Férjül vett pasik

Egy angol cikk szerint egyre több lány veszi ki a férfiak kezéből az ékszeres dobozt, és tesz házassági ajánlatot párjának, de legalábbis ráutaló magatartással kikényszeríti, hogy végre kimondhassa a boldogító igent. Hogy bírják a férfiak, ha egy nő pasi tempóra vált? Mi lesz a romantikával, ha a leánykérésből fiúkérés lesz?

A pszichológus úgy véli, ez a fajta viselkedés akár az intim együttléteket is megzavarhatja. "Amikor egy nő nem nem hagyja, hogy a párja udvaroljon, romantikázzon, hanem egyből a lényegre tér, az roppant káros lehet. Nen véletlen, hogy egyre nagyobb divattá és üzletté válnak a különböző potencianövelő tabletták és segédeszközök."

A szakember szerint ennek egyik legfontosabb oka, hogy a nők fejében élő férfikép egy erős, rámenős, mindenben helytálló, folyton a tett mezején tevékenykedő macsó, akire folyton büszkék lehetnek. Egy olyan férfit, aki a nő kontrasztja nélkül is meg tudja mutatni a férfierejét - de ennek szinte lehetetlen megfelelni.

"A férfierő a női erő nélkül nem tud kibontakozni. Ráadásul a kettő ellentétes irányú: a női erő az a behívás, bevonzás, befogadás ereje, a férfierő pedig a behatolásé. Ezeknek az egysége, a harmonikus dinamikája lenne az, ami boldogságot tudna teremteni a két nem között."

A pszichológus ezért úgy véli, egy nőnek nem joga, hanem kötelezettsége mesterkedéssel, praktikákkal felhívni magára a figyelmet. Egy nőnek az a feladata, hogy nő legyen, akár egyedülálló anyaként is.

"Ha egy anya megpróbálja pótolni a férfit a nevelés során, csak egy kellemetlen, erőszakos anya lesz belőle, ami a gyerek lelki fejlődésére - nemétől függetlenül - káros lehet: a fiúk szenvednek az erőszakos anyától, és elfordulnak a nőktől. A lánygyerek pedig azt gondolják, hogy tarolni kell, minden területen."

Függetlenség szülte lehetőség

Sólyom Barbara szociológus szerint az evolúcióban keresendő a hagyományos férfi-női leosztás oka.

"A történelem előtti időkben a férfi dolga volt a család létrehozása, a fajfenntartás, a nőké a gyereknevelés. A civilizáció fejlődése során a kép nem sokat változott, mivel az anyagiak megteremtése továbbra is a férfiak dolga maradt, hiszen a nők több száz évig nem végeztek pénzkereső munkát. Így aztán a férfié volt a döntő szó mindenben, így abban is, hogy alapítsanak-e egyáltalán családot."

A szociológus úgy véli, a nők önállósodása hozta el azt, hogy a nők is tehetnek házassági ajánlatot. "Mostanra ott tartunk, hogy a nő el tudja tartani saját magát, sőt még esetleg egy-két gyereket is - így egzisztenciális értelemben már nem függ a férfitól. Ez aztán magával hozza azt, hogy a nő érzelmileg is képes megállni a helyét az életben - tehát több szempontból független a férfitól, s ezért kerülhet olyan pozícióba, hogy akár ő is megkérheti a férfi kezét."

Ez a lehetőség azonban nem mindenkinek adatott meg ennyire egyértelműen.

"Más kérdés, hogy ez kultúránként nagyon változik. Sőt, a kultúrán belül is nagyon eltérő lehet. Elég a különböző vallási területekre gondolnunk, ahol a nőknek nincs beleszólásuk a párválasztásba, de még ezen belül is vannak eltérések a különböző társadalmi rétegek között. Nagy általánosságban nem lehet azt mondani, hogy a modernizációval együtt jár, hogy a lányok is megkérhetik a férfiak kezét, hiszen ez még mindig kultúrafüggő."

Ahol a szülők döntenek

Vannak olyan kultúrák is, amelyekben nem csak a nőknek, de a férfiaknak sincs beleszólásuk a döntésbe. "Ott, ahol a család határozza meg a gyerkek jövőjét, annyira kemények és rugalmatlanok a kulturális és vallási korlátok, hogy a nőnek eszébe sem jut a döntésbe beleszólni vagy azt megkérdőjelezni" - mondja a szociológus.

"Abban a családban, ahol a gyermek olyan környezetben nő fel, hogy így kell élni, és körülötte mindenki így él, fel se merül benne, hogy esetleg én majd szerelemből fogok férjhez menni. A probléma akkor kezdődik, amikor egy ilyen közösségbe begyűrűzik a Nyugat: amikor a lányok levetik a csadort, lazán hordják a hajukat, fodrászhoz járnak, tűsarkút vesznek fel, amit az adott közösség vagy elfogad, vagy nem. Ha nem, akkor kiveti a közösség, s ez még a jobbik eset."

Arra kérdésre, hogy fiúkérő, kemény lányok nem veszítenek-e valamit, nem fog-e hiányozni a későbbikben a romantika, Sólyom Barbara úgy felel: ebben a kérdésben sem lehet általánosítani.

"Szerintem az nagyon személyiségfüggő. Vannak tutyimutyi férfiak, és vannak kemény nők. Egy gyengébb pasi akár még örülhet is, hogy levesszük a terhet a válláról. De vannak olyan nők is, akik képtelen erre a szerepre. Ők azok, akik inkább némán szenvednek, és évekig várnak a nagy pillanatra - ami szintén nem feltétlenül kifizetődő. A jelek óvatos adagolásával motiválhatók a férfiak - s ha jól csináljuk, észre sem veszik."

Kovács M. Veronika