Nem tudod, mit akar tőled, vagy miért nem akarja

Szia Idegen, kíváncsi vagyok a véleményedre!

Van egy férfi az életemben, akivel egy hónapja vagyunk együtt. Minden szempontból jól megértjük egymást, de van egy "kis" probléma. Neki 2 éve van egy barátnője, akivel mostanság tervezték az összeköltözést. S habár mostanában úgy érzem, hogy bizonytalan ebben, mégis félek felhozni a témát. Attól tartok, ha ők összeköltöznek, akkor én nem leszek képes folytatni ezt a kapcsolatot. Szerinted mi a megoldás?
Másik kérdés, ha egy férfi képes arra emlékeztetni egy nőt, hogy már egy hónapja járunk (pozitív értelemben),akkor ez valami komolyabb érzelmet is takarhat nála?

Köszi, Anna

Kedves Anna!

Ebben a helyzetben Neked nincs, nem is lehet semmi tennivalód. A srác ugyanis előbb vagy utóbb meg fogja elégelni ezt a kettős életet. Akkor vagy Téged, vagy a barátnőjét hagyja majd ott. Ezt várd ki... Más: Miért akarsz egy olyan palit magadnak, akinek barátnője van? Aki már az összeköltözésen gondolkodik? Nem egy nyertes felállás, nem gondolod? Nem lenne jobb inkább kilépni a vesztes pozíciójából (még, ha egyszer lehetsz e téren nyertes is - aminek nincs nagy valószínűsége), és keresni egy klasszabb lehetőséget?
A másik kérdésedre térve a válaszom: nem. Az, ha egy pasi azt mondja, hogy "már egy hónapja járunk" nem jelent az ég egy adta világon semmilyen "bújtatott" érzelmet!

Csókol a Facér Pasi

* * *

Kedves Ismeretlen!

Kérlek, fejtsd meg nekem ezt a pasit! Bár azt hiszem, jól tudom a választ...

Nos, fél éve levelezgetünk az úrral, de nem igazán jutottunk sehova. Annó ő kezdte a kétértelmű megjegyzéseket, amivel nem tudtam mit kezdeni. Óvatosan válaszolgattam, hátha félreértem a mondatait...

Féléves huzavona után kiderült, hogy nem is emlékszik rám. Tehát nem tudja, kivel levelezik. Ekkor abbahagytam az írogatást, mert sok barátom van, akivel ebben a formában tartom a kapcsolatot, nincs szükségem még egyre. Aztán ő kezdte újra az egészet a "szeretsz még?" kérdéssel. Felhívtam a figyelmét, hogy rossz helyre küldte a mailt, mert nekem jött. Közölte, hogy nekem is szánta. Újra elkezdődött a levélváltás, aminek az eredménye egy vacsora lett. Nagyon élveztem a társaságát. A ház előtt kezet csókolt, és azt mondta, köszöni szépen, hogy elfogadtam a meghívást, és ígéri, a következő jobb lesz. Azóta volt egy pár levélváltás, egy vacsorameghívás és lemondás. Nem hív fel, nem küld levelet.

Szerinted?

Köszi: Edina

Drága Edina!

Ha jól értem, egy nem létező kapcsolatról kéred ki a véleményemet... A véleményem az, hogy ez a kapcsolat nem létezik! Volt sansza annak, hogy a bimbó virágba szökhet, ez azonban most már nem látszik valószínűnek. A srác nyilván kellemes lehetőségnek tartja a Veled való levelezgetést, de nem hinném, hogy a lelkesedése meghaladná a közepes szintet. A Te lelkesedésed, várakozásod viszont ennél jóval nagyobb - ebből pedig nem szoktak túl jó dolgok kisülni. Azt javasolnám, ne foglalkozz túl sokat a kérdéssel, hiszen láthatóan a pasi sem foglalkozik vele túlzott intenzitással. Remélem, tévedek, de ezzel nem igazán bíztathatlak.

Csókol a Facér Pasi

* * *

Szia, Facér Pasi!

Nem vagyok már mai gyerek, és mivel az én koromban már elég nehéz ismerkedni, igyekszem minden lehetőséget megragadni. Nemrég megismerkedtem egy nagyon kedves fiúval, akiről időközben kiderült, hogy van egy barátnője. Állítása szerint lassan vége a kapcsolatnak, de én már egyre kevésbé vagyok ebben biztos. Nem ismerem túl régóta, de olyan érzésem van, mintha már régi barátom lenne. Nagyon jól érzem magam vele, és én azt hittem, hogy ő is ugyanígy van ezzel.

Az utóbbi időben azonban nem keresi velem a kapcsolatot, amióta mondtam neki, hogy nem szeretnék a második barátnője lenni. Ilyenkor ez azt jelenti, hogy mégsem hagyja el a barátnőjét, vagy csak egyszerűen én nem vagyok elég jó neki? Vagy talán túl rámenős lennék? Esetleg fél kimozdulni egy biztos kapcsolatból egy bizonytalan újért?

