Egyedül is megy

Néhány évtizeddel ezelőtt szégyennek számított pártában maradni. A mai kor "vénlányai" viszont sokszor nem kérő hiányában, hanem saját döntésüknek megfelelően élik le egyedül az életüket. Egy amerikai párkapcsolati szakértő szerint ennek - egyes esetekben - a "kapcsolat-fóbia" lehet az oka.

István szerint a "fene nagy emancipáció" hozta azt, hogy a "nőkből kiveszett az empátia". Úgy gondolja, divat szinglinek lenni, főleg a nők körében. István szerint az elkötelezettség-fóbia létező jelenség, de egyformán jellemző minkét nemre. "Csakhogy a férfiak és a nők nem azonos okokból válnak ilyenné - fejtegeti. "Vannak azonos mozgatórugóik, de végül más okból maradnak egyedül. A férfiak nagy része sokkal inkább a függetlenségét félti, mert megszokta, hogy nem kell máshoz alkalmaszkodnia" - mondja. Az Ildikóhoz hasonló "túlemancipált nők" viszont - szerinte - azt a helyzetet használják ki, hogy a társadalom még mindig az egyedülálló asszonyokat védi.

"Valószínűleg egyszer már megégették magukat - jegyzi meg - és ebből a kapcsolatból általánosítanak." István úgy gondolja, hogy a kapcsolat-fóbiás pasiknak két alapállapota van, az egyik, aki hajkurássza a nőket, és megpróbál minél több trófeát gyűjteni, a másik, pedig, aki megkeseredett, és úgy véli, "nincs nő, nincs sírás". Utóbbiak között sok az elvált férfi, az előbbiek pedig a fiatal, jólszituált sikeremberek. István egyébként párkapcsolatban él, túl egy váláson, és egy hosszabb magányos korszakon, vagyis, ahogy mondta, volt már a barikád összes oldalán.

A magány nem magánügy

Adamik Mária szociológus szerint viszont a magányos lét nem csak személyes döntés: a nő-férfi kapcsolatot nagyon sok minden megnehezíti ma. "Hihetetlen kockázatokkal jár tartós kapcsolatokban bízni, mert fájdalmas vége lehet." Adamik Mária sajnálja a mai fiatalokat, akiktől - úgy véli - elvették a párkapcsolat szépségét, biztonságát, élményét.

A szociológus szerint ennek az egyik oka az, hogy valójában nem kezelik ezt a problémát. Pontosabban úgy kezelik, mintha ez magánügy lenne. Pedig bármennyire specifikusak ezek az esetek, mégis egy irányba mutatnak.

"Ha nem áll rendelkezésre semmilyen siker, akkor vannak emberek, akik a partnerkapcsolatokban próbálnak sikert megélni, de ez szabadossághoz, és "skalpgyűjtéshez" vezethet" - mondja a szakember, aki szerint a társadalom által felkínált párkapcsolati modellekkel is baj van. "Jóérzésű fiatalember nem tud azonosulni ezekkel - mondja Adamik Mária -, mert megijed a társadalmilag meghirdetett ajánlatoktól."

Majd egy "brutális" példát hoz fel: ha legalizáljuk a prostitúciót, akkor egy olyan családmodellt teszünk lehetővé, amelyben a család fenntartása érdeke lehet mindenkinek, de ennek érdekében meg kell adni azt a lehetőséget férfiaknak, hogy extra igényeiket kielégítsék. "Melyik nő venné tudomásul ezt így kimondva, törvénybe vésve?" - teszi fel a kérdést.

Szerinte mindettől a fiatalok boldogtalanok lehetnek. Még a fiúk is, akiknek a többlet jogokat, és fölényt adna a nagy szabadság, amit akár élvezhetnének is.

Divat a szingli-lét

Adamik Mária szerint az egyedülállás egy felajánlott magatartásmodell. Ő a szingli kifejezést is ellenzi, mert úgy véli, ha a lányok ezt az életmódot viszik, azt a párkapcsolatok híján teszik, vagyis ez nem valódi, szabad választás, hanem kényszerválasztás, amibe nem fér bele a párkapcsolat. "A magányos életformát csak a média jeleníti meg divatként" - mondja a szociológus.

Adamik Mária szerint a szerelem, és a család renoméja visszaállítható, de a kialakult helyzetért ennek korosztálynak a szülei is ludasak, akik sajátos módon lázadtak.

Szex vs. szerelem

Az elkötelezettségtől való félelem Shmuley Boteach: Kóser szex című művében is megjelenik: "Mégis, ma az emberek, különösen a fiatalok, menekülnek az elkötelezettség elől. Fontosabbnak tartják a szexet a szerelemnél, és ezért sohasem tudják megragadni annak lényegét. Számtalan fiatal párt láttam Oxfordban, akik összeismerkedtek, majd egymásba szerettek. Az egyetemista párok egy része hűséges marad egymáshoz az Oxfordban töltött három év során, és a végzett hallgatók közül is sokan együtt élnek, amíg Oxfordban maradnak. Ezek a fiatalok sok esetben tradicionális családból származnak. Mégsem merül fel bennük, hogy összeházasodjanak, mivel vonzóbb számukra az, hogy bizonyos értelemben szabadok maradjanak. Úgy tűnik, mintha a házasság ma a modern eretnekség megtestesítőjévé vált volna."- írja a szerző, aki megoldási javaslatokkal is előáll, a kapcsolatfrász ellen.
(Forrás: koserszex.hu)

A kapcsolatfrász gyógytható

Mónika sokáig úgy gondolta, teljes az élete család, férj, gyerek nélkül. "Ha belegondolok, milyen marhaságokat hordtam össze a házasság káros hatásairól..." - neveti el magát. "Pedig valószínűleg csak irigykedtem." Mónika életében ugyanis egyszer csak egy barát, aki évek óta mellette volt jóban-rosszban, túl fontossá vált. "Hirtelen már nem is volt olyan elvetemült ötlet, hogy együtt éljünk, na de hogy mondjam el azt annak az embernek, akinek pár nappal azelőtt még azt fejtegettem, hogy senkivel nem vagyok képes egy ágyban aludni, és még a gondolattól is rosszul leszek, hogy valaki rajtam kívül használja a fürdőszobámat, vagy a konyhámat." Szerencsére a párja "levette, hogy fordult a kocka" és megkérte a kezét. Azóta már van egy gyönyörű kislányuk is. "Tudod, nagyon vigyázok majd, hogy csak azt tanulja meg tőlünk: fontos a szerelem. És tudod, mikor fogadtam ezt meg? Amikor ide költöztünk, anyu segített, de közben egyfolytában azon sopánkodott, hogy minek kellett feladnom az önálló lakásomat, úgyse tart ez sokáig. Akkor jöttem rá, hogy az ő keserűsége miatt voltam bizalmatlan a pasikkal szemben. A kapcsolatfrász gyógyítható, csak egy megfelelő társ kell hozzá."

Kovács M. Veronika