A szerelem kamionja a Parádén - megvannak a jegynyertesek!

A szombati Budapest Parádén a tízéves Freee Magazin is képviselteti magát egy kamionnal, a stílszerűen elnevezett Lovetruckkal. A parádé alapvető, elektronikus zenei jellegét talán leginkább hangsúlyoz egységen négy külföldi sztár-dj is megjelenik, akik közül a brit Lee Burridge és a török Özgür Can a Home afterjára siet, míg a két német, Terry Lee Brown Jr. és Timewriter a Citadellára, a magazin bejáratott partysorozatának, az I Love Deepnek újabb alkalmára. Olvasd el, miről beszélt a Freee riporterének a lüke brit sztár, és nézd meg, nyertél-e jegyet valamelyik afterre!

Lee Burridge a szupersztár-dj igazi antitézise. Bár nevét a legjobbakéval együtt említik, nincsenek sztárallűrjei, sosem játssza meg magát. Úgy tűnik, elégedett azzal, hogy emiatt az emberek számára háttérbe szorul a top-dj-kkel szemben, mégis azt teheti, amit igazán szeret.

Sosem találkoztunk még ennyire közvetlen és mókás lemezlovassal, mint az örökké vigyorgó Lee. Közvetlenségével a partyarcok is szembesülhettek már, hiszen nemegyszer fordult már elő hazai fellépésein, hogy szettjét befejezvén a bulizók között ropta tovább, elvegyült a tömegben, és fáradhatatlanul válaszolt a kérdésekre.

A kilencvenes években inkább Hongkongban pörgetted a fekete korongokat, mint Angliában. Valahol azt írtad, hogy Angliát nem is lehetett egy lapon említeni az akkori Hongkonggal. Kissé nehéz ezt megérteni, hiszen az a képzet él a fejünkben, hogy a távol-keleti közönség sokkal konzervatívabb zenei ízléssel rendelkezett akkoriban, és a lemezboltok ellátottsága sem vehette fel a versenyt a dance egykori bölcsőjével.
- Akkoriban Hongkong egy nagy olvasztótégely volt, a világ minden tájáról érkeztek oda az emberek, és még az ecstasy is legális volt 1995-ig. Ráadásul korlátozások sem voltak, a nap huszonnégy órájában hozzájuthattál alkoholhoz. Az emberek egy része este hat után végzett a munkával, másik részük meg csak jóval ezután, így mindig adott volt egy friss, ugyanakkor rendkívül hedonista közönség. A klubok duzzadtak az energiától. A partyzók távol kerültek szüleik, a rendőrök vagy a barátaik figyelő tekintetétől, egészen egyszerűen megőrültek Hongkongban. Olyannyira, hogy sokan hetente hat napot töltöttek a klubunkban úgy, hogy minden nap bejártak dolgozni reggel kilencre, egyenesen a szórakozóhelyről. Zeneileg csak annyit fűznék ehhez, hogy az arcok lejöttek, zenét hallgattak és táncoltak; nem a magazinok és a tévé mondta meg nekik, hogy mit szeressenek. Manapság az embereket a sztár-dj-k nevei és a topklubok vezetik.

Egy időben a neved egybeforrott Craig Richardséval, együtt vagytok még ma is a Tyrant-estek házigazdái. Mi a legfőbb különbség aközött, amikor egyedül játszol és amikor a Tyrant része vagy? Mi az, ami miatt úgy érezted, össze kell állnod Craiggel?
- Amikor Craiggel játszom, valahogyan sikerül összeraknunk a különböző energiáinkat, bár nagyjából hasonló a zenei ízlésünk. Természetesen más vagyok ilyenkor, hiszen három lemezjátszón toljuk, trackenként váltjuk egymást, a harmadik deck a szemplereké, csak azért, hogy még jobban tudjuk csavargatni az emberek fejét. Nehéz ezt megmagyarázni. Gyakran kérdeznek minket arról, hogy mit játszunk, és mindig nehéz válaszolni, mert számtalan különféle stílust, és soknak még csak neve sincsen.

Foglalkozol valami új dologgal mostanság?
- Egy óriási projektbe vágom a fejszémet, aminek a neve 365. A lényege: elhatároztam, minden hónapban más városban fogok élni a világ minden táján, és ilyenkor mind a négy pénteken és szombaton fellépek egy klubban vagy klubokban. Minden party egy kicsit más lesz. Egy nyitóbuli talán egy liveacttel vagy egy rezidens-dj-vel, esetleg egy Tyrant party Craig Richardsszal, netán valamit összedobunk James Zabielával... Miközben a városban élek, a zeneírást sem feledném el, mert helyi producerekkel dolgoznék együtt, és a befejezett trackek egyike ingyenesen letölthető lenne az internetről. A többi zenét egy albumon jelentetném meg egy mixszel együtt, miután letelt az egy év. Megpróbálok fotókat készíteni a partykon, a városban, naplót írni az ottani életről, és az egészet egy összefüggő formában prezentálni.

És most hol tartasz a 365 projekttel? Hány várost látogattál meg eddig? Kikkel dolgoztál együtt?
- Nagyszerűen alakulnak a dolgok. Még csak júniusban kezdtem el, és az első város persze Hongkong volt. Négy partyn játszottam a Yum La Clubban, és ahogy teltek a hetek, egyre őrültebb dolgokat műveltünk. Egy breakbeatproducerrel dolgoztam együtt, Dan F-nek hívják; rávettem, készítsen house-t. Az egyik trackben spéci zongorafutam hallható, a másik zene pedig inkább groove-os techhouse. Éppen most költöztem a 365 turné második számú helyszínére, Ibizára, és már túl is vagyok két partyn az Undergroundban. Ez a hely még mindig Ibiza legjobban őrzött titka. Ingyenes a bejutás - ki gondolná ezt itt? Az elkövetkező hetekben Nic Fantiullival beköltözünk a stúdióba, már ha meg tudjuk állni, hogy ne járjunk bulizni és ne délelőtt tizenegyre érjünk haza...