Anyám, a zöld szemű szörny

Egy anyától azt várják, hogy feltétel nélkül szeresse a lányát, büszkeséggel és örömmel töltsék el annak sikerei - ám nem mindenki képes megvalósítani ezt az idilli állapotot egy életen át, s előfordul, hogy kisebb-nagyobb dolgok miatt - a karcsúbb deréktól, a sikeres karrien át, a gazdag férjig - féltékennyé válik a gyerekére. Ez természetes és emberi dolog -, de mikor válik kórossá, s mit okozhat a túlzásba vitt szülői irigység?

Babi nevével ellentétben egyáltalán nem a szőke, kékszemű jó kislány. "Világ életemben a vad a dolgok vonzottak, imádtam fekete cuccokban járni, vagyis inkább csak imádtam volna. A mamám ugyanis rendszeresen leparancsolta rólam a legkedvesebb gönceimet, és helyette a fehér blúzt és a rakott szoknyát erőltette."

Babi nagyon szenvedett a számára érthetetlen anyai szigor miatt, de egy beszélgetés a nagyival sok mindent megértetett vele, és egy másik, éjszakába nyúló anya-lánya beszélgetés helyre tette a dolgokat. Kiderült ugyanis, hogy anyjának egyenruhában kellett járnia, amit ezer trükkel igyekezett egyedivé tenni, de ezért persze büntetés járt. Ráadásul volt egy fiú is, aki - az anya teóriája szerint - azért választott mást, mert nem akart egy szófogadó, egyenruhás jó kislánnyal barátkozni.

Csábi Orsolya szerint is igen kritikus, és igen hosszan elnyúló korszakot jelent a kamaszkor a nemi identitás kialakulásában. "A bakfisok önkeresése a saját nemiségüket, nőiességüket, szexualitásukat illetően az anyákat is jelentősen megmozgatja, mert saját nemi identitásukkal való kérdésekkel szembesülnek. Egyrészről a szülői-tanító helyzetből fakadóan, másrészről a gyermekeik lázadó társadalom-, világ- és szülőkritikája miatt. Ez az anyák számára egy olyan helyzet, ahol a saját gyerekkori, esetleg kamaszkori, és fiatal felnőttkori sérüléseik felszínre kerülhetnek. Ha a lányok ilyenkor meghaladják az anya nőiességét, ha az anya közben elhízott, elhanyagolta magát, elvesztette mind önmaga, mind mások szemében a női vonzerejét, akkor ez a helyzet életre hívhatja a féltékenység élményét."

Ha eljő a herceg...

A szörnyű persze az, hogy sok esetben nem csak a saját gyerekét, hanem annak jövendő családját is képes szétmarni az anyai féltékenység. Gyuriék esete ezt példázza: anyósa, akinek a házassága rosszul sikerült, szinte le sem szállt az ifjú pár nyakáról. Mindent jobban tudott, mint a lánya, és annak "tutyimutyi férje", aki - szerinte - "pont olyan élhetetlen", mint az após. Gyuri végül egy gyertyafényes vacsorát rendezett, és akkor kérte meg a feleségét, tiltsák ki a "kedves mamát" a családi otthonból.

Persze Gyuri története sem egyedülálló, hiszen - ahogy ezt Csábi Orsolya elmagyarázza - a harmadik krízis korszak a lányok első "Nagy Ő"-jének felbukkanásával köthető össze. Ilyenkor a komoly kapcsolati elköteleződés, a rendszeres szexualitás, és a családról való teljes leválás problémái válnak aktuálissá.

