Nem tudod, mit akar tőled, vagy miért nem akarja

Kedves Facér Pasi!

Az egyik barátnőm meghívott magához, hogy egy kellemes esti beszélgetés és vacsora alkalmával bemutasson az egyik családi ismerősüknek, akiről már korábban beszélt nekem és én érdeklődtem iránta. Az este nagyon kellemesen, vidáman és jó hangulatban telt, úgy gondoltam, hogy kölcsönösen szimpatikusak vagyunk egymásnak a férfival. Azt nem tudom, hogy a férfi tudta-e, hogy én egy kapcsolathoz keresek partnert magamnak.

Az est végén, mikor indultam haza, felajánlotta, hogy elkísér. Szerettem volna, hogy újabb találkozót kérjen tőlem vagy legalább a telefonszámomat kérje el, de egyiket sem tette.
Többször előfordult már hasonló szituáció, hogy amikor olyasvalakivel találkozom, aki tetszik nekem, akkor soha nem kérnek randevút tőlem, ha meg én hozom fel, akkor nem pozizív a reakció. Utána pedig azon gondolkodom, hogy mégiscsak nekem kellett volna megkérdeznem, hogy lenne-e kedve újra találkozni velem. Így legalább tiszta lenne előttem a helyzet: tudnám, hogy nem, ha nemet mond.

Lehet, hogy van valami a viselkedésemben, amivel elriasztom őket? Vagy egyszerűen csak nem tetszem neki annyira, hogy újabb randit kérjen? Ugye, nincs olyan férfi a világon, aki - ha egy nő tényleg tetszik neki - akkor ne kérné el valakinek a telefonszámát?

Drága Szilvi!

A legjobb, amit tanácsolhatok: ne aggódj! Ha valaki nem kéri el a számod annak több oka is lehet: például nem tetszel neki - ebben az esetben nincs segítség... Lehet, hogy csak félénk... (ha haza akart kísérni valószínű ugyanis, hogy tetszel neki). Ha ilyenkor Te teszed meg az első lépést ("szóval akkor fiatalúr? Remélhetem, hogy látom még? :-)), azzal még nem építettél téglafalat közéd és a boldogság közé. Hogy mennyi figyelmet kapsz a kapcsolatban, az nem a kezdésen múlik, hanem, hogy mit tudsz elérni a pasinál, hogy a pasinak mennyire tetszel, és hasonlók... Legközelebb nyugodtan kérdezz rá a következő találkozóra. Manapság már nincs abban semmi... Lazulj el egy kicsit. A leveledből úgy tűnik, hogy kicsit merev Zsuzska Vagy... Gyerünk, pasizz, és meg lesz az eredménye...

Csókol, a Facér Pasi

* * *

Szia, Facér Pasi!

Tetszik nekem egy fiú, aki 16 éves. Múlt héten odamentem hozzá és megmondtam neki, hogy tetszik nekem. És megkérdeztem, hogy lenne-e nála esélyem. Egy hét gondolkodási időt adtam neki. Tegnap vártam a válaszát, de nem mondott semmit. Teniszedzésre jár, és amikor tegnap találkoztam vele, ott volt az edzője is. Most nem tudom, hogy az edzője miatt nem jött oda hozzám, vagy mert a válasza nemleges.

Kedves lányka!

A fiú, először is, 16 éves. Mikor én voltam ennyi, bizony megremegett volna a lábam, ha bárkihez is oda kellett volna mennem azzal, hogy "aha, Te is tetszel nekem", vagy "szia, bocs, de nem kellesz", ugyanis bármi lett volna is a szándékom, maximum annyit tudtam volna kinyögni, hogy "hmm.. hááát... igen, szép Vagy..." - és innentől a teljes megsemmisülés érzése, temetői csenddel összekötve. Az, hogy odamentél a sráchoz, szép, karakán gesztus, de (pláne ilyen korban) nem mindig célravezető. Igyekezz inkább felkelteni magad iránt a srác érdeklődését, várd meg, amíg ő mondja Neked azt, hogy "tetszel". Hogy ezt hogyan éred el, azt nem tudom. Kiskoromban sem vettem észre, amikor az ujjuk köré csavartak a nálam sokkal fortélyosabb leánykák...

