Az alfa-nő már nem mítosz

Hibás a sikeres nőt a férfi alfa típus mintájára elképzelni, állította a napokban a The Guardian cikkírója, és az állatvilági hasonlatok sem szerencsések. Hacsak a mellüket döngető ezüstös hátú gorillahímek helyett nem az elefántok életéből keresünk párhuzamot. A hatalmas és tapasztalt, bölcs nőstényelefánt, amelyik a csapat vezetője, egyszerre biztosítja tudásával a csapat életben maradását és anyai viselkedésével összetartását. A fölényhelyzetet kergető, férfiasságukat aggódva ápoló, versengő férfiakkal szemben a sikeres női üzletemberek és vezetők olyan adottságokkal és kapcsolati képességekkel rendelkeznek, amelyek hagyományosan női tulajdonságok. Sok tapasztalat gyűlik össze, közte tudományos vizsgálatok eredményei is, amelyek bizonyítják, lehet jó felső vezető valaki a hagyományos férfi-erények nélkül is.

Sok vita folyik arról, mi az oka a nők hátrányos megkülönböztetésének, amit a statisztikák pontosan tükröznek. Az amerikai vizsgálatok szerint annak ellenére, hogy a menedzseri, adminisztratív és vezetői pozíciók 40%-át nők töltik be, a felsővezetésben, vállalati igazgatóságban arányuk mindössze öt százalék körüli. Az elmúlt negyedszázad adatait vizsgálva ebben a tekintetben nagyon lassú a változás, és ha ez így marad, akkor - egy feminista közlemény szerint - még 475 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy ezen a téren egyenlő férfi-női arány alakuljon ki.

Friss kutatási adatok szerint ez az aránytalanság semmiképpen nem vezethető vissza arra, hogy a nők a vezetéshez szükséges képességekben elmaradnának a férfiaktól. Sőt, ennek az ellenkezője derül ki. A vizsgálat 45 korábbi, a vezetési stílussal kapcsolatos kutatás adatait elemezte, amelyeket felsőoktatási, üzleti és egyéb vezetőkkel végeztek. Az utóelemzés arra kereste a választ, hogy különbözik-e a női és a férfi vezetői stílus. Az eredmények, bár viszonylag kis különbségeket mutattak ki, azt bizonyítják, hogy mindazok a vezetői tulajdonságok, ahol a nők eltértek a férfiaktól, olyan stílust jelentenek, amelyek fokozzák a dolgozói teljesítményt és hatékonyságot.

A vizsgálatokban részt vevő női vezetők a férfiaknál nagyobb mértékben bizonyultak "átalakító" vezetőnek, azaz a dolgozók számára szerep-modellként, támogató mentorként tudtak szolgálni, aki bátorította őket és támogatta az újítást, átalakulást, akkor is, ha a cég egyébként jól működött. A nők gyakrabban éltek a teljesítmény valamilyen jutalmazásával, míg a férfiak gyakrabban folyamodtak büntető intézkedéshez, vagy ráhagyták a dolgokat az embereikre. A női vezetési stílusban több a tápláló-támogató, nőies vonás, állítják a tudósok. Ugyancsak kedvező a teljesítmény szempontjából, hogy a sikeres női vezető inkább a dolgozók fejlődését támogató jó tanár, mintsem a hagyományos főnök szerepébe kerül. Mindez jelentősen csökkenti a női vezetéssel szembeni ellenségességet és gyanakvást. A nőkkel szembeni diszkrimináció velejárója, hogy a női vezető-jelölttel szemben általában magasabb követelményeket állítanak. Emiatt a vezető posztra kerülő nők rendszerint jobban felkészültek és képzettebbek, mint férfi társaik.

Lust Iván