Az Egyesült Államokban a lélektani gyógymódok óriási karriert futottak be a II. világháború előtt és után, és csak a legutóbbi évtizedekben, a biológiai pszichiátria gyógyszercégek által támogatott előretörésével párhuzamosan kezdtek visszaszorulni. Ezért a pszichológiai kultúra része a hétköznapoknak, a jobb amerikai lapokban gyakran vannak ilyen tárgyú cikkek, pszichológiai kifejezéseket rendszeresen találunk még akár politikai írásokban is.
Egy most készült reprezentatív felmérés pedig érdekes adatokat közöl az amerikaiak mentális betegségeiről és azok kezeléséről. E szerint a mentális problémák kezelése az amerikaiak életének lényeges és általánosan elfogadott része. Az elmúlt két évben az amerikai felnőttek közel egyharmada, 59 millió ember részesült ilyenben. Nyolcvanegy százalékuk kapott valamilyen gyógyszert, és az érintettek több mint fele részesült pszichoterápiában. A megkérdezettek fele ismer környezetében legalább egy olyan személyt, aki jár ilyen kezelésre. A megkérdezettek nyolcvan százaléka gondolja úgy, hogy ha közeli munkatársa jár terápiába, az jót tesz saját magának és munkaképességének is. A megkérdezett felnőttek negyven százaléka gondolja, hogy jó lett volna, ha szülei annak idején jártak volna terápiába. Probléma viszont, hogy a rászorulók egyharmada egyáltalán nem jut ilyesféle kezeléshez. Ezek az emberek nem hisznek a terápiák hatékonyságában, elriasztják őket a költségek, vagy félnek attól, hogy környezetük megbélyegzi őket, amiért pszichiáterhez, pszichológushoz fordulnak. A legfontosabb hiányosság pedig a terápiás szakemberekkel kapcsolatos információ hiánya. Ezeket a nagy anyagi és szellemi befektetést, bizalmat igénylő kezeléseket sokan kb. annyi információ alapján választják, mintha egy taxit intenének le az utcán. A következő tanácsok segítenek ebben a fontos döntésben - és mivel öntudatos, egyenrangú fellépésre biztatnak a szakemberrel szemben, hasznosak lehetnek hazai körülmények között is, más orvosi területeken is.