Mit tudsz, Titusz?

Az induló gépezet egyik fontos, azóta is sokat emlegetett eleme, aki ráadásul mindmáig e téren termel, válogat és pakol. Az ilyen személyt legszívesebben vállon ragadná az ember, és kiszedne belőle mindent, kényszerítené, hogy mondja el, énekelje és táncolja el, milyen volt kilencvennégyben művházakban acidet játszani?! De előbb lássuk a jelent.

Legfőbb aktualitásaid stílusokat tekintve a pop-hiphop és az ilyen szempontból ugyan belőhetetlen Carbonfools, ám ezek mindenképpen sokkal "fülbarátabb", szélesebb körben elfogadott zenék, mint amelyinekkel egykor ismertté váltál. Az acid az első elektronikus zenei hullámodat jelentette?
- Nem igazán. A legelső hullám az electric body volt. Még évekkel a techno és acidhouse előtti zenékre gondolj, olyanokra, mint a Front Line Assembly, Front 242, Skinny Puppy. Ezek a darkos, rockos, de közben teljesen elektronikus zenék nagyon meghatározták számomra a nyolcvanas évek végét. Ezekkel kezdtem meg a lemezgyűjtést.

Mekkorára duzzadt azóta a park?
- Számszerűen nem nagy, inkább érdekesek és ritkák. Különlegesek, különcek is akár. Nem kilóra gyűjtöm a lemezeket, meghallgatni szeretem a zenét.

A kilencvenes évek első felét taposó Magyarországon hogyan kaphatott pultot egy acidhouse-os arc?
- A Tiloshoz kerülve rögtön technós műsort szerettem volna csinálni, ám akkor még más volt a koncepció, és ilyet nem engedtek. Akkoriban bármi elektronikus dolog diszkónak számított, és a Tilos alternatív zenészeinek ez nem fért bele. Tiszta technót tehát nem lehetett játszani, de mi elég kitartóan nyomtuk, úgyhogy végül ránkhagyták. Már kezdő rádiósként a Tilosban ügyködtem, amikor jött az acidhullám. Kimentünk egy hónapra vendégrádiózni Hollandiába, ekkor láttam először acid-techno-partykat. Csak néztünk, ahogy reggel tízkor még ott ropták... Ezirányban folytatódott tehát a lemezgyűjtögetés, és amikor hazajöttünk, elkezdtünk acidpartykat csinálni. Ezek persze még igen családias dolgok voltak ahhoz képest, ami nemsokára lett az egészből.

Elképesztő falrombolás lehetett ez akkoriban... Azóta is működik benned ez a kultteremtő illetve -honosító hajlam?
- Igyekszem. Számomra a techno az, amit még nem hallottál. Ezt az Aphex Twin-es csávó mondta, és egyszer már el is sütöttem egy Freee-interjúban. Ugyanígy vagyok tehát ezzel a mai napig. Mindegy, hogy techno vagy nem techno, mindig az érdekel igazából, amit még nem hallottam. Ha hallottál már ezermillió acidhouse-t, természetesen megunod, és keresel valami mást. Amikor acidpartykat csináltunk, és megjelentek a triphopos dolgok, például a Ninja Tune-ok, és elkezdtem őket bulikon felrakni, hát majdnem megvertek, hogy most miért nem megy a "tyutyu". A később bejövő breakbeatet már könnyebben vették az emberek, az olyan zenékben pedig, mint a FatBoy Slim, már volt mindenféle hang. Talán a drum'n'bass volt az egyetlen stílus, ami igazából soha nem fogott meg. Nekem breakbeat volt akkor is, amikor a drum'n'bass volt a királyság, a legnépszerűbb, a legdinamikusabban fejlődő ágazat. De még a d'n'b után is sokáig jöttek az új hangzások, új lemezek. Én viszont már tizenvalahány éve dj-zek. Hiába veszem meg a leghúzósabb breakbeateket, amelyekre meghalnak a fiatalok, hogy mennyire jók. Nekem ezek már nem igazán jelentenek annyit. Nem azért, mert nem jó zenék, hiszen azok. Persze, jó használni őket a bulikon, de otthon már nem hallgatnám őket.

Ma hogyan rombolod a falakat?
- Elsősorban elektronikus tánczenét keverek mindenféle más stílussal, legyen az pop, dark, esztrád, easy listening vagy reggae, tényleg bármi. De nem is az a lényeg, hogy minél több dolog keveredjen, inkább minél furcsább, minél távolabb álló dolgok jöjjenek össze. Találtam is magamnak egy stílust, amit a Harmadik Fülben (Gaulaminnal közös műsora a Tilos Rádióban - a szerk.) szoktam játszani, de Magyarországon nem nagyon ismerik. Elektronikus zene is van benne, mégpedig úgy, hogy mindent összefoglal. Egzotikának nevezem legszívesebben, de egyébként ez is csak egy alkotóeleme. Főleg az ötvenes, hatvanas évek furcsaságait mutatja be ez a stílus.