Mata Hari élete, szerelme és halála

1915-ben a német titkosszolgálat kötelékének tagjaként utazott titkos küldetéssel Madridba. Az angol kémelhárítás azonban gyanút fogott, és elrendelték a táncosnő megfigyelését, akinek csillaga akkoriban már erősen leáldozóban volt. Egyre több táncosnő jelent meg Európa színpadain, akik szemérmesség nélkül váltak meg ruhadarabjaiktól a nagyközönség szeme láttára. Így Mata Hari kénytelen volt más eszközökkel megőrizni immáron megszokott életszínvonalát. Magas rangú szeretőket tartott a francia és német hadsereg vezérkarából egyaránt, és sokak szerint mindkét nemzetiségnek kémkedett.

Amikor ráébredt, hogy figyelik, sebesen elhagyta Madridot, és Párizsba igyekezett, ahol felajánlotta hírszerzési szolgálatait Ladoux parancsnoknak, akit testi bájaival hamar meggyőzött alkalmasságáról. Ladoux elfogadta az ajánlatot, de nem szavazott maradéktalan bizalmat a táncosnő kurtizánnak.

Mivel Mata Hari rengeteg magas rangú katonatiszt szeretőt tartott, németeket és franciákat egyaránt, a francia titkosszolgálat úgy döntött, hogy figyelni fogja mozgását. Valamikori dicsőségének és hírnevének köszönhetően Mata Harinak bejárása volt diplomáciai fogadásokra követségeken, konzulátusokon. Az I. világháború kibontakozásával egy időben gyanúra adott okot, hogy még mindig tartja a kapcsolatot magas rangú katonai szeretőivel, és talán még kémkedik is nekik. A francia titkosszolgálat nem akart kockáztatni, ezért 24 órás megfigyelés alá helyezte Mata Harit, ám sokáig nem talált okot a letartóztatására.

Hogy végül a kémkedés miatti letartóztatása valós vagy koholt vádak alapján történt-e, mind a mai napig vitatott. Néhány elemző szerint saját maga okozta tragédiáját, amikor véletlenül elszólta magát első kihallgatásai egyikén, és kiejtett egy német kémazonosítási számot, a H.21-et, amit csak egy igazi kém tudhatott. Tovább nehezítette helyzetét, amikor felajánlotta fogvatartóinak, a francia titkosszolgálatnak, hogy kémkedne a németeknél. Kétségbeesett taktikázása azonban nem járt sikerrel, bírósági tárgyaláson meghozták az ítéletet: sortűz általi halál.

1917. október 15-e hajnalán Margaretha Zelle Macleodot felkeltették cellájában, és a 12 katonából álló kivégzőosztag elé vitték. Elutasította, hogy bekössék a szemét, és pillanatokkal a halála előtt még rámosolygott a katonákra, csókot dobott nekik, majd összeomlott a sortűz alatt. Mata Hari halála pillanatáig tagadta, hogy kémkedett volna, és megesküdött, hogy soha nem árulta volna el fogadott hazáját, Franciaországot. Hogy Margaretha manipulatív, ravasz nő volt-e, csupán önös érdekekkel, vagy a francia titkosszolgálat áldozatául esett, mind a napig vitatják történészek, bár néhány nemrég elemzett korabeli dokumentum azt mutatja, hogy csupán egy szerencsétlen bűnbak volt. Bármi legyen is az igazság, Mata Hari neve mindig is a női csábítás és árulás szinonimája marad.