Facér Pasi heti csokra

 

Kedves,

mit tanácsolsz, hogyan lehet valamit megbeszélni egy férfival, ha ő folyamatosan kitér?

Hetedik éve tart a szerető-státuszom, amikor kezdődött, én még házas voltam, de már négy éve elváltam. Ő nekem házasságot sosem ígért, de azt mondta, úgy öt évvel ezelőtt, hogy 4-5 év múlva szándékában áll különköltözni a nejétől - addigra felnő a fia (most 22 éves).

Bánja, hogy megnősült, és a nejébe sosem volt szerelmes.

57 éves most (a nej 56), én 43. Nekem a házasságomon kívül csak ő volt-van, neki volt 4-5 viszonya a házassága a nejjel való kapcsolat egésze alatt is, fél évnél nem hosszabbak.

Ennyit tudok, egyebet nem tárgyalunk meg, tiszteletben tarjuk a másikat.

A mi viszonyunk nagyon szenvedélyes, többnyire hetente kétszer találkozunk az esti órákban egy lakásban, amit közösen, csak erre a célra tartunk fenn.

Melegszívű, megértő, figyelmes férfi, de azért alapvetően arról szól a dolog, amiről a klasszikus viszony: hogy a nő testi-lelki értelemben sziget az élet viharaitól megfáradt férfinek. Semmi egyéb közös programunk nincs. Ő is, és a felesége is egyvégtében dolgoznak. Sokkal jobb életszínvonalon élnek, mint én.

Tehát, kitérés, poénkodás, hümmögés vagy nem hallás, néha fagyos helyreutasítás ("Te sem teszel mást, mint az anyám, a feleségem: panaszkodsz, hogy nem figyelek rád eleget) a reakció, ha

1. ) azt próbálom elérni, hogy a jelenünk legyen kerekebb, csináljunk több dolgot együtt, néha aludjunk együtt, néha menjünk valahova hétvégére, vagy egy hétre nyaralni, kiránduljunk havonta.

2.) nyilatkozzon a jövőnkről, mik a szándékai, mikor válik, költözik külön, vagy egyáltalán, beszéli meg a nejjel, hogy vagyok? Ő az én gyerekeimet ismeri - és kedvelik egymást mert nekem fontos volt, hogy akiket szeretek, azok tudjanak egymásról és legalább egyszer találkozzanak (a hat és fél év alatt 3-4 alkalommal találkoztak, egyszer mind a négyen együtt vacsoráztak, a barátomra volt bízva külföldi tanulmányutam alatt a középső gyerekem 18. születésnapja, és ő elvitte őket ünnepelni). Rólam azonban náluk senki sem tud: sem a barátom anyja, sem a fia és persze, a felesége sem.

Érdemes bármit forszíroznom? Ha igen, hogyan, ha nem, hagyjam, engedjem el?

Lilla

Kedves Lilla!

Elképesztő, hogy milyen naivak az emberek. Egyértelműen te is.

Te most komolyan elhiszed, ha egy férfi azt mondja neked 7 évi szeretői státusz után, hogy 4-5 év múlva elhagyja a feleségét? Ekkora hülyeséget még nem hallottam. Miért hagyná el, amikor simán sakkban tud tartani, és számára tökéletesen kényelmes a mostani helyzet. Nem is értem, hogy miért dőlnek be az emberek az ilyen átlátszóan rossz dumának. Na persze, mert szereted. Na de hát nem akar többet, mint ami van. Ez neked is neki is kényelmes és hát persze ki is akad, ha felhozod, hogy szorosabb kapcsolatot szeretnél. Én is kiakadnék, ha egy ilyen kényelmes helyzetből ki akarnának rángatni.

Tehát vagy így szeretőként öregszel meg, és elfogadod, hogy neked ez a szerep lett osztva, vagy szépen átértékeled a dolgot és keresel magadnak egy olyan párt, akin nem kell osztozni. Én nem lennék szerető!

Csókol,

a Facér Pasi