Várom válaszod:
Barbi

Drága Barbi!

Bizony komoly dologra vállalkoztál, ha egy olyan pasira vetetted ki a hálód, aki egy senyvedő kapcsolatból igyekszik szabadulni. Ha benne marad a kapcsolatban, akkor nincs nagy jövője az érdeklődésednek (hacsak nem egy-egy kósza éjszaka). Azok viszont, akik "szabadok" lesznek, az esetek legnagyobb részében nagyon boldogok az újszerű "szabadságérzéstől". Ezt nem egykönnyen adják fel - "szabad vagyok, szabad vagyok" - csatakiáltásokkal csajozzák végig a szórakozóhelyeket, arcukon a börtönökből frissen szabadult rabok jellegzetes, sugárzó nemtörődömségével. Ha mégis valami nagyon komolyat tudsz benne megmozdítani, akkor esetleg lehetséges, hogy komolyan veszi a köztetek levő kapcsolatot. Ritka azonban az ilyen. Sok szerencsét kíván a Neked, és

Csókol a Facér Pasi

* * *

Kedves Facér Pasi!

A barátom elvált, van egy lánya, akit imád. A nők eddig jöttek-mentek az életében, nem állapodott meg egyiküknél sem, mert a nyugalmat tartja a legtöbbre és nem tudja elviselni, ha korlátozzák, számon kérik, hisztiznek (ezeket én mind meg is tudom érteni). Azt hiszem, eléggé öntörvényű, kicsit talán "magányos farkas típus". Egy éve vagyunk együtt, de még nem költöztünk össze.

Két hete derült ki, hogy komoly üzleti gondjai vannak, és lehet, hogy több év, mire rendeződnek a dolgai. Emiatt eléggé maga alatt van. Legutóbb olyanokat mondott, hogy ő nem tud boldoggá tenni, egyébként is alkalmatlan a párkapcsolatra, járjak el szórakozni. Azt is mondta, nem akar semmibe komolyabban belebonyolódni, és nem érti, hogy tudom elviselni hogy ilyen egoista (ez, mondjuk, igaz).

Mondtam neki, hogy én várok türelmesen, de erre azt felelte, hogy ő azt szeretné, ha boldog lennék, és ne tartogassam magam miatta pártában, mert ezt a felelősséget ő nem tudja elviselni. De attól, hogy problémája van, én még nem érzek másképp iránta. Másrészt szerintem egy kapcsolat arról szól, hogy két ember akkor is kitart egymás mellett, ha valami probléma adódik.

Szerinted csak a problémájától és a kiszámíthatatlan undok hangulatától akar megkímélni, vagy tényleg nem kellek neki? Egyre kevesebbet találkozunk, és nagyon ritkán szeretkezünk. Olyan egy kicsit, mintha próbálná magát valamilyen szinten megutáltatni. Azt sem tudom mire vélni, hogy Valentin-napra megkaptam tőle ajándékba a leendő gyerekünk étkészletét (akit jövőre terveztünk "összehozni")... Nagyon szeretnék neki segíteni, de igazából azt hiszem, csak annyit tudok tenni, hogy elfogadom a hangulatváltozásait, ezt az egész helyzetet, hogy ne érezzen engem is még egy plusz "problémának".

Te mint kívülálló hogy látod ezt az egészet?
Segítségedet előre is köszönöm:
Anita

Kedves Anita!

Barátod furcsa viselkedése két dologgal magyarázható.
1. A pasi már nem szeretne Téged maga mellett tudni, de nincs elég vér a pucájában ahhoz, hogy maga tegye meg az ebből egyenesen következő lépést, a szakítást. Ehelyett inkább Téged próbál olyan helyzetbe hozni, hogy szakíts vele. Ezt gyávaságnak hívják.
2. A srác tényleg nagyon zárkózott, egyszerűen nincs tisztában önmagával, és olyan lányt keresett, aki mellett "élheti az életét" úgy, mintha a párja nem is létezne. Neked itt nincs véleményed, akaratod, csak azt csinálhatod, akarhatod, amit ő. Ez, implicite, megfoszt minden lényeges dolgoktól, ami egy embert teljes jogú partnerré tesz egy párkapcsolatban.

Az én véleményem szerint - az általad leírtak alapján - az első pont a valószínűbb. Akárhogyan is, ha nem értesz egyet a hímsoviniszták butácska nézeteivel, nem javaslom, hogy ennyiben hagyd a dolgot. Vagy igyekezz megváltoztatni a srácot, vagy változz meg Te, és küzdd ki a mellérendeltséget. Végső megoldásként szakíts.

Csókol a Facér Pasi

Vissza a Facér Pasi oldalára