Egy szamuráj Lengyelországból: Bogdan Raczynski

Richard D. James, azaz az Aphex Twin fedezte fel. 1999-ben, huszonegy évesen három - trilógiaszerű - albuma jelent meg a Rephlex kiadónál. Korábban élt az Egyesült Államokban, aztán a felkelő nap országában is. Kacifántos úton jutott el Londonba, az elektronikus zenék ezredvégi-ezredkezdő Mekkájába.

Thinking of You: majdnem negyven percbe sűrített tizenegy jeltelen szám. A borítón Bogdan, virágmintás hölgyruhában. Rajta kívül egy felirat: 254 bpm.
Az album dzsesszes cinekkel, agytágított breakekkel indul. Ezúttal szintén japánul szövegel valaki, alatta-mögötte leállós, belassulós effektusok rakódnak az ütősökre. A kiállások során gyönyörű dallamok csendülnek fel. Nem sokáig. Szépen, csendben lassulunk. Váltás: ez már egy másik szám, az indulás szikárabb, mint az imént, drum'n'bass-indulás - elhajlás, másba hajlás.

Gyakoriak a ritmusváltások, torzított szirénák bőgnek fel, a káoszba még szaxofonok is belekutyulnak. Majd megint egy armadára való pergődob és cin következik, talán gyerekhanggal vegyítve, mindegy, amúgy is gügyögés-dünnyögés, hideg-jeges alapokon torzul a posztmodern és a posztmodern utáni lét poklába az egész. Valaki azt mondta egyszer, hogy hallgassunk Raczynskit, ha érzelmi mélyponton vagyunk. Tényleg ő lenne a csodafegyver? Valóban ennyire elidegenedett, mindenek utáni muzsika?

Intermezzo: lassú ambient, chill, finom ütősök, csilingelés, téli szánok, Bogdan elérzékenyül. Aztán majdnem-filmzenébe vált: szimfonikus kezdés, hegedűkkel, harmóniákkal vezeti fel a káoszt. "Rewind" - mondja többször egy úriember, másutt, a kiállások alatt. Mindenki egyszerre beszél. Közben a főtéma számtalan változatával ismerkedünk, némi hardcore-ból örökölt őrjöngéssel és humorral fűszerezve. Minimalista effektusok, minden csupasz, viszont oly sok réteg borul egymásra, hogy a végeredmény elképesztő komplexitás - leginkább e szavakkal summázhatnánk a Raczynski-módszertant.

Félpercnyi csörömpölés után lefáradó ütősök mennek, talán negyvenöt helyett harminchármon. Talán. Később szintik is jönnek, kategorikusabb a breakbeat, a begyorsulás, a beborulás. Az oeuvre: különös meditáció az őrületről?
Cybervilág, űrzörejek, katatón zajok, ütősdominancia. A vég: többen (férfiak, nők, gyerekek), elmebajosan-szépen énekelnek, fecsegnek, beszédet mondanak, japánul, angolul, lengyelül. A szerző valószínűleg apoteózisnak szánta a befejezést. Fordított apoteózisnak. De hogy mi a fordított apoteózis, azt fejtse ki ő maga...

My Love I Love (2001): bizarr, mint a pokol - írta az egyik brit méltató. Szinte semmi köze a korábbiakhoz, semmi hasogató breakbeat, nincs drill és bass, se Aphex Twin. Negyvenkét perces hangpoéma szerelemről, akkordeonnal, trombitával, gitárral, moduláris szintetizátorral. Lényegesen kevesebb az ütős. Az összes szám ugyanazt a címet - az albumét - viseli. Szomorú fúvósok, beszéd és szavak nélküli ének. Szerelem és szomorúság, líra és melankólia - vagy Raczynski ismét tréfálna, és a szokásos slágertémákon élcelődne? Képtelenség megfejteni...

Renegade Platinium Mega Dance Attack Party: Don The Plates (2003, szeptember). Válogatás két korábbi dolgozatból, az I Will Eat Your Children Too ep-ről, és a 96-os Drum'n'bass Classixxx gyűjteményről. Kilenc szám, ötvenhárom perc, az utolsó húsz percig fut. A 96-os pszeudokompiláción minden trackhez más álnév társult, Bogdan különböző arcai. Breakcore - írta egy elemző. Meg azt, hogy fucked up... Például a Renegade Platinium.

Talán valamivel emberibb világ, mint a többi album, de csak talán... Görcsös, rángatózó drum'n'bass. Kevesebb az eltérés, kiszámíthatóbb az ív, de mégis tipikus Raczynski. Csak a végén nyerünk megkönnyebbülést - némi melodikus elektronika, majd minimálisra korlátozott energiák felett ível a dob és a basszus. A számok a szerző leghardabb arcától a legintrovertáltabbig ívelnek. Még akkor is érdekes adalék az oeuvre-höz, ha a fanok kevésbé szeretik.

Összegzés gyanánt: Bogdan Raczynski a kései kilencvenes és a korai kétezres évek egyik legeredetibb tehetsége. Mint egy őrült vágó, úgy dolgozik. Száguld. Zseniálisan rombol, kiutakat keres és villant fel röpke másodpercekre. Aztán teljes melankóliába hajlik. Másként, mint a többiek, ám mindezzel együtt - és mindezek ellenére - Squarepusher, Aphex Twin és Mike Paradinas méltó társa. Made in Eastern Europe, de ebből végképp nem érzünk semmit. Nem csoda, hiszen alig élt a kontinens keleti felén. Kanada, Japán, Brazília, Egyesült Királyság és az örökös lengyel emigráns.

Kömlődi Ferenc / Freee Magazin