Zseniálisan deviáns énekesnő Izlandból

Ki hinné, hogy a robbanásszerű kezdet után kis híján befejezte az ígéretesen induló karriert - egy valódi robbanás miatt. A meg nem valósult elhatározás hátterében egy pszichopata rajongó ált, aki reménytelenül szerette az izlandi lányt, és "szerelme zálogául" levélbombát küldött neki. A bomba nem ért célt, a postán robbant, ám a férfi, aki egyszerre akart meghalni szíve hölgyével, videóra vette, amikor főbe lőtte magát.

1997 végén Björk a Homogenic című albummal egészen rendkívüli és elgondolkodtató lemezt produkált. A néha simulékony, néha pedig egészen idegen csengésű dallamokat a basszus alapok és groove elemek már önmagukban is különlegessé tennék, de az egészre Björk hangja teszi fel a koronát. Mintha a víz alól énekelne. Sokan az elmúlt évtized legszebb lemezének tartják a mai napig is.

Időközben az izgága hölgy kicsit megfontoltabb lett, nem kell naponta újabb és újabb botrányáról olvasnunk. Ez a zenéjén is meglátszik, ám a muzsika mellett talált egy másik olyan területet, ahol maradéktalanul kibontakozhat, ez pedig a filmezés. A Lars von Trier rendezte Táncos a sötétben (Dancer In The Dark) című mozifilmben Björk egy fiatal nőt alakít, aki öröklött betegség következtében megvakul, és ettől a sorstól szeretné megóvni a fiát. Gyilkosságot követ el, amiért akasztásra ítélik. A téma szentimentális, a szerep nem könnyű. Björk azonban remekül helytállt, és a kritikák szerint több volt, mint színésznő, hiszen valósággal átalakult a hősnővé. Az szinte már csak mellékes, hogy a filmzenét is ő maga szerezte. Cannes-ból a legjobb színésznőként távozhatott, míg a film elnyerte az Arany Pálma-díjat.