Morog, mint egy kisoroszlán

Kislányom 2 és fél éves, szépen beszél, eddig nem is volt gondunk, de mostanában új módon adja tudtul nemtetszését. Gondolom, ez egy korszak, mikor az akarata érvényesülését próbálgatja, de szeretném kérni a véleményed, hogy szerinted mi lenne a helyes reakció a részünkről. Ritkán tiltunk dolgokat, inkább csak azt, ami veszélyes, de igyekszünk azért határokat szabni, hogy mindhármunknak kellemes legyen a családi együttlét, és ne kerüljön senki alárendelt szerepbe.

Mostanában, ha valamivel nem ért egyett, mint egy kisoroszlán elkezd morogni és vicsorítani. Ilyenkor szoktam neki mondani, hogy ezt nem értem, beszéljük meg, miért mérges. Újra morog. Tartom magam az álláspontomhoz, és két olyan lehetőséget kínálok neki, amiből ha választ, érezheti, hogy van lehetősége dönteni.

Sajnos a vele egyidősekkel is elkezdte ezt a "kommunikálási formát" olyan módon, hogy ha valakivel beszél, és az nem ért vele egyet, vitába száll, de üvöltve, mintha akkor egyértelművé válna, hogy neki van igaza. Ilyenkor zeng a tér, és teljesen kivetkőzve magából kiabál.

Szeretnék neki segíteni, de ilyenkor szóhoz se jutok. Kérlek, adj tanácsot, milyen okosságot lehet ilyenkor tenni.

Nagyon sok okosságot nem tudok mondani. Ennek a korosztálynak éppen annyi heppje van, mint a kamaszoknak, csak éppen még nincs lehetőségük rá, hogy lilára fessék a hajukat..

Ezeket a dolgokat ki kell bírni, tudván, hogy hamarosan elmúlnak. A lényeg, hogy ne ugorj nagyon az ilyesmire, mert megtanulja, hogy ezzel téged ki lehet hozni a sodrodból, és, ha egy kis figyelmet szeretne, biztos ehhez fog folyamodni.

A legjobb egy-két tőmondatban elmondani neki, hogy ez így nem működik. Lehet elképedt arckifejezéssel ránézni (gondolom, ez nem esik nehezedre), és néhányszor elismételni ugyanazt az egyszerű mondatot. Azt hiszem, ez nem túl szórakoztató számára, és egyértelművé teszi, hogy nem egészen elfogadható a viselkedése. Legalábbis nem vezet sehova.

Arra mindig vigyázz, hogy a választási lehetőségek felkínálása is kiválthat olyan fokú bizonytalanságot egy kétévesben, hogy attól dühbe guruljon. Ha tényleg van választási lehetőség, akkor tényleg rábízhatod, de akkor el kell fogadnod a választását. De inkább ne bízd rá a döntést, mert ezzel csak zavarba hozod. Ettől nem leszel kevésbé demokratikus anya. Itt arról van szó, hogy egy ekkora gyerek még nem rendelkezik annyi tapasztalattal, amennyi megalapozhatná a döntését. Ha kétféle kesztyűt mutatsz neki, lehet, hogy nem örvendezni fog a döntés lehetőségétől, hanem bosszús lesz, hogy miért nincs négy keze, hogy mindet felhúzhassa. Nagy különbség!

Keresd a könyvesboltokban (vagy az interneten) a "Nem akarom! A dackorszak nehézségei és kezelésük" című könyvet. Zseniális könyv, nagyon sokat segít, biztos vagyok benne.