Egy csésze fekete

A kávé a világ legnépszerűbb itala. Évente több mint 400 milliárd csészényi mennyiség fogy belőle, és a világ lakosságának közel nyolcvan százaléka rendszeres fogyasztója. A kávé -az olaj után - a világ második legnagyobb mennyiségben és értékben forgalmazott árucikke.

Bár több mint nyolcvan kávéfajtát ismerünk, a két legjelentősebb és legelterjedtebb az arabica és a robusta. A kettő közül az arabica a régebbi, a robusta sokkal ellenállóbb és igénytelenebb, és közel kétszer annyi koffeint tartalmaz, mint az arabica. A legtöbb kereskedelmi forgalomban kapható kávé a két fajta valamilyen arányú keverékéből származik. A robusta íze kesernyésebb, jellegzetes íze és aromája van, az arabica ezzel szemben lágyabb és harmonikusabb ízű. Hagyományosan a kikötőkről nevezték el az egyes arabica-kávékat, a két legrégebbi típus a jemeni Mocháról és az indonéziai Javáról kapta a nevét. Mára természetesen sokkal bonyolultabb az elnevezés, hiszen sokkal pontosabban megjelölik a kávé származási helyét, akár az ültetvény számát is belevonva a névbe.

A pirosra érett kávészemeket minden esetben kézzel szüretelik le, majd gondosan szétválogatják. A kávéról először el kell távolítani a külső gyümölcshúst, majd ezután következhet a kávébab további feldolgozása. Az, hogy milyen módszerrel távolítják el a külső burkot, területenként változik, és minden módszer más és más ízhatást eredményez. Ezután következhet a kávé szárítása és szétválogatása.

A kávébabszemeket több kritérium alapján osztályozzák: figyelembe veszik a savasságot, a testességet, az ízt és a koffeintartalmat is. Ezek a jellemzők a termesztési helytől függnek, rengeteg variációt hozva létre. A legtöbbször keverik a különböző kávéfajtákat az ideális íz elérése érdekében.

Természetesen otthon is megőrölhetjük magunknak a kávénkat, sőt, egyesek már a házilagos pörkölésre is vállalkoznak. Így biztosan olyan lesz, amelyet mi szeretnénk. Amire igazán figyelnünk kell, az a kávé tárolása. Tartsuk hűvös, sötét helyen, alaposan lezárt dobozban. A szakértők szerint nem szabad hűtőben tárolni a kávét, mert nagyon könnyen magába szívja a többi étel aromáját, és senki sem szeretne felvágott- vagy sajtízű kávét inni.

A pörkölés talán a legfontosabb lépés a kész kávé elkészítésében. Más-más ízhatáshoz különböző pörkölési intenzitás, időtartam és hőfok szükséges. A pörkölés során a kávészemek közel kétszeresükre dagadnak, megváltozik az állaguk és a színük. Az eljárás során a kávészemben található olajok (amelyek a kávé ízét biztosítják) a szem felszínére kerülnek. Minél tovább tart a pörkölés, annál sötétebb színű lesz a szem, annál több olaj kerül ki a kávészem felszínére, így az íz is erőteljesebb lesz. Minél világosabbra van pörkölve egy kávészem, annál több marad meg azokból az ízbéli jellegzetességekből, amelyek a termőhelyhez kapcsolódnak. Bizonyos típusú kávéknál pedig különböző anyagokat (cukrot vagy olajat) adnak a kávéhoz a pörkölés során, ezzel is egy különlegesebb ízhatást érnek el. Különböző pörkölési típusok léteznek (francia, bécsi, olasz stb). A közhiedelemmel ellentétben a sötétebbre pörkölt kávészemek nem tartalmaznak több koffeint, azért érezzük őket "erősebbnek", mert sokkal erőteljesebben jelenik meg bennük a kávé aromája.

A pörkölés után a kávé aromáját összetevő anyagok hamar elpárolognak. A szakértők szerint a legjobb minőségű kávét akkor ihatjuk, ha kevesebb mint 14 nap telik el a pörkölési eljárás, az őrlés és a fogyasztás között.

Az, hogy milyenre őrlik a kávét, nagyban függ attól, hogy utána milyen eljárás során, milyen típusú ital készül belőle. Ha túlságosan finomra őrlik a szemeket egy-egy módszerhez, akkor kellemetlenül erős kávét kapunk, ha pedig túl durvák a szemek, akkor gyenge, vízszerű, ízetlen ital lesz a végeredmény. A különleges török kávéhoz (amely egészen finom, púderszerű kávét igényel) mozsárban őrlik meg a szemeket.