A nyugalom megőrzésének titka

Bár sokszor azt gondoljuk, hogy más a hibás, végső soron negatív érzelmi állapotainkat, depressziónkat, szorongásainkat mi "csináljuk". És ha mi "csináljuk", akkor csinálhatjuk másként is. Mindebből egyenesen következik, hogy életünk és világélményünk nem befolyásolhatatlan, hanem igenis irányítható, kézben tartható. Lássuk, hogyan!

Albert Ellis A-B-C módszernek nevezte el modelljét, amelynek részei: A (action: esemény, történés), B (belief: hiedelem, hibás értelmezés) és C (consequence: következmény, az indulat, negatív érzelmi állapot).
Az emberek általában úgy vélik, negatív érzelmi állapotaikat események, más személyek viselkedése váltja ki belőlük, vagyis az átlag gondolkodás szerint a negatív eseményekhez vezető folyamat: A-C.
Valójában a világot átélő szemében nincs objektív esemény, a világ olyan, amilyennek értelmezzük. Események és mások viselkedésének értelmezését, vagyis ránk való hatását már előzetesen, olykor a gyermekkorban belénk rögzült, rejtett hiedelmeink irányítják. Ezek lehetnek, ún. maghiedelemek, de lehetnek ebből származó járulékos hiedelmek. A maghiedelem mindig valami mélyen fekvő, tovább már nem bontható hiedelem magunkról, vagy a világról. Pl. az, hogy "nem vagyok szerethető", tipikus maghiedelem. Vagy, hogy az "emberek rosszak" ugyancsak maghiedelem. Ezeket az emberek ritkán élik meg nyíltan és nyilvánvalóan, viszont a hiedelem aktiválódik, amikor a tegnap még barátságos kolléga, ma nem köszön. Ekkor aktiválódik a hiedelem, és olyan gondolatokhoz vezet, hogy "biztos megbántottam", "rájött, hogy egy nulla vagyok", stb. Ez nem más, mint a B változó az A-B-C modellben, és ez képviseli az értelmezési fázist. Aki egy ilyen helyzetben, minden alap vagy nyomós alap nélkül arra következtet, hogy vele van baj, az ezek után szégyent, megsemmisülés érzést, vagy éppen haragot fog átélni.

Látható tehát, hogy az Esemény (A) értelmezése (B) vezet el a negatív érzések (C) kialakulásához. Ebből az a talán meglepő következtetés adódik, hogy negatív érzelmi állapotainkat, depressziónkat, szorongásainkat mi "csináljuk". És ha mi "csináljuk", akkor csinálhatjuk másként is. Mindebből egyenesen következik az, hogy életünk és világélményünk nem befolyásolhatatlan, hanem igenis irányítható, kézben tartható. E ponton sokan azonnal változásokat várnak. De az élet egy tanfolyam, amelyben minden helyzet egy új gyakorlási lehetőség. Nincs rögtön mindig jó megoldás, de van tapasztalat, hogyan kell legközelebb még jobban csinálni. A továbbiakban a technika részleteit ismertetjük.

Miért nem ilyen világos ez mindenkinek?

Ennek oka, hogy hiedelemrendszerünk közvetlenül nem könnyen hozzáférhető, hiszen az mi magunk vagyunk, része az identitásunknak. A hiedelmek rejtett, automatikus gondolatok formájában vannak jelen, egyfajta "háttérzajként" állandóan ott zsonganak a fejünkben és meghatározzák a világ észlelését. Mondhatni, identitásunk részei. Gyakran mondunk olyasmiket, hogy "á, én nem az a típus vagyok, aki feláll és megmondja", stb. A hiedelmet, hogy nem tudnánk képviselni érdekeinket, már személyiségünk részének éljük meg. Bár hihetünk magunkról bármit is, mindig itt és most újradöntünk arról, mit tegyünk. Ezek gyakran mikrodöntések, inkább az abba való beletörődés, hogy "mi milyenek vagyunk". De döntés, ami bármikor másként is meghozható. A "nehéz gyermekkor", a "gyenge akarat" az itt és most-tal szemben csak megfoghatatlan hiedelem, nem bizonyosság. Bizonyossággá azáltal válik, hogy újra és újra engedünk a hiedelmeknek és igazoljuk azokat.