Higgyünk érzéseinknek és olyat keressünk, aki bizalmat ébreszt bennünk. Tájékozódjunk, hogy milyen kezelésekre lehet szükségünk. Ha úgy gondoljuk, hogy gyógyszerekre is, akkor orvosi képzettségű terapeutára van szükségünk.
Tájékozódjunk, kérdezzük meg a szakembert, hogy milyen módszerekben van képesítése, mivel jár az adott módszer, mennyi időre lehet szükség, mi történik, ha menet közben félbeszakítjuk a kezelést, és hogy mibe kerül mindez. Figyeljünk arra, hogy a terapeuta kellő elfogadással és tisztelettel fordul-e felénk. Ennek egyik fontos része, hogy megfelelő nyugodt környezetet tud-e biztosítani, ahol nem járkálnak be más kollégák, ahol nem szól beszélgetés alatt a telefon. Rossz jel, ha a terapeuta történeteket mesél nekünk más pácienseiről vagy saját magánéleti dolgairól. Ha ismerünk környezetünkben olyanokat, akik jártak terápiába, kérdezzük meg őket, egyeztessük benyomásainkat. Fontos, hogy a szakember ne próbálja saját normáit, értékeit és meggyőződését ránk erőltetni, ahogyan az orvosi ellátásban gyakran történik. Itt a szakember dolga, hogy segítsen saját döntéseinket meghozni, saját utunkat megtalálni. Mindezek figyelembe vétele segít abban, hogy a számunkra megfelelő személyt és módszert találjuk meg, hogy nagyobb eséllyel tudjunk életünkön változtatni.
Lehet, hogy mindez ma itthon utópikusnak tűnik, de talán egyszer sikerül a politikusokat kizavarni ezekről a létfontosságú szakmai területekről, amiben fontos szerepe lesz az öntudatos, tájékozott fogyasztói magatartásnak.