mint bezsongás, és vannak ettől sokkal értékesebb érzések is, mint például az is, ami most az én szívembe és fejembe költözött. Egy hétvégi marketing-tréningen ismertem meg, ahol Ő volt az előadó. Már az oktatás ideje alatt is felfigyeltünk egymásra, és ennek jelét is adta egy József Attilától idézett verssel, melynek lényege csak annyi volt, hogy tisztában van azzal, hogy nincs túl sok esélye nálam, de jó lenne... (Mármint az ágyban, aznap éjjel...) Azért egy csók elcsattant, aminek örültem. Aztán, 2 hét múlva újra találkoztunk, és nagyon megörültünk egymásnak, e-mail címet cseréltünk, és levelezésbe kezdtünk. Túl sok minden nem derült ki az üzenetváltásokból, de egy következő randevút sikerült egyeztetnünk.

A helyszín egy kávézó volt, ahol nem szólt zene, így akarva akaratlanul is arra voltunk "kényszerítve", hogy beszélgessünk. Mit mondjak, nem ment valami fényesen. Olyan hülyének éreztem magam a hazafelé vezető úton, mint még soha. Nem értettem, hogy egy ilyen művelt férfinak mi a jó abban, ha velem beszélget, egy fiatal kis fruskával. Az világos, hogy vonzalmának alapja akár szexuális is lehet, mert tisztában vagyok a külsőm adta lehetőségeimmel és a kisugárzásom erejével, de azt nem tudom felfogni, hogy ezután a félresikerült randi után miért akart velem újra találkozni? Ráadásul beszélgetni!

Történt ugyanis, hogy az egyik hajnali kiruccanásomból hazatérve kaptam egy sms-t, melyben találkozóra hívott. Nagy meglepetés volt az éjszaka, hihetetlenül jól éreztem magam, annak ellenére, hogy sokszor se vége, se hossza nem volt a társalgásunknak. Még az ilyenkor
szokásos, kínosnak vélt csönd is kellemes volt.

És itt jön a de. Nem tudom, miért nem tesz határozott lépéseket, ha már egyszer megmondta, hogy szeretne... Valószínű nincs tisztában azzal, hogy én meggondoltam magam, és szívesen belemennék abba, amit már egyszer visszautasítottam. Lehetséges az, hogy nem nyilvánvaló számára az iránta érzett vonzalmam (testi-lelki)? Ha nem világos, akkor hogyan tegyem azzá
úgy, hogy a méltoságomat megőrizzem, mint nő? Vagy elképzelhető az, hogy már nem akar viszonyt, és csak egyszerűen élvezi a társaságomat és passzióból kávézgat velem? Adj tanácsot, szerinted mi lehet ilyenkor egy férfi fejében?

Drága Kitti!

Én nem lennék ennyire optimista! Abból, amit leírtál (feltéve, hogy nem álszerénység volt), az derül ki, hogy a pasi mindössze egy jó kis éjszakát szeretne Tőled - mint leveledből kiderült, most már Te is. Vagyis a pasi igyekezetének meglett a gyümölcse.

Régi trükk: ha egy leányzó nem jön össze elsőre, ha nem bizonyul könnyű prédának, áldozz rá pár randit. Természetesen ne hívd gyakran, csak párszor, hogy fenntartsd az érdeklődését - a lány előbb-utóbb megkérdezi magától (mint Te is tetted), hogy "most akkor mit is akar
tulajdonképpen ez a pasi? - és akkor már nyert ügye van a srácnak. A lányka ekkor már önmaga előtt keres bizonyságot, tehát a pasi megszerezte, amit akart... Te is így jártál. Ez persze nem gond, hiszen - mint írod - szívesen lefeküdnél vele. Hát akkor tedd meg... A "méltóságodat, mint nő", hidd csak el, nem fogod elveszteni akkor sem, ha Te teszed meg az első (bocsánat, második, hiszen a srác már megmutatta a lapjait) lépést. Kellemes éjszaká(ka)t kíván nektek, és

Csókol, a Facér Pasi

* * *

Kedves Facér Pasi!

