A betegarcú fiú

Jimi Tenor Budapestre jön. Véleményünk szerint két oka lehet annak, hogy nem ezzel a szalagcímmel van tele a magyar média a bulvársajtótól kezdve a szaklapokon át a kereskedelmi tévékig bezárólag: az embereket vagy nem érdekli Jimi Tenor (kizárt!), vagy nem ismerik őt (ezzel kiegyezünk). Aki tudja, kiről van szó, annak elég ennyi: Tenor július 1-jén az A38 állóhajón lép fel. A többiek tovább olvashatnak.

Jimi megunván a hideg skandináv éghajlatot rövid kitérők után New Yorkba költözött, ahol fényképésznek csapott fel. Műremekei a világ minden pontjára eljutottak, ehhez nem fér kétség: turistákat fotózott az Empire State Building előtt. Jimi kliensei a hagyományos fényképek mellett pózolhattak King Konggal, de egy családi példány erejéig a Time magazin címlapjára is felkerülhettek. Tenor azonban zenei törekvéseit sem adta fel: akkori bandájával egy szadomazoklub hátsó termében játszott nyugtató, dzsesszalapokra épülő lounge-zenét. Későbbi debütáló lemezét - a Sahkomies 1994-ben jelent meg -, az ezekben az években felvett anyagokból állította össze.

Három év után Jimi barátnőjével együtt visszaköltözött Finnországba, és rövid filmes kitérő után belevetette magát annak az ironikus, mégis könnyed lounge-hangzásnak a tökéletesítésébe, melyet a Sahkomies című album felvétele közben fedezett fel magának.

Tenor karrierje ekkor kezdett igazán magasba ívelni, a Shakomies máig legnépszerűbb száma, a Take Me Baby valósággal robbant a '96-os berlini Love Parade-on, ezután a dal rövid időn belül a melegek új nemzetközi himnusza lett. Következő albumát, mely az Europa címet kapta megjelenése után szinte azonnal klasszikusnak kiáltották ki egyes underground-körök, de Tenornak a szélesebb elismerésre sem kellett sokáig várnia: újabb lemeze, az 1997-es Intervision már a Warpnál jött ki.

A közelmúlt

Jimi Tenor ezt követően Barcelonába költözött, egy kicsit a divatszakmába is belekóstolt, közben pedig szorgosan adta ki a jobbnál jobb lemezeket. 1999-ben megjelent, Organism című albumával bebizonyította, hogy nemcsak egylemezes lounge-zenész, és ezt későbbi munkáival is alátámasztotta. Dolgozott együtt Zbigniew Karkowskival, a lengyel kortárs zeneszerzővel, játszott ötvenöt fős filharmonikus zenekarral, ugyanakkor fenntartotta mélységes vonzódását a hetvenes évek bűnügyi filmjeinek háttérzenéje iránt is.

Személyes példaképének máig Isaac Hayest és Barry White-ot tartja, jelenleg pedig legújabb lemezével, a Beyond the Starsszal járja a világot. Volt olyan kedves, hogy a németországi Rostock és az ausztriai Graz között Budapestet is felvegye a turnéállomásai közé, úgyhogy aki csütörtökön este eredeti dzsessz-funky-soul-lounge négyszögben szeretne bóklászni , az az A38-on keresgéljen.

Az este kilenckor kezdődő bulira elővételben 2600, a helyszínen 3200 forint a belépő, de ezért az összegért az előzenekarként funkcionáló Zagart is meghallgathatjuk.