Gombhoz a kabát

Sokan azt állítják, hogy a Vegyi Testvérek aligha fognak még egyszer olyan ütős lemezt csinálni, mint a korszakalkotó első vagy a zseniális második. Mindegy is: ez az ötödik nagylemeznél amúgy sem szempont. A duó már vagy tizenhárom éve van a pályán, ilyenkor az is ünnep, ha telik még az invencióból egy jó értelemben véve szórakoztató, elektronikus tánclemezre - a pionyírkodás amúgy is a kezdők kiváltsága.

A Vegyi Fivérek már több mint tíz éve koncerteznek szerte Európában, bár mifelénk csupán néhány éve, Magyarországon pedig csak tavaly júniusban jártak először. A két srác elképesztő lazasággal és némi késéssel érkezett a rögtönzött "sajtótájékoztatóra", ami sokkal inkább nevezhető beszélgetésnek. Persze ez leginkább nekik köszönhető: pózok nélkül, lazán és barátságosan huppantak le a fesztivált promotáló poszter előtti kanapéra, majd maguk mellé dobva Chemical Brothers feliratú táskájukat, türelmesen hallgatták végig az újságírói kérdéseket.

Sok mindent cipeltek magatokkal egy-egy fellépésre?
- Igen, rengeteg cuccal jöttünk, de azt hiszem, ez így normális. Ha egy dj turnézik, csak felkapja a lemezeit, és kész is, mi viszont teljesen élőben játszunk, úgyhogy gyakorlatilag magunkkal kell cipelnünk egy egész stúdiót: a hangszereket, amikkel a számokat készítettük, a számítógépeinket, szekvenszereket, keverőpultot, mindent.

A turnéitok során már rengeteg helyen jártatok szerte a világon. Hogy látjátok, mi a legfontosabb különbség a nyugat-európai és a közép-kelet-európai országok partyjai és közönsége között?
- Angliában nagyon sokan játszanak élőben elektronikus zenét, már viszonylag régóta. Mi ott ennek a szcénának a populárisabb részéhez tartozunk, már megszoktak minket. Viszont amikor néhány évvel ezelőtt először játszottunk Kelet-Európában, újdonság voltunk ott, új volt az embereknek elektronikus zenei bandát látni a színpadon. Voltunk Lengyelországban és Csehországban is, és tényleg nagyon érdekes volt, tíz év folyamatos angliai koncertezés után egészen új élménynek számított. Ettől függetlenül persze az, ahogyan és amiért emberek zenét hallgatnak vagy ahogy buliznak rá, az az egész világon mindenütt egyforma.

Mi a legjobb és a legrosszabb dolog a turnézásban?
- A legjobb maga a koncert, ott állni a színpadon hihetetlen érzés. A fellépések elég fárasztók, egy koncert körülbelül három nap megfeszített munka; aztán mikor vége, és egy kicsit mi is lazíthatunk, iszunk pár sört, elvegyülünk az emberek között, és hallgatjuk a zenét... Ezek jó pillanatok. Nemrég felléptünk egy apró, eldugott kisvárosban Angliában, alig pár nap telt el, és itt vagyunk Magyarországon, Budapestnél egy aquaparkban, a következő fellépésünk pedig a Glastonbury fesztiválon lesz, a világ legnagyobb zenei fesztiválján. Minden egyes alkalom egy teljesen más élmény, épp ezért folyamatosan hatalmas kihívás is, ez is nagyon jó benne.

És a rossz dolgok?
- Rosszat nem igazán tudunk mondani, alapvetően pozitív a hozzáállásunk.

A videóitok nagyon profik, és rendszerint tökéletes összhangban vannak az adott zenékkel. Van valamiféle koncepciótok a számokhoz, ti magatok választjátok ki például a rendezőket?
- Igen, mindenképp. Manapság ez egy nagyon sarkalatos pontja a zenekészítésnek. Egy csomó embernek például a videoklip az egyetlen kapcsolata a kedvenc zenekarával, ráadásul az tulajdonképp a zene vizuális megjelenítése. Általában mi magunk is sokat foglalkozunk a videókkal, folyamatosan beszélünk a rendezővel, rendesen belefolyunk a munkába. Egy művésznek, aki zenét készít és videót választ hozzá, az a legfontosabb, hogy bízzon a rendezőben, ezért gyakran a megfelelő rendező megtalálása a legnehezebb feladat. Ez egy igen hosszú procedúra, mert miután megtaláltad a tökéletes embert a feladatra, még el kell jutni odáig, hogy megbízz benne. Onnantól viszont könnyű. Sok nagyon tehetséges ember készített már nekünk klipet, ilyen például Spike Jonze, aki zseniális filmes, élmény volt vele dolgozni.