Az esélyek éve

Szerte a világban találkozhatunk a diszkrimináció okozta emberi szenvedéssel, amellyel szemben évtizedek folytat elkeseredett harcot számos civil szervezet. Néhány nemzetközi példából azonban kiderül: mindez nem hiábavaló.

Az EU 2000-ben elfogadott egyenlőségi jogszabályai szerint jogellenesnek minősül a faji vagy etnikai hovatartozás, szexuális irányultság, vallás, meggyőződés, fogyatékosság vagy életkor alapján történő hátrányos megkülönböztetés. E jogszabályok a nők és férfiak közti esélyegyenlőség előmozdítását célzó, átfogó uniós rendelkezésekre építkeznek. Noha kulcsfontosságúak, pusztán jogszabályokkal nem lehet véget vetni a hátrányos megkülönböztetésnek. Sokan vannak, akik még mindig nem élveznek esélyegyenlőséget, akiknek tehetségét nélkülözik az európai társadalmak.

Túl Európán

Ha kicsit átlépünk Európa határain, azt látjuk, hogy annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben jelentősen javult a nők helyzete szerte a világban, még mindig több millió kislány és nő életét árnyékolja be a megkülönböztetés és a szegénység.

A nők világszerte számtalan élethelyzetben kerülnek szembe erőszakkal: fegyveres konfliktusban - mint például a szudáni nők -, vagy menekültként, bevándorlóként; a szexipar és emberkereskedelem célpontjaivá válva, s egyes afrikai országokban, valamint a karib térségben, a megerőszakolt nők nagy része még AIDS-szel is megfertőződik.

A civilizáltabbnak vélt országokban sem kímélik a nőket: így például a volt Szovjetunió területén sem. Oroszországban még mindig nem létezik a családon belüli erőszak fogalma - így annak tiltása sem, miközben évente 14 ezer nőt öl meg partnere, s a legfrissebb Amnesty-jelentések szerint Belorussziában és Grúziában, de még Franciaországban is a nők inkább mély hallgatásba burkolóznak az őket érő erőszakról, mintsem hogy segítséget kérjenek valakitől.

Van értelme küzdeni

Az utóbbi években azonban a civil szervezetek, mozgalmak egyre többször és hangosabban hallatják hangjukat, tevékenységükkel pedig egyre inkább belopják magukat a törvényhozók közé, és bizony sok esetben látható, van értelme kitartani.

Az Amnesty International demokratikus és független szervezet évek óta küzd az emberi jogokért szerte a világon. Tevékenységük egyik "célpontja" például a tőlünk teljesen idegen és számunkra elképzelhetetlen halálra kövezés. Ez a kivégzési forma mint intézmény még létezik ugyan Iránban, de már bizonyos esetekben voltak olyan kijelentések, hogy eltekintenek tőle. Az Amnesty International természetesen azt szeretné elérni, hogy ezek a kegyetlenségek teljesen megszűnjenek. Nagy előrelépés, hogy néhány éve, amikor Nigériában két nőt halálra kövezésre ítélték, az ottani civil társadalom annyira felháborodott, hogy annak nemzetközi visszhangja is lett, ezért az ítéletet nem hajtották végre.

Ugyanígy a gyakorlatban a mai napig létezik Afrikában néhány helyen a női nemi szerv megcsonkítása, Nyugat-Afrikában a nőket védő szervezetek megmozdulásának következtében országok és kormányok tiltották be az eljárást.

Egyre kevesebben hallgatnak...

A családon belüli erőszak, amelynek áldozatai többnyire a nők és a gyerekek, hazánkban is igen gyakori, és annak ellenére, hogy 2006-ban törvényben rögzítették a távol tartás intézményét - civil és nőszervezetek hosszú és kitartó munkájának eredményeként -, az segítséget szinte egyáltalán nem nyújt a rászorulóknak.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás lehetősége Törökország törvénykezésére nagyon jó hatással volt: ott sokkal erősebb lett a családon belüli erőszakról szóló törvény, mint Magyarországon, és gyakorlatban is jobban kezelik a távoltartást - olyannyira, hogy a településen élők számától függően azt is hivatalosan meghatározták, melyik városban hány menedékháznak kell működnie.

Alig pár hetes fejlemény, hogy Portugáliában enyhébb abortusztörvény kidolgozására tett ígéretet a portugál miniszterelnök, miután a szavazók többsége igennel válaszolt a terhességmegszakítás büntetlenségéről szóló népszavazáson. Jogilag ugyan érvénytelennek minősült a népszavazás, de egyetlen politikai erő sem kérdőjelezte meg az 59 százalék igen, 41 százalék nem eredménnyel végződött népszavazás politikai érvényességét, annak ellenére, hogy azon a szavazóknak csupán 44 százaléka vett részt. A portugálok ezzel elvetették a terhesség tizedik hetéig abortuszt végrehajtó nőket sújtó börtönbüntetés lehetőségét.

Ügyosztály a nőkért

Ausztriában már létezik külön női ügyekkel foglalkozó ügyosztály: az MA57-ként is ismert, a városháza osztályai közé betagozódó iroda aktívan tesz is azért, hogy a nők igényeit a városvezetés minél több területen vegye figyelembe. Nem egy önálló, izolált sejt az irányításban - a többi ügyosztállyal élő kapcsolatokat kiépítve, velük közreműködve, őket segítve és támogatva éri el, hogy az esélyegyenlőség ne csak jelszó maradjon, de praktikus, mindennapi apró lépésekre fordítódjon le a város életében.
Az MA57-es ügyosztályon jelenleg több mint harmincan dolgoznak. A női iroda létét többek között az 1970-es évektől kibontakozó nőmozgalomnak köszönheti, melynek során az állami intézményeken kívüli civil aktivitás szépen lassan a rendszer részévé vált.
Az 1980-as, és 90-es évektől kezdve sorra születtek a nők érdekeit figyelembe vevő intézkedések, amelyet az iroda 1992-es megalapítása koronázott meg.

Forrás: Tűsarok

Fehér Mariann