Mamisuli: a tandem szoptatásról és a gyerekjátékokról

A lányom mostanában nagyon anyás, ami, gondolom, életkori sajátosság. Bár szerintem végül is nem anyásabb, mint eddig, csak - hogy finoman mondjam - határozottabban fejezi ki magát. Vagyis ha rajta múlna, egész nap rajtam lógna, tornászna, azt képzeli, hogy rajtam kívül más tereptárgy nem is alkalmas a kapaszkodásra, és természetesen sokkal jobb, ha én viszem ide-oda, mint ha neki kell óriási távokat kúsznia, arról nem is beszélve, hogy az én szintemről valószínűleg érdekesebb a világ.

Megint felvetődött bennem, hogy itthonra is használni kéne a hordozókendőt, de csakúgy, mint korábban, kb. 10-20 perc "nyugit" jelent. Ráadásul egy majdnem 10 kilós gyereket már csak a hátamon bírok el, ő meg addig ficánkol, amíg lecsúszik a popsijáról a kendő, pedig olyan szorosra húzom, ahogy csak bírom, de így már nem biztonságos. Szóval sokat nyűglődik, és nagyon meg tud sértődni, ha leteszem. Néha nagyon felmérgesít, ilyenkor nehogy bántsam, inkább nem is szólok hozzá, pár percig tudomást sem veszek róla. Néha, amikor már végképp nem tudom, mi baja van, már szopizott, kapott enni, kapott tiszta pelust, próbáltam altatni, játszottam vele, minden, amit ki tudok találni - és semmi sem használ, na, olyankor elönti a lila köd az agyam, és szeretném jól megrázni.
Ilyenkor inkább otthagyom valahol, ahol nem tud ártani magának. Többször előfordult már, hogy ilyenkor egyszer csak azt vettem észre: jé, játszik a gyerek, csöndben van. Pedig szó sincs arról, hogy örökké foglalkoztatni akarnám, hogy nincs lehetősége elmélyültem egyedül játszani, hogy sosem hagyom magára... Végül is mi a helyzet ezzel a sírni hagyással? Mindig azt hallom, ne hagyjuk a gyereket sírni, annak mindig oka van, derítsük ki, szüntessük meg. De ez meddig él? Lehet, hogy jobb lenne, ha néha hagynám nyűglődni, ha az alapvető dolgokat (éhség, pelus) kizártuk?

Egyébként mennyi és milyen játékokra van szüksége egy 10 hónapos gyereknek? Vannak különböző csörgői, 1-2 babája, kicsi markolható labdái, meg mindaz, amit a lakásból kineveződött játékká: üres ásványvizes palack, megunt kendőim, papírdarabok, madzagok, mindenféle kicsi műanyag dobozok, fakanál stb. Ha összepakolom, kb. egy bevásárlókosárnyi az egész, meg néhány nagyobb darab. Nemrég vettem neki keljfeljancsit, és gondoltam rá, talán nemsokára építőkockát is kaphat (habár egyelőre jelét sem mutatja, hogy a játékaival építkezni, ki-be rakosgatni akarna). Ha leteszem a játszószőnyegre, általában kiteszek neki 4-5 játékot, és ott hagyom a kosarat is: sokszor turkál benne, kivesz valami kedvére valót, vagy kiborítja az egészet. És milyen játékokat lehet vele játszani? Sokkal később, mint vártam, de mostanra végre jót nevet a kukucs-os játékokon. Legnagyobb meglepetésemre a dédnagymamája megtanította a "kérem-köszönöm-tessék" játékra, én azt hittem, ehhez még nagyon pici. Azt hiszem, érti a tükröt, szeret lovagolni, ugrálni, magát ugráltatni, szereti, ha dobáljuk, pörgetjük, hintáztatjuk. Minden érdekes, amin lyuk van, gomb, pötty, szösz. Sokszor nem is játék az érdekes, hanem a rajta levő márkajelzés, címke. Van ugyan egy könyvem, amiben leírnak az egyes életkoroknak megfelelő játékokat, de egyikkel sem tudott mit kezdeni, amikor próbálkoztam (többször is), nem érti, mit szeretnék.