Fiatal vagyok, most lépek bele az életbe. Vágyom az igazi szerelemre, megbecsülésre, szeretetre stb. Ez idáig még nem jött el, de remélem, hamarosan Ámor nyila engem is szíven talál. Van itt egy pasi. Jóval idősebb nálam, kb. 10 évvel, de nem tudom pontosan.

Tavaly nyáron egy zebránál álltam és Ő arra jött és rám dudált. Itt kezdődött minden. Azóta szemezgetünk, mosolyog ha meglát, még most is gyakorta rám dudál. Azt nem mondanám, hogy szeretem, mert nem tudok valakit úgy szeretni, hogy nem ismerem Őt, hogy milyen is valójában, vele pedig még nem beszéltem. Ugyan már a köszönésen kívül 1-2 szót váltottam vele. A röpke beszélgetés alatt Ő végig mosolygott. Vajon miért? Ezek után tényleg gyakran szemeztünk és észrevettem, hogy figyel. Van barátnője, ezt előttem nem is titkolja.

Szóval most jön a kérdések áradata:
- Mennyi az esélye, hogy ez egy komolytalan játék és ő csak szórakozik?
Magyarul valamennyire tetszem neki...?

-Hogy működik a férfikanál ez? Csak abban a pillanatban jutok eszébe, mikor rám néz, meglát vagy azért napközben is vagy esténként eszébe ötlik, "az a lány"? Mikor a barátnőjével van együtt, képzelheti azt, hogy én vagyok ott?

-A fiúk mit várnak el egy ilyen "kapcsolattól"? Mit szeretne, hogy én mit csináljak?

-Ha azt szeretné, hogy valami komolyabb legyen és lett volna alkalma lépni, lépett volna vagy esetleg félénk???

-Lehetséges, hogy féltékeny, mikor a barátommal lát?

Kedves Liza!

Rengeteg kérdést tettél föl, igyekszem egyenként megválaszolni őket. Kérdés 1-re a válaszom: azért mosolyog, mert jó a kedve.

Ahogyan én látom, annak az esélye, hogy ő csak szórakozik, mintegy 95 százalék, de miután Te nem akarsz ettől a "kapcsolattól" semmit, így ez nem is gond, nem igaz? Valamennyire azért persze tetszel neki, de csak annyira, mint minden csinos lány a környezetében. Annyi előnyöd talán lehet, hogy nyilván jól tudja: tetszik Neked. Feltehetően emiatt kicsit többet foglalkozik Veled. Az is valószínű, hogy csak akkor jutsz eszébe, mikor meglát, hiszen még csak meg sem szólít. Azt kell, hogy mondjam: a pasi csak szórakozik...

Mikor pedig a barátnőjével van együtt, kizárt, hogy közben Rád gondoljon. Ezt a kérdésedet egyébként nem is értem. Jó lenne Neked, ha szex közben Rád gondolna? Hmm? Miközben másvalakivel van? :-)

Hogy Neked mit kellene tenned, arra nem tudok válaszolni. Ő egy érett férfi. Ha akarna Tőled valamit, akkor otthagyná a barátnőjét, és Veled foglalkozna inkább.

Mindenesetre a tanácsom az lenne, hogy hagyd ezt a pasit a barátnőjére, és keress magadnak egy korban inkább hozzád illő srácot. Addig élj, amíg fiatal vagy. Egy tíz évvel idősebb srácnak - hidd el - egészen más érdeklődési köre van, mint Neked. Mást vár a kapcsolattól, mint Te. Más is teszi boldoggá. Sok boldogságot kíván Neked a "nagybetűs élethez" és

Csókol a Facér Pasi

Vissza a Facér Pasi oldalára