No, hát ezért nem mondott semmit a fiú. Ebből ne vonj le következtetéseket. Lehet, hogy tetszel neki, lehet, hogy nem. Akárhogy is, gazdagabb leszel egy (nem túl nagy) tapasztalattal, és legközelebb már Te is gyűrű helyett minden ujjadon egy-egy pasit hordasz majd.

Csókol a Facér Pasi

* * *

Drága Facér Pasi,

Segíts nekem, mert megbolondulok.

Két és fél éve őrült szerelemben vagyunk a barátommal, aki 13 évvel fiatalabb nálam, ő 26 éves, én meg ugye, ki lehet számolni. Az első naptól fogva együtt élünk, mindent tudunk egymásról, semmilyen komolyabb vitánk nincs, sokat nevetünk és szeretkezünk. Többször kérdezte már, hogy szülnék-e neki gyerekeket, és én, bár már nem terveztem ilyesmit, mert van egy 18 éves lányom, belementem. Tavaly el is váltam 18 évi házasság után, majd leánykérés következett, de azóta is csak odázódik az esküvő. Volt egy homályos "majd májusban" időpontunk, de arról kiderült, hogy korainak tartja.

Én egyre idegesebb vagyok, most már mindenben hibát látok, kezdek teljesen elsárkányosodni, mert nem bírom ezt a feszültséget és bizonytalanságot. Ha rákérdezek, mikor lesz az esküvő, akkor vagy lapítás van, vagy mellébeszélés, vagy pedig az a válasz, hogy még korainak érzi. Vagy az, hogy mi lesz 20 év múlva velünk, a korkülönbség miatt. Meg, hogy szorong, hogy én csak hétfejű gyerekeket tudok már csak szülni. (Forrás: Anyuci.) Meg hogy én már 50 évesen száraz leszek (Forrás: Anyuci.)

Persze én nem tudom megígérni, hogy jobban fogok kinézni, mint Pamela Anderson - bár én utálom az ilyen műnőket- , most egy vagány és vonzó nő vagyok, Liptai Claudia-típus; meg azt sem tudom megígérni, hogy tutira egészséges gyerekeink lesznek. Elmentem a nőgyógyászhoz előzetes vizsgálatra, nincs-e valami kizáró ok a kismamaságra, persze minden rendben.

Ha nem volna közöttünk ez a házasság-probléma, minden olyan lenne, mint a mesében, rajongásig szeretjük egymást, de ez az ügy közénk áll. Nekem kellene elfogadnom azt a sokak által mondott józan véleményt, miszerint egy ilyen kapcsolat úgysem lehet tartós, és ne akarjak lehetetetlent? Örüljek a mának, tart, addig ameddig tart, aztán mindenki megy, amerre lát?
Mondjak le a házasságban élés gondolatáról?

Segíts nekem, Facér Pasi, velem van a baj, vagy ez úgyis veszett fejsze nyele, hülyeség az egész?

Nagyon várom, mit írsz: Jolán

Drága Jolán!

Sajnos ebben a begyöpösödött, a múlt életformáját levetkőzni képtelen társadalomban nagyon ritka (én nem is ismerek erre példát, ami persze nem kizáró ok) az ekkora korkülönbség a házasságokban, ha a korosabb fél a nő. Nincs segítség, még az Anyucit is meg kell, hogy értsük. Én meglehetősen liberálisnak tartom magam sok kérdésben, de én sem örülnék, ha a fiam egy 13 évvel nála idősebb leányzó felé kacsintgatna komoly szándékkal. Ennek persze semmi köze a Ti kapcsolatotokhoz. Ti szeretitek egymást, de a szerelem nem győz le mindent (ahogyan azt tévesen belénk sulykolta Grimm, Andersen vagy Benedek Elek). A társadalmi előítéleteket például nem. Objektíven szemlélve: nyilván nincs kizárva, hogy 50 évesen "száraz" leszel, miként az sincs kizárva, hogy szerelmed már egy-két év múlva potenciazavarral fog küzdeni. Ezek a dumák csak arra jók, hogy jelezzék neked a srác kétségeit, melyek megfelelni vágyásból táplálkoznak.

Sajnos, nem hiszem, hogy a szerelmed valóban el fog venni feleségül. A döntés rajtad áll: fontos-e neked a házasság annyira, hogy elhagyd a szerelmedet érte, vagy inkább a carpe diem létformát választod. Bárhogyan döntesz is, sok boldogságot kíván Neked, és

Csókol a Facér Pasi

Vissza a Facér Pasi oldalára