Anyám, a zöld szemű szörny

Egy anyától azt várják, hogy feltétel nélkül szeresse a lányát, büszkeséggel és örömmel töltsék el annak sikerei - ám nem mindenki képes megvalósítani ezt az idilli állapotot egy életen át, s előfordul, hogy kisebb-nagyobb dolgok miatt - a karcsúbb deréktól, a sikeres karrien át, a gazdag férjig - féltékennyé válik a gyerekére. Ez természetes és emberi dolog -, de mikor válik kórossá, s mit okozhat a túlzásba vitt szülői irigység?

Csábi Orsolya arra is kitért, hogy a féltékenyég nem keverendő össze az anyai féltéssel. "Az anyai féltés pont az ellenkezője a féltékenységnek. Ott az anya saját részeként azonosítja gyermekét, s emiatt retteg attól, hogy valami baj történik vele. Fél az elvesztésétől, mert lélektanilag önmaga egy darabjának elvesztését éli meg. Ezért teljesen ellentétes reakciókat indikál, bár előfordulhat, hogy a viselkedésben szintén a szabotázs, a kontroll, a tiltás, vagy a harc, extrém esetben a lánnyal való teljes azonosulás jelenik meg."

Apu lesz a férjem!

Ahhoz, hogy elkerüljük a veszélyeit, érdemes megérteni, hogyan alakulhat ki káros féltékenység egy anya részéről. Ennek a kulcsa - egyebek mellett - a kislánya nővé válásában keresendő.

"A személyiségfejlődés egyik része a nemiségünk és a nemi identitásunk fejlődése" - magyarázza Csábi Orsolya. "Ennek első lépcsőfoka a 2-3 éves kor körül aktualizálódó szexuális érés, amikor a gyerekek kezdik megérteni a különbségeket a fiúk és lányok között, kezdik beazonosítani saját nemüket. Elkezdi őket érdekelni a születés, terhesség, a fogantatás misztériuma.A kisfiúk ilyenkor döntik el, hogy majd anyát veszik feleségül, a kislányok pedig apát szeretnék majd férjül. Ilyenkor a kislányok elkezdik "csábítgatni" az apjukat: csevegnek, bájolják őt, szeretetigényük jelentősen megnő, és folyamatosan igénylik a visszajelzést saját szépségüket illetően. Ez teljesen természetes folyamat, ugyanis az első férfi az életükben az apjuk. Ennek a korszaknak természetes következménye az anya-lánya rivalizáció, és a féltékenység megjelenése."

Természetesen ez nem feltétlenül kóros: ha az anyának kiegyensúlyozott a kapcsolata mind a lányával, mind az apával, mind önmaga nőiességével, akkor könnyedén kezeli ezt a helyzetet. De ha ebben a korszakban sok sérülés, elutasítás, büntetés éri a kislányokat, akkor ezek a traumák rögzülnek a személyiségükben, melyeket később bizonyos események, történetek előhívhatnak.