Andrew Weatherall: "Összezúzni az elvárásokat"

Egy kiszámíthatatlan dj, aki nem tagadja, hogy hatott rá a glamrockos öltözködés, de szeret másfél évvel a kora előtt járni. A Freee Magazin interjúja Andrew Weatherall-lal, a Fabric egyik oszlopával.

Forrás: [origo]

Mivel telik a szabadidőd? Olvasással?
- Hehe, szabadidő, úgy érted, az, amikor a munka ideje túlnyúlik a sajátján egy másik időintervallumba? Mert a szabadidő azt jelenti, hogy felbontok száz borítékot, amikben nekem küldött lemezek vannak. Nem hinném, hogy ez igazából szabadidő névre hallgat. Ez az idő arra való, hogy az ember demókat, promókat és egyéb zenéket hallgasson. Nem vagyok biztos benne, de azt hiszem, körülbelül húszezer lemezem van, de ebből sosem elég. Vásárolok néha könyveket is, úgy, mint lemezeket. Meglátom őket, lekapom a polcról, be a kosaramba egy kósza pillanatban, majd elolvasom, ha épp a közelébe kerülök. Ez lenne az ideális módszer egy stúdióban töltött nap feledtetésére, vagy így lehetne elfelejteni a tényt, hogy épp most kellett kipakolnom egy tonnányi Marshall erősítőt az izzadt diszkóból hajnali négykor, hogy odamegyek a könyvespolcomhoz és lekapok valamit, amit épp vettem. Néha úgy vásárlok könyvet, hogy egy éven keresztül nem jutok odáig, hogy elolvassam, de azért van egy-kettő mindig a tarsolyomban. Jól jönnek, amikor ülök a repülőn vagy a vonaton, útban egy fellépésre, nem tudnék csak ott ülni, megőrülnék. Tehát állandóan zenét kell hallgatnom, vagy olvasnom, muszáj, hogy kapjak valamiféle bejövő információt. Ettől függetlenül, azt hiszem, sosincs szabadidőm, mert mindig kell valami, ami elvonja a figyelmemet. Sosem kapcsolok ki igazán. Elég nehéz így ránézésből eldönteni, de sportolni se szoktam valami sokat.

Igaz, hogy a divat fontos szerepet játszott abban, hogy zenész legyél? Milyen irányzatok hatottak rád?
- Az első velőtrázó dolog, amit láttam, a Teddy Boys volt az autókban, bazi nagy ütközővel, David Essex That'll Be The Day című filmjében. Azt hiszem, ez az első, amikor párhuzamot vontam: ha jól nézel ki, jól is kell hangozzék, amit teszel. Ekkoriban körülbelül tizenegy éves lehettem. Később láttam egy képet David Bowie-ról egy púderkék Tommy Nutter-ruhában, gyémántokkal kirakott szemvédővel, és neki volt a legjobb frizurája. Ez egy meghatározó dolog volt, persze nemcsak Bowie, hanem Mark Bolan is. Volt egy csomó glamrocker, akik szimplán szerencsétlenek voltak kihúzott szemmel, voltak, akiknek rendben volt a külseje, aztán jött a punkrockkorszak. Tehát a Teddy Boys, David Bowie és John Lydon voltak rám divat terén a legnagyobb hatással, akik ráébresztettek, hogy nem elég, ha zeneileg jó vagy, az is fontos, hogy jól nézz ki. Persze, ennek is meglehetnek a hátulütői, gondolok itt a kukába való úristen-de-jól-néznek-ki-meg-kell-vennem-a-lemezüket típusú bandákra, amelyek csak a kinézetük miatt érnek el bármit. Tehát a párhuzam nem mindig húzható meg. Meg kell említenem a The Clasht, nem az erkölcs meg a zenéjük miatt, hanem a külsejükért. Törekedni kéne arra, hogy olyan menő legyél, mint Paul Simenon. Olyan arcom van, mint egy csaláncsípést nyalogató bulldognak, de azért még mindig igyekszem Paul Simenonnak lenni, aki a világ legjóképűbb férfija.

Szeretsz a Fabric dj-je lenni?
- Szeretek-e? Persze! Valóban nagy öröm ott játszani. Tudják, hogyan kell működtetni egy klubot. Ha valaki fél, esetleg egy egész évvel később növi ki magát, mint ahogy ott játszott, az emberek, akik akkor ott voltak, amikor ő lépett fel, azt mondják, "na igen, a Fabricben játszott x idővel ezelőtt". Ez a legjobb mód egy klub működtetésére, és a Haywire-t is így vezetjük. Körülbelül fél évvel azelőtt mutatunk be valamit, mielőtt még az illető dolog különösen naggyá válna. Ilyenkor az emberek odajönnek hozzánk, és kérdezik: "mi ez?", vagy "minek nevezitek ezt?", majd hat hónappal később: "már akkor tudtunk, hogy jó fába vágtátok a fejszéteket". És ez a jó a Fabricben, hogy előre gondolkodnak egy, illetve másfél évvel. És egy csomó italzsetont is kapok, ami kellemes.

Fabric / Freee Magazin