Gluglu: megafesztivál az aquarénában

Lassan eljött a június, amikor is a mogyoródi Aquarénában az idei európai nyár legnagyobb szabású elektronikus zenei fesztiválját rendezik. A Gluglu névre keresztelt rendezvény lineupja már első ránézésre ütősebb, mintha a Sziget hasonló profilú formációit, lemezlovasait sűrítették volna össze két napba. Az igazi erősség azonban a liveactek nagy száma.

A kiismerhetetlenül válogatós angol szaksajtó - s hozzátehetjük: az angol laikus, ám zenebarát közönség - egyik állandó kedvence, a sokszor az egekig magasztalt Groove Armada duó már vagy tíz éve dolgozik változatlan elszántsággal, s meglehetősen termékenyen: tavaly már a negyedik sorlemezük jelent meg, ami ebben a (kortárs, szintetikus, szórakoztató tánczenei) közegben szokatlan szorgalomra vall.

A két tag, Tom Findlay és Andy Cato valamikor a kilencvenes évek közepén ismerkedett meg egymással, s hamarosan saját klubot is indítottak, melyet, mily meglepő, szintén Groove Armadának hívtak (a márkanév egy hetvenes évekbéli diszkotékától származik), s ahol a fiúk pakolták kedvenc finom zenéiket. A duó első feltűnő slágere a még 1997-ben, Tim "Love" Lee kedves kiadójánál, a Tummy Touch-nál jelent meg: ez volt az erősen korlátozott példányszámú At The River vinilmaxi, egy kedves, bár tulajdonképpen semmi különös downtempo, chill out műdarab, az e tárgyba vágó kompilációk állandó vendége.

Groove Armada

A következő évben ugyanitt jelenik meg első lp-jük, a Northern Star, s ennek diszkrét sikere immáron egy nagy kiadóhoz a Pepper Recordshoz röpíti őket: az itt megjelenő Vertigo című lemezt máig is veszik, mint a cukrot (már a maga idejében is bekerült a Top 20-ba), a róla kimásolt I See You Baby-re (vagy legalábbis annak Fatboy Slim-remixére) pedig mindenki táncolt már legalább egyszer az életben. Magától értetődik, hogy ezt követően külön pakkban kiadták a Vertigo számainak újrakevert verzióit is (a remixeket többek között dj Icey, dj Dan, Attaboy, Tim "Love" Lee vagy a Futureshock készítette).

A következő dobás egy különösen dinamikus és tőlük tán szokatlanul gyors partysláger, a ragga-garage-hibrid Superstylin', melyet magától értetődő természetességgel követett a Goodbye Country: Hello Nightclub, a Groove Armada töretlen fejlődésének újabb bizonyítéka. A tavalyi Love Box ehhez képest visszatérés kevésbé tombolós kezdetekhez, mindazonáltal említett lemez azért nem kifejezetten relaxációs célokból készült: hála a hibátlan produkciónak vagy az olyan közreműködőknek, mint Neneh Cherry vagy Sunshine Anderson, egy kifejezetten, finom szofisztikált (a jó ízlés határain ügyesen egyensúlyozó) modern soul/funk-lemez került a piacra.

A Groove Arnmadáról tudni kell, hogy szorgalmasan remixálgatják mások dolgait is: az Akashának, az A Tribe Called Questnek, a Bobby Hughes Experience-nek, vagy a Los Chicharronsnak készített átirataik (hogy önkényesen válogassunk az állományból) között vannak kifejezetten táncolós, négynegyedes darabok és az úszós, lebegős szerzemények, csak az utánozhatatlanul finom stíl a közös bennük.

Nem árt tudni, hogy a két tag közül Cato képzett muzsikusnak számít: valamikor réges régen trombon- és zongorajátékáért még díjakat is nyert (ezzel együtt korábban The Beat Foundation és Quattara néven kifejezetten house-lemezeket is csinált), míg Findlay autodidakta módon tanulta a basszusgitár és a trombita szakszerű kezelését.

-minek-