A nyugalom megőrzésének titka

Bár sokszor azt gondoljuk, hogy más a hibás, végső soron negatív érzelmi állapotainkat, depressziónkat, szorongásainkat mi "csináljuk". És ha mi "csináljuk", akkor csinálhatjuk másként is. Mindebből egyenesen következik, hogy életünk és világélményünk nem befolyásolhatatlan, hanem igenis irányítható, kézben tartható. Lássuk, hogyan!

Első lépésben rögzítjük (kezdetben érdemes írásban végezni a feladatokat) a helyzetet. Ez ne legyen túl összetett, bonyolult, hanem csak egy elemi esemény, például: előadást készülők tartani sok ember előtt.
Ezt követően tisztázzuk érzéseinket: szorongok, félek a kudarctól, kishitű vagyok.
Most következik az úgynevezett irreális gondolatok megfogalmazása, ezek fontosak, itt tudjuk feltárni visszatérő automatikus gondolatainkat, például: tökéletesnek, magabiztosnak, felkészültnek, szellemesnek, könnyednek kell lennem. De mi lesz, ha felsülök? Ha belesülök? Ha meg sem tudok majd szólalni? Ha remegni fog a hangom? Ha elfelejtem, mit akartam mondani? Mi lesz, ha mindenki unni fogja?

A legfontosabb mozzanat, amit nem lehet gépiesen vagy rutinosan csinálni, az az irreális gondolatok megkérdőjelezése. Ha számunkra nem meggyőző a megkérdőjelezés, nem is fog működni. A megkérdőjelezés valójában rátapint az automatikus gondolat alapvető hibájára. Már eleve gyanús minden olyan irreális gondolat, amelyben olyan szavak szerepelnek, mint "soha, mindenki, senki, tökéletes, örökké, állandóan". Ezek szinte biztosan általánosítások, tehát tévedések.
Például: Lehet tökéletes bármi is? Van tökéletes előadás? Tudok én más lenni, mint ami vagyok? És ha előre izgulok azon, hogy belesülők, azzal ki tudom védeni, ha mégis megtörténne? És ha megtörténik, vajon tényleg olyan megbocsáthatatlan dolog lesz, hogy egy előadó izgul? És tényleg mindenki unná?

Végül mindig meg kell fogalmazni a reális alternatívát, ami kijelöli, hogyan is kéne majd a jövőben kezelni a hasonló helyzeteket.
Például: Tudom, hogy izgulós vagyok az előadásokon, de el tudom viselni. Ilyen vagyok, magam választottam ezt a pályát/feladatot, szeretnék minél jobban teljesíteni, és elégedett leszek azzal, amit kihoztam magamból. Itt és most erre voltam képes.

Az automatikus negatív gondolatok felismerését és megkérdőjelezését folyamatosan kell gyakorolnunk, amíg készséggé nem válik. Addigra már igazán megváltoztunk.

Szendi Gábor