Olvastam, hogy a legjobban úgy lehet megtanítani egy gyereket arra, hogy valamit nem szabad, ha amellett, hogy rászólok, elviszem őt onnan, vagy elviszem az adott dolgot. Ez működig mondjuk egy vezetéknél, de mit tegyek, amikor mondjuk az esti szopi vagy a reggeli ébredés alkalmával a fejébe veszi, hogy márpedig most szemügyre veszi a fogaimat, vagy beletúr az orromba? Vagy amikor a háti hordozóban húzza a hajam? Ilyenkor nem elég rászólni, attól még nem hagyja abba, viszont sokszor nem lehet otthagyni vagy letenni.

Kedves Timi!

A "folyton foglalkoztat, addig nyúz, amíg teljesen ki nem hoz a sodromból" témakör nagyon izgalmas. Mindig azt hajtogatom a mamáknak, hogy a gyerek addig próbálkozik mindenféle hisztikkel, rosszalkodásokkal, nyüglődésekkel, amíg tud. Amíg érzi, hogy megingatható, hogy határozatlan vagy. Amint eljutottál arra a pontra, hogy most már tuti fix kidobod az ablakon, mert ebből eleged van, szóval, amikor végre magad is elhiszed, hogy jogod van kiharcolni, hogy megszűnjön ez az állapot, attól a pillanattól kezdve HITELESEN tudod közvetíteni a gyerek felé az álláspontodat. És csoda történik. A gyerek megtalálta, amit keresett: a határt. Megbékél a helyzettel. Erről van szó. El kell hinned, hogy jogod van egy kis nyugalomra, és még idejében határozottan leállítani a dolgot. Ez nem könnyű. Azt is mondhatnám, hogy elég misztikusan hangzik, hogy a gyerek megérzi, mi folyik benned, és nem arra reagál igazán, amit hall (merthogy te már fél órája hajtogatod, hogy hagyja abba.). Sajnos nem tudok mást mondani: ez így működik.

A játékról: a lányod nagyon jól tudja, mi az izgalmas a világban: a lyuk, a gomb, a pötty, a szösz. Meg a zoknis fiók. Meg az erkélyablak, amire jó nagyot lehet köpni (a p-r mássalhangzó-pár gyakorlása közben), utána a nyálat szétmaszatolni. Játék az egész világ - remélem, ezt még te sem felejtetted el. Egyáltalán nem kell játékcsodákra beruházni. A legjobb játék tényleg a birkózós, a kukucsos, a mondókás, a játék az ujjammal (Hüvelykujjam almafa..), az énekkel (A gazda rétre ment...), aztán jó játék még a kifűzöm a család összes cipőjét, a beülök a konyhaszekrénybe, és a bedugom az ujjam a szellőzőnyílásba. Ja, és a legjobb: a meztelenkedem. Na, ezeket javasolnám, mielőtt felkeresnél egy játéknagykert.
Ha bolti játékra gondolsz, akkor a nagymozgásos játékokat ajánlanám: a hinta, a hintaló, később a kismotor és a kengurulabda (vagy ugyanez lovacska formában - nálunk gumiló névre hallgat), ezek tényleg nagyon klasszak. De a finommozgásos és szocializációs játékok mind rendelkezésre állnak: nagy részük az anya és a gyerek (kutya) testének gyári tartozéka (kéz, arc stb.), a többi meg ott van minden háztartásban.
A hajhúzós, fogvizsgálós kérdésedre nem tudok jobbat mondani: tényleg ez az út: ahányszor hozzáfog az ilyesmihez, határozott hangon közlöd vele, hogy nem szabad. Esetleg, még azt, hogy fáj. Ha eléred a kezét, megfogod, és arrébb teszed. Semmi részletes magyarázkodás, meg dádá a kezére (mondjuk, rólad azt gondolom, hogy ezt nem is csinálod), semmi kedves kérlelés. Ezekkel csak az ő dolgát nehezíted meg. Itt is arról van szó, hogy meg kell értenie, és belsővé is kell tennie, hogy mit szabad, mit nem - elfogadni egy újabb határt.

Szia, Judit