"Ha itt jelenik meg a féltékenység, akkor előfordulhat, hogy az anya azzal a helyzettel szembesül, hogy a saját elköteleződései, választásai rosszak voltak, ezért csalódott." - mondta a szakember. "Ugyanakkor kötelességtudatból, a gyerekek miatt, vagy kényelmi szempontból, esetleg bizonytalanságok és félelmek okán benne ragadhatott egy rossz házasságban, amelyben a csalódása, kudarcai állandósultak, és saját boldogságától egyre inkább eltávolodott. Az egyetlen vigaszt, vagy kitartó erőt viszont a gyerekei, a lánya jelentette, aki most elhagyni készül a családi fészket, hogy boldog életet építsen fel. Ez kétségbeesést válthat ki a boldogtalan anyákból, és rákényszeríti őket, hogy szembenézzenek saját boldogtalanságukkal."

Van segítség

Szerencsére az anyai féltékenység az esetek nagy többségében megmarad egy normális, mind a két fél számára kezelhető szinten. Csábi Orsolya viszont azt tanácsolja, inkább forduljunk szakemberhez, ha úgy érezzük, nincs megnyugtató megoldás. "Ha a három kritikus korszakban nem történik sem konstruktív megoldás, sem fejlődés, hanem a felek gyakorlatilag túlélik ezeket a korszakokat, a féltékenység, és az ebben kialakult negatív, sors- és önsorsrontó minta állandósul, és az ismétlődő konfliktusok tönkreteszik a családi kapcsolatokat, és magukat az egyéneket is" - mondja a pszichológus. "Szerencsére, minden életszakaszban - még 50-60 év felett is - lehetséges a fejlődés, és sosem késő segítséget kérni ehhez."

Ha anyád féltékeny...

Nézz szembe az érzéssel - ne tagadd le. A féltékenység romboló viselkedési minta, de legyőzhető. Minél hamarabb szembenézel vele, annál hamarabb változik át egy olyan érzéssé, amellyel már együtt tudsz élni.

Védd ki a kellemetlen helyzeteket. Kerüld el az olyan megjegyzéseket, amelyek valószínűleg negatív, irigy kommentárokat váltanak ki a másikból. Ha mégsem tudod kivédeni a szapulást, mindig jusson eszedbe, hogy csak rajtad múlik, hogy egyetértesz-e a hallottakkal, vagy sem. Mondhatod példul: "Azt gondoltam, hogy örülni fogsz." Ez annyira meglepheti a szüleidet, hogy esetleg bizonygatni kezdik, hogy milyen büszkék a sikereidre.

Fogadd el az anyádat olyannak, amilyen. Tudatosítsd magadban, hogy az ő féltékenysége nem a te hibád. Lehet, hogy egyedül a kritikus megjegyzéseivel képes jelezni, hogy szeret téged, és talán nem is tudja, hogy mennyire bántó, amit mond. Ha a szüleid társasága annyira mérgező, hogy rövid együtt töltött idő után is azt érzed, hogy tönkretesz téged, a legjobb megoldás talán az, ha minél kevesebbet találkozol velük.

Ha féltékenykedsz a gyerekedre...

Nem könnyű elfogadni ezt az érzést. Ismerd be - s akkor talán kevésbé ostorozod majd magad miatta. De még ha nehéz is elismerni, felszínre hozni a féltékenységedet - ha sikerül, az eredmény az lehet, hogy sokkal közelebb kerülsz a gyerekeidhez. Még arra is rájöhetsz, hogy valójában nem is vagy annyira féltékeny / irigy.

Ha úgy döntesz, hogy megbeszéled az érzéseidet a gyerekeiddel, ne hagyd kis a száításból, hogy újabb kritikaként foghatják fel, amit mondasz - főleg, ha megszokták, hogy így bánsz velük. Gondold végig, hogy mi az, amit tényleg szeretsz, vagy akár csodálsz bennük, hogy ne érezzék úgy, hogy most is csak minősíted őket.

Ha még mindig irigykedsz a gyereked eredményeire, próbáld pozitív szerepben látni magad, mint aki a sikerhez segítette őt. És ha olyasmi miatt irigykedsz, amit te is mindig el akartál érni - találd ki, hogyan érhetnéd el ugyanazt te magad is.

(Forrás: Times Online)

Kovács M. Veronika